Klasszikus

Zene ütős hangszerekre, énekhangra és zongorákra

2011.02.21. 10:27
Ajánlom
Az utóbbi években több nagyszabású, előadótól és hallgatótól egyaránt roppant koncentrációt igénylő 20. századi mű (például Schönberg: Mózes és Áron, Kurtág: Csüggedés és keserűség dalai, Webern: Kantáta, stb.) előadásában is általános elismerést kiváltó színvonalon közreműködő Nemzeti Énekkar idén ünnepli létrejöttének huszonötödik évfordulóját. Az ez alkalomból rendezett koncerten az együttes ezúttal könnyedebb hangvételűre szabta műsorát, ám köszönhetően az izgalmas hangszerelésnek, és a szólistaként közreműködő fiatal tehetségek teljesítményének, sikerült különös ízt kölcsönöznie a jubileumnak.

Több zongora egy színpadon már látványnak sem mindennapi, s nem igényel különösebb kutatómunkát, hogy kijelenthessük: a nyugati zene kánonja nem bővelkedik olyan (nagyzenekari) művekben, melyek akár egynél többet alkalmaznának a billentyűs hangszerek legnépszerűbbikéből. Ennek alighanem zenén belüli és kívüli okai is vannak; mert tény ugyan, hogy a zongora hagyományosan szólóhangszerként, vagy kamarazenei alkotások kísérőhangszereként ismeretes és használatos, de nem feledkezhetünk meg egészen profán, gyakorlati tényezőkről sem: a szállíthatósággal, a mozgathatósággal vagy éppen - az újabb időkben - a túlterhelt művészek időbeosztásával kapcsolatos problémákról. 

Tudatában a fent említett okoknak, elképzelnünk is nehéz, hogy például George Antheil eredetileg tizenhat (!) pianolára, ütőhangszerekre és szirénákra írott híres-hírhedt műve, a Mechanikus Balett micsoda döbbenetet válthatott ki 1924-ben. A mind újabb és újabb kísérletek fényében természetesen mára a több billentyűs hangszer efféle egyidejű alkalmazása már nem számít akkora újdonságnak, s számos neves, a közelmúltban vagy jelenleg is aktív komponista életművében találhatunk többzongorás kompozíciókat. Elég, ha csak a néhány éve Magyarországot megjárt világhírű brit kompánia, a hattagú Piano Circus repertoárját megnézzük, amin többek közt Steve Reich, Terry Riley és Michael Nyman alkotásai is szerepelnek. A sajátos szextett mellesleg egy Stravinsky-lemezt is készített, amelyen többek közt a február 17-i koncerten felcsendülő A menyegzőt is rögzítette. 

Különös volt hallani, hogy Stravinsky Antheil művével csaknem egy időben (első változat: 1919, második: 1923) keletkezett „kantátája" milyen harmonikusan illeszkedik a Nemzeti Énekkar által megálmodott műsorrendbe, amelyben mégiscsak a populáris hangvételé volt a főszerep. Nehéz persze eldönteni, hogy az orosz mester darabja „szelídült-e meg", vagy éppen fordítva: a Carmina Burana mutatta meg új arcát azzal, hogy igen ritkán hallható formában, négy zongorára, ütőhangszerekre, és kórusra átírt változatban csendült fel. 

A darabok (amellett, hogy mindhárom a szerelem témakörével foglalkozik) minden bizonnyal akképpen lettek összeválogatva, hogy a befogadás nehézségei ne vonják el a hallgató figyelmét az ezer színben pompázó kórusról; hogy az énekkar valóban meg tudja mutatni sokszínűségét, korszakokon és stílusokon átívelő, széles mozgásterét. 

A színpadi látvány okán ugyanakkor elkerülhetetlen volt, hogy a zenekart helyettesítő zongoristák is végig a figyelem középpontjában maradjanak, még úgy is, hogy (zenei) szerepük ezúttal javarészt énekhang és szöveg „szolgai" kíséretére korlátozódott. A billentyűs művészek, köztük olyan kitűnőségekkel, mint Jandó Jenő, vagy a Duo KlaviArt néven is ismert Bizják-Zentai kettős, szemmel láthatóan egytől egyig élvezték a koncertet, s feltehetően egyikőjük se bánta, hogy a szokatlan hangszer-összeállításban rejlő lehetőségek ezúttal jobbára talonban maradtak. Mindvégig precíz és élvezetes játékuk csúcspontja egyúttal talán az egész este legemlékezetesebb pillanatát jelentette: A menyegző harangzúgást idéző, tisztán instrumentális befejezése valóban katartikusra sikeredett. 

Haloványabb, színtelenebb teljesítménnyel legfeljebb csak néhány énekes-szólista rukkolt elő. Ahogy azonban azt már a bevezetőben is jeleztük, kivételek szerencsére közöttük is akadtak, ráadásul a fiatalabbak körében: főként Szalai Ágnes (szoprán) és Horváth István (tenor) alakított emlékezeteset. Horváth, akit jelen sorok írójának legutóbb a szombathelyi Bartók Szemináriumon és Fesztiválon, a Cantata Profana előadásakor volt szerencséje hallani, különösen jó benyomást tett a hallgatóságra: egyesek keze már az Orff-mű második részében elhangzott, bombasztikusra sikerült szólója után tapsra lendült volna, noha még messze volt a vége - a töretlenül népszerű nyító-záró kórusdal, melyet a nagyérdemű most is nagy lelkesedéssel fogadott.

Ahogy összességében az egész hangversenyt is, de sokak alighanem nem csak az elhangzott három kompozíciót jutalmazták, hanem azt a minőségi munkát is, amely hosszú ideje folyik a Nemzeti Énekkar műhelyében, Antal Mátyás vezetésével, s amely a jövőben remélhetőleg hasonló színvonalú és sikerű koncerteket eredményez - a mostaninál jóval több figyelmet és türelmet igénylő alkotások bemutatásakor is.

A 25 éves Nemzeti Énekkar jubileumi koncertje 

2011. február 17. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Szalai Ágnes, Röser Orsolya (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Kálmán László, Horváth István (tenor), Massányi Viktor (bariton), Balogh József, Bizják Dóra, Jandó Jenő, Zentai Károly (zongora), a Talamba Ütőegyüttes, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), a MR Gyermekkórus (karig.: Thész Gabriella)
Vez.: Antal Mátyás

Stravinsky: A menyegző
Brahms: Szerelmi dalkeringők, op. 52
Orff: Carmina Burana - négyzongorás változat

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Meghalt Fátyol Rudolf hegedűművész

Hétfő reggel, 62 éves korában elhunyt Fátyol Rudolf hegedűművész, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia vezetője.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ben Johnston, a mikrotonális zene egyik úttörő zeneszerzője

Július 22-én elhunyt Ben Johnston amerikai zeneszerző. Lehet, hogy nem ismerte őt – érdemes.
Klasszikus ajánló

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.