Klasszikus

Zene zongorára

2014.03.08. 07:00
Ajánlom
Ritkán vállalkozik arra zongorista, hogy Beethoven monumentális ciklusát, a Diabelli-variációkat (op. 120) koncerten játssza végig. Olyan nagyszabású, szellemi, érzelmi és technikai szempontból egyaránt megterhelő kompozíciót pedig, mint Schubert G-dúr szonátája (D 894), pláne nem választ mellé.

Illetve egy esetben talán mégis, ha hangsúlyozni kívánja rendkívüli koncentrációs készségét és állóképességét, mintegy fejet hajtva az egyedire és elbűvölőre igényt tartó közönség várakozásának kaján felhangjai előtt, egyszersmind azonnal megelőző csapást is mérve rájuk. Mitsuko Uchida azonban, noha éppen ezt a két művet tűzte műsorára A zongora-sorozat február 26-i estjén a Művészetek Palotájában, semmi ilyesmit nem tett. Érzékenyen tartózkodó művészi egyéniségében nyoma sem volt a virtuóz mutatványossal rokon attitűdjének; komolyan, érzékeny figyelemmel játszott, egyetlen pillanatra sem zavartatva magát vállalkozása kereteinek beláthatatlanságától. Úgy adta elő a terjedelmes Schubert-szonátát és a variáció műfaját szinte elbeszélő költeménnyé transzponáló Beethoven-ciklust, hogy azok nem váltak sem egyhangúvá, sem egymáshoz hasonlatossá. Ellenkezőleg: noha lényegében mindkét kompozíció ugyanabból a korszakból származik, ráadásul azonos szélességi és hosszúsági pontokról is, ha úgy tetszik, és mindkettő végtelenül méltóságteljes időtlenségben bontakozott ki, körkörös, zárt formarészek füzéreként jelölve ki mozgásának lineáris irányát, mégis két nagyon eltérő koncepció rejlett a művek megszólaltatása mögött. Uchida nem erőltette az eltérő interpretációs elveket kidomborító gesztusokat, játékából mégis világosan érezhető volt a bennük rejlő felfogásbeli, szellemi különbség: a Schubert-szonáta minden ízében lírai alkotásként jelent meg ezen az estén, míg a Diabelli-variációk valamiképpen epikus, sőt lenyűgöző léptéküknél fogva csaknem mitikus hangütéssel szólaltak meg, miközben mindvégig fegyelmezett, tartózkodó fellépés és előadói fogalmazásmód zárta őket keretbe.

Ami azt illeti, a szonáta líraiságának finom és szinte meditatív szépsége néha szinte túlzásnak is hatott. Uchida hol csilingelően, hol szikrázóan és villogóan fényes zongorahangja egyetlen pillanatra sem hagyta el ugyanis a dinamika pasztelltartományát, elképzelhetetlenül puha, ringó akkordokkal, finoman, könnyedén pergő futamokkal gyönyörködtetve a hallgatókat. Széles, biztos és nyugodt időérzéke, elegáns, értő frazeálása ellenére azonban hiányzott előadásából az energia, az önmagába záruló melodikus elemekből építkező és a drámai céltudatossággal mit sem törődő szerkezetek időbeli feszességét, kérlelhetetlen haladását biztosító lendület. Ennek következtében a fenyegetően felhalmozódó, sűrűsödő és elhatalmasodó feszültség kirobbanó erőtlenségbe torkollt, az egész testtel jelzett, mégsem hallható, ernyedt dramaturgiai forráspontok pedig kissé hűvös, távoli, noha kétségkívül gyönyörű élménnyé változtatták a darab előadását.

Ez az inkább emocionális, mint technikai gát volt azonban az egyetlen, ami valamelyest gyengítette a műsor első felének szuggesztivitását, és a szünet után ez is átszakadt: a Diabelli-variációk hangvétele az első pillanattól kezdve nélkülözte ezt a megfoghatatlan árnyalatot, a nagyon is szó szerint vett líra formás, arányos testetlenségét. Az egymás után sorakozó variációk végtelen sokfélesége, az egész, csaknem vakmerően enciklopedikus, szinte minden ismert és ismeretlen kompozíciós technikának egy-egy fejezetet szentelő alkotás isteni lassúsággal mintegy önmagát kibontó folyama döbbenetes koncentrációval haladt előre, kérlelhetetlenül, szellemesen, szigorúan, magabiztosan, esendően, lenyűgöző következetességgel, azt a benyomást keltve a hallgatókban, hogy valamiféle különleges, absztrakt rítus tanúivá váltak, és a zene önmagáról szóló elbeszélését hallgatják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Könyv

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet” – 100 éve született Mészöly Miklós

1921. január 19-én született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója, Mészöly Miklós. Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet is fűződik a nevéhez.
Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Jazz/World

Két kvartettel áll színpadra az etno-jazz királya a Magyar Kultúra Napján

A Dresch-univerzum két meghatározó felállása hallható egy este a Fonó Online közvetítésében. Dresch Mihály a magyar jazz egyik legegyénibb zenei világát képviselő, meghatározó, irányadó szereplője. Ahogy Garbarek az észak-európai vagy Coltrane az afro zenei tradíciókat, úgy Dresch az erdélyi autentikus folk jellemző elemeit emelte be a jazzbe. Zenéje sodró, személyes és intim, erő és hit sugárzik belőle.
Könyv

Mészöly-centenáriummal indul a Várkert Irodalom sorozata

Streamelt esttel jelentkezik a Várkert Bazár január 21-én. A Mészöly Miklós személye köré szerveződő esten szóba kerülnek az író alkotásai, a rá ható és általa teremtett stílusirányzatok, valamint iskolák, de megelevenedik a Polcz Alaine-nel kötött házassága is, melynek 53 évét irodalmi művek és levelek őrzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Bogányi Tibor a karmesteri pálca helyett csellót ragad A magyar kultúra napján

Magyar zeneszerzők művei csendülnek fel 2021. január 22-én, pénteken, a magyar kultúra napján 19.30 órakor a Müpában. A pécsi zenekar ünnepi koncertjét a Müpa Home ingyenes közvetítéssorozat keretében élőben követheti majd a közönség az intézmény online platformjain.
Klasszikus ajánló

Valós időben, koncert közben is nézői kérdésekre válaszol Hámori Máté és az ÓDZ

No, persze biztosított a zavartalan zeneélvezet is. Az Óbudai Danubia Zenekar új sorozatában a kulisszák mögé vezet, hogy belülről nézzük meg, hogyan folyik egy zenekari próba, mit csinál egy karmester és hogyan születik meg a koncert.
Klasszikus ajánló

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Klasszikus hír

Bara Hajnal erdélyi zenetanárnak, műfordítónak ítélték az idei Lajtha-díjat

Bara Hajnal erdélyi zenetanár, műfordító érdemelte ki idén a Lajtha-díjat, amelynek jelképes átadása csütörtökön lesz a Lajtha László-emlékkoncerten, amelyet a Bartók Rádió élőben közvetít.
Klasszikus magazin

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.