A fesztivál programja – egy év kihagyás után – hagyományaihoz híven ismét kapcsolatokat szeretne megteremteni. Közösségbe kerül egymással és Pannonhalmával két régi „harcostárs” zenész, Keller András és Rácz Zoltán mint a fesztivál művészeti vezetői. Közösségre lép egymással egy klasszikus zeneszerző a múltból, Joseph Haydn, valamint hat zeneszerző a jelenből: a kilencvenedik születésnapját ünneplő Kurtág György, a kilencven éve született Morton Feldman, a nyolcvanéves Steve Reich, a tíz évvel ezelőtt elhunyt Ligeti György, valamint Olivier Messiaen és David Lang. A fesztivál tehát időben egymástól távoli, szellemiségükben mégis párbeszédképes zeneművekkel képez hidakat korszakok, emberek között.
A fesztivállal kapcsolatban Dejcsics Konrád fesztiváligazgató elmondta: „Az idei évben a zene befogadásán túl – a fesztivál hagyományait megtartva, ugyanakkor némileg változtatva is azokon – egyéb közösségteremtő alkalmakra összpontosítunk: vendégeinket a kiállítás, az imádság és a spiritualitás nagy témáiban újabb és újabb találkozásokra hívjuk” - fogalmazott, hozzátéve:
„Önmagunkat és a másikat keresve bejárhatjuk a labirintust, követhetjük Szent Márton nyomát Szent Márton monostorában, elmélyedhetünk a pannonhalmi bazilika középkori és posztmodern szimbólumrendszerében. És részt vehetünk a bencés szerzetesi közösség liturgikus alkalmain is: vesperás, vigília, laudes, konventmise. Még az is lehet, hogy éppen a spiritualitás lesz az a szó, amely témáinkat és közösségeinket összefűzi ebben az évben” - mondta a fesztiváligazgató.
A hat nagy koncertnek ismét a főapátság reprezentatív kulturális terei adnak helyet. A nyitókoncert keretében Joseph Haydn A teremtés című oratóriuma a bazilikában szólal meg. A fesztivál történetében első ízben a beteljesedést szimbolizáló, építészetileg üres keleti szentélyben bibliai-egyházi tematikájú oratóriumot adnak elő. Ugyanebben a térben kerül sor egy egyedülálló zenei alkalomra a fesztivál zárónapján: Ligeti György tizenhat szólamú kórusra írt Lux Aeterna című darabja a liturgia kontextusában, a szerzetesközösség hagyományos gregorián napközi imaóráját követően csendül fel. A bazilika mellett koncerthelyszínként jelenik meg a Boldogasszony-kápolna (Kurtág, Haydn és ütős-vokális zene), valamint a Szent Márton-év keretében kialakított multifunkcionális koncertterem. Utóbbi a kamarazene európai viszonylatban is kiemelkedő előadótermének címére tarthat igényt, és most debütál a műértő közönség előtt. A koncertsorozat kiegészül egy éjszakai előadással, amelynek keretében egymásra hangolódik Presser Gábor és Szakcsi Lakatos Béla, hogy közös improvizációban keressék az utakat a régi és az új mesterek művei között.
Keller András művészeti vezető így beszélt a fesztivállal kapcsolatos érzéseiről: „Megfigyeltem magamon, hogy valahányszor Pannonhalma felé közeledem, már jóval azelőtt, hogy meglátnám az apátságot, befejezem a telefonálást az autóban, elzárom a rádiót, tovatűnnek a gondolatok: csend lesz. Nem igazi csend, mert hallani a kerékzajt, érezni a szívverést, és nem tudom irányítani a gondolataimat. Ösztönösen készülődöm:
Pannonhalmán mindenki másként találkozik önmagával. Felemelő érzés belépni egy olyan térbe és közösségbe, ahol kinyílik a szívünk, a szellemünk; ahol máshogyan látunk, hallunk, hallgatunk”
- árulta el.
A fesztivál másik művészeti vezetője, Rácz Zoltán a következő szavakkal írta le a rendezvény célját: „Minden évben igyekszünk megőrizni a fesztivál eredeti arculatát, azt az ösvényt, amelyet Keller András művészeti vezető barátom kitaposott jó pár évvel ezelőtt, ugyanakkor szeretnénk valami újat is mutatni, hiszen mindig szükség van egy friss gondolatra, mely továbblendíti a már sikeres tradíciót”.