Klasszikus

Zenepalota a tóparton

2007.11.25. 00:00
Ajánlom
A metropoliszok versengése közepette nem hinné az ember, hogy a világ egyik legszebb fekvésű és akusztikailag is a legjobbak közé tartozó koncerttermét egy korábban jobbára csak síparadicsomként számon tartott finn kisvárosban találja. Pedig így van.

A Helsinkitől száz kilométerre északra fekvő, a 2007 szeptemberi népszámlálás adatai szerint még néhány száz híján százezer lelket számláló Lahti lakosságát igencsak megosztotta a 2000-ben átadott új koncert- és konferenciaközpont építésének terve. A polgárok egy része komolyan kardoskodott amellett, hogy inkább az egészségügyre fordítsák a rendelkezésre álló pénzt: ez utóbbi állapotáról szerencsémre nem kellett meggyőződnöm, a Sibeliustalo nagyszerűségéről viszont – szintén szerencsémre – nagyon is sikerült.

Koncertteremről lévén szó, nem csupán öncélú szójáték, hogy a Sibeliustalo üveg-fa épülete tökéletesen harmonizál a környezetével. A finn építész-kettős, Kimmo Lintula és Hannu Tikka szellemesen és nem tolakodóan használta ki a tó közelségében és a partján fekvő régi, csupa-tégla kikötői épületben rejlő lehetőségeket. A hatalmasnak tűnő beltér csupán a lehető legminimálisabban tagolt, az emeletre széles és nyitott csigalépcsők vezetnek, s a földszint közepére állva szinte belátni az egész épületet – bújócskázásra nyilván nem a legideálisabb környezet, viszont a koncert szünetében az előtérbe kilépve az embert a háromemeletes üvegfalon át beragyogó, a vízen ezernyi árnyalattal tükröződő naplemente látványa fogadja. Döbbenetes érzés a hangzó varázslatból egy vizuálisba csöppenni – és szinte reménytelen úgy írni róla, hogy a becsületes sajtómunkást ne érje a regényes túlzások vádja... úgyhogy a többit inkább a fotókra és a kedves olvasók vizuális képzelőerejére bízom.

A Sibeliustalo 1250 férőhelyes koncertterme – amely az egyetlen az épületben – akusztikailag elsőrangú, s ugyanúgy az amerikai Artec cég munkája, mint a budapesti Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Ami első pillantásra feltűnik, hogy belső kialakítása jóval barátságosabb, intimebb környezetet teremt, mint amire egy ekkora teremben számítanánk. Ha nem is mindenhonnan, de több helyről is lehetőségem nyílt meghallgatni a termet, és ezek alapján csak felsőfokban tudok nyilatkozni róla: a legfinomabb vonós-pianissimo rezdülései is kivehetők, és a rezekkel bőven támogatott Sibelius-tuttik sem bántóan hangosak. Ám hogy azért ne legyen minden fenékig tejfel: a székek sajnos némileg szűkek. (Bár ez lassan módinak számít az új termeknél: igazán nem egy multiplex-mozi foteleit várom el egy koncertteremtől, de tény, hogy a helykihasználás kontra ergonómia örök csatájának eredményeképpen közel kilencven kilóval sokszor már nem érzi célcsoportnak magát az ember… és ez egy olyan, majd harmadfél órás koncert esetén, mint amilyen az idei Sibelius Fesztivál záróhangversenye volt, bizony nem mindegy.)

Egyetlen koncertterem bemutatása sem lehet teljes anélkül, hogy a házigazdáról ne essen néhány szó: annál is inkább, mert amíg egy zenepalota felépítése nagyrészt csak egyszeri beruházást jelent, egy színvonalas zenekar felépítése ezzel szemben hosszú évek türelmes és alapos műhelymunkáját igényli. Röviden szólva: a Sinfonia Lahti megdöbbentően jó. Amikor először ültem le meghallgatni őket – bár tisztában voltam BIS lemezszerződéseikkel és más eredményeikkel –, egy százezres, minimális kulturális hagyományokkal rendelkező kisvárosról lévén szó, bizony nem vártam világszínvonalat. A Sibelius Fesztivál végére azonban egyetlen kollégának sem maradhatott kétsége afelől, hogy a Lahti Szimfonikus Zenekar bizony minden tekintetben az európai élvonalba tartozik. Az együttessel évtizedek óta dolgozó zeneigazgató, Osmo Vänskä már szinte gondolatátvitel útján irányítja pontos és kezes zenekarát, amely imponáló minőségű és komoly erőpróbának számító mennyiségű, zömmel ritkaságszámba menő Sibelius-művel kényeztette a fesztivál látogatóit. 2008-tól pedig a talán legismertebb finn karmester, Jukka-Pekka Saraste lesz a zenekar művészeti tanácsadója, s egyúttal a Sibelius Fesztivál vezetője. S a cikk végére is marad még egy jó hír: míg a Sibeliustalo szépségét csak Lahtiban csodálhatjuk meg, a Sinfonia Lahti azonban hamarosan a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is hallható lesz.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Könyv

Nyerd meg a nyári könyvtáradat!

Egy könyvcsomag hat szóért vagy ötven kötet egyetlen vásárlásért. Júliusban több kiadó is segít, hogy akár egész évre elég olvasnivalónk legyen.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Plusz

Eredeti formájában állítják helyre a Notre-Dame-székesegyházat

A tavalyi áprilisi tűzvész nyomán leomlott huszártornyot a francia elnök szerette volna kortárs építészeti tervek szerint újjáépíteni, hogy magán hordozza a 21. század többé-kevésbé merész lenyomatát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus hír

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.