Hosszú kihagyás és egy online program után újra élőben rendezhették meg az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány beszélgetéssorozatát, a mustMEET Composerst. Ahogyan az est címe is mutatja, ezeken az alkalmakon a jelen zenei életének megkerülhetetlennek tartott komponistái mesélnek magukról, műveikről, munkamódszerükről, miközben a közönség belehallgathat a darabjaikba is

Az alapítvány évente több alkalommal rendez mesterkurzust karmesterek és zeneszerzők számára, a beszélgetések általában ehhez szolgálnak kísérőrendezvényként, egyszersmind abban is segítik a közönséget, hogy könnyebben be tudja fogadni a kurzus zárókoncertjét, ahol az egész hetes közös munka után a fiatal karmesterek a fókuszban álló szerző egy művét is elvezénylik . A mostani alkalommal Georges Aperghis görög zeneszerző dolgozott az ifjú művészekkel, és vett részt a beszélgetésen, október 14-én pedig el is hangzik majd Migrants című műve a BMC koncerttermében, az Óbudai Danubia Zenekar közreműködésével, Eötvös Péter Aurora című darabjának magyarországi bemutatója és az alapítvány 2021-es mentorprogramjában részt vevő két zeneszerző, Kecskés D. Balázs és Francisco Domínguez művei mellett. A hangversenyt két fiatal dirigens, Joanna Slusarczyk és Jonas Bürgin vezényli.

Georges Aperghis, a Franciaországban élő görög zeneszerző elsősorban zenés színházi alkotóként ismert,

Munkásságának meghatározó eleme volt saját társulata, az 1976-ban alapított Atelier de théâtre et musique, amelynek kereteiben színészekkel, zenészekkel és más művészekkel készítettek összművészeti produkciókat. Többek között erről is mesélt Fazekas Gergely zenetörténésznek és a hallgatóságnak október 11-én este a BMC Könyvtárában rendezett angol-francia kétnyelvű beszélgetésen. 

Az est elején elhangzott a szerző Rasch című duója, melyben Seleljo Erzsébet szaxofonon, Osztrosits Éva pedig brácsán működött közre. A felvezető szövegben Aperghis egyfajta párbeszédként írta le a művét, bár hozzá kell tenni, hogy az erősen töredezett, gyors váltásokkal megszólaló darabot legfeljebb rövid szavakból álló beszélgetésként értelmezhetjük, csak a vége felé álltak össze a néhány hangnyi fragmentumok nagyobb egységekké. 

Osztrosits Éva, Georges Aperghis, Fazekas Gergely és Seleljo Erzsébet (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Alapítvány)

Alkotói pályáján végigtekintve Aperghis elmesélte, amikor elkezdett szövegekkel dolgozni, ráébredt, mennyire elvonják az emberek figyelmét a zenéről. Így inkább zenei hatású, értelem nélküli szövegeket kezdett használni, például összefüggéstelen szótagok sorát. Azt mondta, ha az ember elvész a mű hallgatása közben –

akkor elkezd figyelni, máshogy nézi és hallgatja a dolgokat. Ilyenkor óriási jelentősége lehet egyetlen értelmes mondatnak, gyakran él is ezzel az eszközzel, aztán a pillanatnyi kapaszkodó után tovább lehet bolyongani.

Ez történik Corps à corps című, 1978-as, egyetlen ütőhangszeres művészre írt kompozíciójában is, melyet felvételről meg is tekinthettek a jelenlevők Vanessa Porter előadásában. A mű már a szerzőnek az Atelier de théâtre et musique társulattal való munkája során született, amely nem csupán művészi, de társadalmi projekt is volt. Nyílt próbákat workshopokat, gyerekprogramokat tartottak, és a gyerekeken keresztül sikerült elérni a máskülönben kevés kulturális tartalomhoz hozzáférő, külvárosi felnőtt lakosságot is.

Többször szóba került, hogyan viszonyul Aperghis a régmúlt szerzőihez. Nagyon sokat tanult tőlük, közelebbi velük a kapcsolata, mint a jelenkorral –

Végezetül két, nagyjából egy időben keletkezett, de nagyon eltérő karakterű műről esett szó, amelyekből egy-egy rövid videót is bejátszottak. A Machination eredetileg négy előadóra készült, az általuk keltett effekteket pedig számos vizuális jelzés, kép, mozgás is erősíti. A Heiner Müller szövegére íródott Die Hamletmaschine-oratorio, ahogyan címe is jelzi, ezzel szemben inkább klasszikus oratórium, valódi hangszerekkel, énekesekkel. A zeneszerző elmondta, megírása során Bach kantátái lebegtek a szeme előtt. Azért ebben a műben is találhatók meglepő elemek, a színpadi utasítás szövegét például egy hangszeres művész mondja el.

A beszélgetést záró taps után Aperghis rögtön lesietett az emelvényről, és a terem túlsó vége felé indult. Többen kíváncsian fordultak utána, ki vonhatta magára a figyelmét, de aki gyakran vesz részt a BMC programjain, nem is kételkedhetett: a széksorok mögött Kurtág György foglalt helyet. A két zeneszerző hosszú ideig társalgott egymással, közben a közönség tagjai inkább elidőztek még egy kicsit a teremben. Senki nem akarta megzavarni a különleges pillanatot.

Georges Aperghis és Kurtág György (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Alapítvány)

Fejléckép: Georges Aperghis (fotó: Hrotkó Bálint / Eötvös Péter Alapítvány)