Klasszikus

Zeneszerző a törpék birodalmában

2004.03.06. 00:00
Ajánlom
Nanosz. Törpe görögül. A törpék törpéinek világát kutatja a nanotudomány és az eredményeit alkalmazó nanotechnológia. Gyulai József nemzetközi hírű fizikus a magyar nanotechnológiai kutatások vezéralakja gyerekszínészként indult, majd zongoristának tanult, de fizikus létére verseket is ír. Az akadémikus sajnálja, hogy az általa elért eredmények nem a magyar ipart gazdagítják.

- Nem egyenes pályán vezetett az útja a fizikához.

- A távolból indultam valóban. Hódmezővásárhelyen, ahol születtem és fiatalkoromban éltem, a háborút követő években jelentős kulturális élet volt. A színházak életre kelte után jártak ide híres budapesti színészek is. Gyerekszínész voltam Gombos Katival együtt, játszottunk Gobbi Hildával, Ajtai Andorral. A szegedi konzervatóriumban sok vásárhelyi tanult, főleg zongorát – a legismertebb közülük Antal Imre. Talán 13-14 éves lehettem, amikor megpróbáltam zenét szerezni. Amolyan poszt-Liszt jellegű rapszódia lett. A barátaim megmutatták a szegedi zeneszerzéstanárnak, Szatmári Gézának, aki azt mondta: hozzátok ide ezt a gyereket. Rendkívül keményen dolgoztatott. Ma meglep, mennyire bírtam a strapát. Az osztályfőnököm nem akarta, hogy zenész legyek, mert volt egy szomorú karriert befutott zenész testvére. Mindenképpen természettudóst akart belőlem faragni. Tanulmányi versenyekre küldött, el is jutottam megyei döntőkig. A zenébe azonban tényleg beleszerettem, egyre több használható darabom lett, szerzői estem is volt Szegeden a konzervatóriumban. Jómagam nem voltam elámulva magamtól: hiszen már 15 éves vagyok, a legtöbb nagy zenész korábban lépett színre.

- No persze, Mozart már ötévesen, de Liszt is ifjan kezdte… Szép indulás volt, mégis tavaly nyáron, a hetvenedik születésnapján a világ minden tájáról összesereglett tanítványai és hírneves professzorkollégái nem a zeneszerzőt, hanem a fizikust ünnepelték.

- A zeneszerzésnek különös vége lett. Az érettségi táján egyik évfolyamtársam azt mondta, el tudja intézni, hogy iskolai papírok nélkül felvételizhessünk a Zeneakadémián. El is mentem felvételizni. Megnézték a kottáimat, nem kérdezték, tanultam-e, felvettek elsőévesnek. A szegedi tanáromnak, aki egész nyáron keményen dolgoztatott, képtelen voltam megvallani a "hűtlenséget". Visszamondtam a felvételt azzal, hogy Szegeden már harmadéves vagyok. Kiderült azonban, hogy hibáztam. Egy zenekari nyitányfélémre azt mondta a tanárom, olyan, mintha Hindemith írta volna. A zsdánovi időkben… Én addig nem is hallottam Hindemith-művet, csak azt tudtam, hogy erre büszkének kéne lennem. Összevitatkoztunk, és mondtam édesanyámnak: otthagyom az egészet, elmegyek orvosnak.

- Gondolom, azért, mert leendő apósa is híres orvos volt.

- Szemészprofesszor volt, Kukán Ferenc. Leánya Eszter. Hamar "bekerültem" a Kukán családba Eszter öccsének cserkész őrsvezetőjeként. A vita után úgy döntöttem, hogy visszakönyörgöm magam Pestre. A kérvényemet – a Szegedi Konzervatóriumot kritizálónak minősítve – teljesen félremagyarázták, és ezzel minden kapu bezáródott előttem. Novemberben beállítottam a szegedi egyetemre, hogy fizikus szeretnék lenni. Szőkefalvi Nagy Béla, a világhírű matematikus volt a dékán. Elmondtam a történetemet, mosolyogva végighallgatott, és azt mondta, ha úgy látják, hogy januárban le tudok kollokválni, akkor felvesznek. Fél napig vizsgáztattak, és végül felvettek. Így lettem fizikus, illetve fizikatanár. Végzéskor Budó Ágoston akadémikus szeretett volna az intézetében tartani, de nem volt rá mód. Csak az egykori iskolám keresett fizikatanárt. A pályázati papíromban az első helyet üresen hagytam, a második helyre írtam be a Bethlent. Megjegyzésként odaírtam, hogy "az egyetem kötelékében bármilyen, akár portási állást is elfogadok". Korábbi igazgatóm, Gyáni Imre megértett: olyan órarendet állított össze, hogy pénteken, szombaton szabad voltam, és bejárhattam Szegedre. tanárként ért 1956 októbere, és az igazgató hármunkat mint legfiatalabbakat bízott meg a diákok kíséretével, netán védelmével. Hihetetlen szerencsém, hogy decemberben megnyílt a szegedi állásom, és ezzel megúsztam a többieket – Gyáni Imrét is – keményen megtorló időket.

- Többszöri kitérők után jutott el a nanotechnológiához, amely egyesíti a fizikát, kémiát, mérés- és számítástechnikát, matematikát, sőt az élettudományokat is. Végül is mi térítette rá erre a pályára?

- Végigélhettem a mikroelektronika fejlődését. Nagy szerencsém volt, hogy – még Szegedről kapott ösztöndíjjal már 1969-ben – jó öt évet tölthettem a National Science Foundation programjával Amerikában, a Caltech, illetve a Cornell villamosmérnöki karán, fiatal munkatársaim úgyszintén. Voltaképpen az integrált áramköri technológia, az állandó miniatürizálás a nanotechnika szülője. A hetvenes évek elején Gordon Moore véletlenül talált rá a miniatürizálás törvényére, amikor az Intelnek üzleti tervet készített. Rájött, hogy évente kétszer annyi tranzisztort tud a cég egy csipre rátenni. A mikroelektronikai integrált áramköri technikának egyik alapvető eljárása lett az ionimplantáció, és én Amerikában belecseppentem ebbe az induló tudományba. Hogy mennyire fontos része ez a technikának, mutatja: az Intel mai processzorainak gyártásában 23-szor végeznek ionimplantációt! Sok sikert értünk meg. Az ionos anyagvizsgálatot például az én munkám tette kvantitatív kémiai analízissé. A legsikeresebb időszakunk azonban 1974–75 volt, amely – az első doktoranduszom, Csepregi László ötletdús szorgalmával, valamint a "multinacionális" Caltech team munkájával (a vezéralakok megtiszteltek jelenlétükkel és előadásaikkal a hetvenedik születésnapomon) egy máig is általánosan használt "trükköt" találtunk ki, amely nem jelentéktelen mértékben járult hozzá a Moore-törvény diktálta tempó fenntartásához – ahogy ezt a sok ezer hivatkozás is jelzi.

- A kilencvenes években újabb felfedezéssel sikerült továbblépnie.

- Tulajdonképpen véletlenül jutottunk el a nanotechnológiához. A rendszerváltást követően fizikusaink jelentős része ellenezte, hogy Magyarország a dubnai nemzetközi atomfizikai intézet tagja maradjon. Szerencsére Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter évi százötvenezer dollárt adott arra, hogy Dubnában "költsük el". Társaimmal sikeresen pályázunk erre. 1993-ban Bíró Lászlóval és Havancsák Károllyal végeztünk besugárzási kísérleteket, és László barátom vette észre itthon, alagútmikroszkópia segítségével, hogy furcsa "szőrszálak" keletkeznek a grafiton az ionbesugárzást követően. Kiderült, hogy nanocsöveket sikerült előállítanunk.

- A nanocsövek napjaink egyik "legdivatosabb" kutatási ága. Mire jó a felfedezésük?

- A szén nanocső ígéretes anyag mind mechanikai, mind informatikai értelemben. Trükköket szeretnénk kitalálni, hogyan lehet kezelni, hogyan lehet például elektromos kontaktussal ellátni, egymáshoz kapcsolni ezeket. Nagyon lelkesítő perspektíva.

- Valahol itt lépnek be az élettudományok is.

- A nanotechnológiát valójában a mikroelektronika miniatürizálása hívta létre, de nagy az esélye, hogy a kémia, az élettudományok látványosabb sikerrel fogja használni.

- Élete során többször egészen nagy mértékű pályamódosításokat, mondhatnám kvantumugrásokat végzett, ugyanakkor meglepően hűséges alkat. Több mint harminc évet töltött el a KFKI-ban, ifjúkori szerelmét vette feleségül, akivel ma is szép családi életben élnek, és az életelveit sem cserélgeti a manapság gyakori sűrűséggel.

- Nyilvánvalóan a legfontosabb ebben a feleségem, akit 14-15 éves korom óta ismerek, 17 éves koromban éreztem úgy, hogy szerelmes is lettem belé. Aztán nagyon meg kellett küzdenem, mert akkoriban Eszter szívéhez inkább a legjobb barátom állt közel. Eszterrel együtt küzdöttük végig az éveket, mert sokat voltam távol, életemnek több mint egyharmadát külföldön töltöttem. Hosszú évekig családostul nem lehetett kimenni. Érdekesség talán, hogy volt két csábító állásajánlatom. A 80-as években a Louvre-ban anyagvizsgáló laboratóriumot létesítettek, például a hamisítások vizsgálatára. Első igazgatójául engem protezsált a létesítményfelelős francia professzor. Oda elmentem volna, ha a francia kormány nem egy francia állampolgárt választ. 1988-ban az IBM hívott meg egy új részlegének beindítására. A lányom azonban nem akart végleg eljönni velünk, és mi féltünk a vasfüggöny újbóli megkeményedésétől. Talán hencegően hangzik, de sajnos igaz: én azok közé a magyar kutatók közé tartozom, akiknek az eredményessége inkább a világ iparát gazdagította. Pedig örültem volna, ha a magyar ipar látja hasznát. Ennek reménye felcsillant a 70-es évek végén. A Mikroelektronikai Vállalat tűzesete kapcsán azonban az esély végleg elszállt. De mindig is olyan kutatásokat végeztem és végzek ma is, ahol látszik az alkalmazás lehetősége. Büszke vagyok arra, hogy bennünket jól ismer a szakma, és több, nemzetközi értelemben sikeres kisvállalat is indult a környezetemből.

Pályakép

Gyulai József 1933-ban született Hódmezővásárhelyen. A szegedi egyetemen töltött tizenöt év után az akkori KFKI-ba hívták, és hosszú időn át az ionimplantációs programot vezette. Csaknem egy évtizedet töltött amerikai, francia és német egyetemeken kutatóként, vendégprofesszorként. Műegyetemi professzor, a Bay Zoltán Anyagtechnológiai Intézet alapító igazgatója. Érdeklődése a „kettős kultúra” terén széles: zeneszerzőnek indult, verseket írt. Akadémiai Díj, Munka Érdemrend (ezüst) és a Széchenyi-díj kitüntetettje. Vezetőségi tagja az Európai Anyagtudományi Társaságnak, a Cseh Fizikai Társaságnak. Korábbi elnökhelyettese az Európai Fizikai Társulatnak és elnöke az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Tánc

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Jazz/World

A királynő varázsol - Ikonikus pillanatok Aretha Franklin pályájáról

Az augusztus 16-án rákban elhunyt soul királynő személye már életében kultikussá vált, amiről rengeteg videofelvétel is tanúskodik. Ezekből az emlékekből szemezgettünk.
Tánc

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.