Klasszikus

Zöldebb?

2012.03.29. 07:09
Ajánlom
Sok zászlót lehetett volna kitenni hétfőn a Művészetek Palotájára. Angol zenekar, svájci-francia karmester, gyermekkorát Venezuelában töltő magyar szólista játszott ugyanis Bécsben született német, majd belga, az Egyesült Államokban komponált cseh, végül olaszos hangulatú orosz zenét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hogy máris előlegezzem a lényeget: feledhetetlenül.

Kezdem hazánkfiával. Baráti Kristóf, esztendők óta tudjuk, fantasztikus tehetség. Tónusa gyönyörű, karcsú és mégis intenzív (ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy Stradivari-hangszeren játszik), minden hang, a legmagasabb fekvésben is tökéletesen tiszta, soha nincs mellékzaj. Olykor szeretem az extravagáns muzsikusokat (Nigel Kennedyt például határozottan érdekesnek találom), de a legrokonszenvesebb mégis az, ha az előadó nem akar elkápráztatni szenzációsnak szánt ötletekkel, közismert, népszerű művek radikális újraértelmezésével. "Csak" lejátssza a hangokat, mind egy szálig. Ahogy állítólag a nagy János Sebestyén mondta volt, a megfelelőket a megfelelő időben. Baráti Kristóf ezt tette most Beethoven Hegedűversenyével. Ehhez persze egészséges önbizalom kell: bizalom abban, hogy a darab így is hatásos, sőt, éppenséggel így válik igazán hatásossá. A fentebb említett "megfelelő idő" talán a legfontosabb. Tudni kell, hogy tagolódik a zene, hol engedhető meg (illetve hol kívánatos) némi agogikai árnyalás. Baráti ezt tévedhetetlenül érzi. Hogy csupán egy példát emeljek ki: még soha nem hallottam a zárótétel rondótémáját ilyen tökéletes frazírozással, hangsúlyozással (a felütés "d" utáni "a" lehelletfinom, érzékelhető, de nem túlzó megvárakoztatásával). Hatalmas ováció után (a zenekari tagok is láthatóan lelkesedtek) bravúros Ysaӱe következett ráadásként: Bach-idézetekkel, Dies irae-vel. Ez a belga hegedűs valóban tudhatott valamit: a fiatal Bartók is kivételesen nagyra tartotta.

A versenymű bevezetőjében a zenekar kissé meglepett: rendkívül egyszerűen, pontosan megszólaltatták a számukra előírt hangokat, ám megvallom: izgalmasabb, érdekesebb hangzásra vártam, parányi csalódást éreztem. Csakhogy hamar kiderült: ez a fajta szerénység ezúttal tudatos koncepció (alighanem a lausanne-i születésű Charles Dutoit-é, aki 2009 óta áll az Royal Philharmonic Orchestra élén). És a koncepció igazolódott. Ilyen szólistateljesítmény és szólista-magatartás mellé éppen ez szükséges.

A második félidőben, Dvořák Kilencedikjének előadása során aztán kiderültek az együttes másfajta erényei is. A vonósok hihetetlen virtuozitása, elképesztő egysége, a pianók-pianissimók csodálatos színe, nemes hangzása, a kürtök biztonsága - nem sorolom tovább. Egy esetben éreztem úgy, hogy hiányérzetem támad: az utolsó tétel G-dúr témájánál magát a dallamot (emberek: micsoda melódiát talált ki itt ez a galambtenyésztő és mozdonyrajongó torzonborz cseh!) alig hallottam, elnyomták a mélyebb szólamok. És nagyon halkan megjegyzem: talán a harmadik tétel C-dúr epizódja lehetett volna picit fátyolozottabb. Az Amerikában turnézó Dvořák itt a távoli szülőföldet idézi, szinte látomásként, szeretettel, honvággyal. No, ezt a részt már hallottam álmodóbban - és az meggyőzött. De szép volt persze így is. A ráadásként (egyfajta "csukányként") felhangzó Glinka-nyitány (Ruszlán és Ludmilla) pedig frenetikus volt. Egy kritikustársam, aki elöl ült a teremben, látta, hogy Sibelius Valse triste-jének szólamanyaga is oda volt készítve a pultokra. Kár, hogy végül nem hangzott el, oly sok taps ellenére, nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogyan szól egy ilyen együttessel. Ne legyünk telhetetlenek.

A közhely szerint az angliai gyep azért zöldebb, mert generációk óta nyírják. (Kertészek, gyanítom, ezt ostobácska babonának tartják.) Nos, a Royal Philharmonic Orchestra (RPO) nem olyan régi együttes: 1946-ban alapította Sir Thomas Beecham. Az angol zenekultúra múltja viszont kétségkívül tekintélyes. Ott már akkor remek zenekarok adtak koncertet (például Haydn londoni látogatásain), amikor nálunk a napmelegtől égett a kopár szík sarja. Mostanában akad néhány zenekarunk, amelyik sikerrel veszi fel a versenyt a világ legjobbjaival. Mondhatni: kizöldült nálunk is a gyep. Hogy az RPO gyepe mégis zöldebb volna, a jelzett tradíció okán? Nem tudom. De hogy nagyon zöld, az biztos.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Fischer Iván: „Ez a hiány megoldhatatlan”

A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója egy interjúban mesélt arról, hogy az állami támogatás reálértékének csökkenése hogyan lehetetleníti el az együttes munkáját.
Tánc

Önálló univerzum épül a Millenárison

Elkezdődött a Walk My World immerzív produkció építése a Millenárison. A világon egyedülálló, monumentális attrakció létrehozásán olyan kiemelkedő magyar alkotók is dolgoznak, akik korábban számos film – köztük hollywoodi sikerprodukciók – vizuális világának megteremtésében vettek részt.
Plusz

Reflektorfényben a tehetség mentorai – átadták a Mester-M Díjakat

Tizenöt kivételes pedagógus, tanár és edző, akiknek munkája generációk életére van hatással – ők vehették át a személyenként ötmillió forinttal járó elismerést április 17-én, az immár hagyománynak számító Mester-M Díjátadó Gálán.
Klasszikus

Két klasszis karmester szerepel együtt az Óbudai Társaskörben

Kovács János, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze Rajna Martinnal, az Opera első karmesterével együtt lép pódiumra a Világítótornyok sorozat első rendhagyó estéjén az Óbudai Társaskörben, április 28-án.
Könyv

Dragomán György: „Azt szeretnénk, hogy ez az alkotóház mindenki otthona lehessen”

Mint arról beszámoltunk, alkotóházként születhet újjá Esterházy Péter egykori, rómaifürdői családi háza. Bár az épülettel még rengeteg munka van, a tervek szerint az első vendégek már ősszel megérkezhetnek. Az alkotóház egyik megálmodójával, Dragomán György József Attila-díjas íróval beszélgettünk. Villáminterjú.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Mitológiai drámából ifjúkori mestermű – az Idomeneót adja elő a Szent István Filharmonikusok

Wolfgang Amadeus Mozart Idomeneo című operáját mutatja be a Szent István Filharmonikusok a Purcell Kórus közreműködésével és Vashegyi György vezényletével április 26-án a Müpában.
Klasszikus ajánló

Két klasszis karmester szerepel együtt az Óbudai Társaskörben

Kovács János, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze Rajna Martinnal, az Opera első karmesterével együtt lép pódiumra a Világítótornyok sorozat első rendhagyó estéjén az Óbudai Társaskörben, április 28-án.
Klasszikus ajánló

Újabb zenei ritkaságokat fedezhetünk fel a Haydneum következő évadában

Három fesztivál, három különböző bérletsorozat, valamint a hagyományos nyári koncertsorozat Eszterházán gondoskodik arról, hogy a szervező Haydneum – Magyar Régizenei Központ a régizene minden arcát megmutassa.
Klasszikus lapszemle

Fischer Iván: „Ez a hiány megoldhatatlan”

A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója egy interjúban mesélt arról, hogy az állami támogatás reálértékének csökkenése hogyan lehetetleníti el az együttes munkáját.
Klasszikus ajánló

Klassz a Belvárosban – IV. Komolyzenei Napok az Aranytízben

Május 9. és 11. között különleges, egyetlen alkalommal megvalósuló koncerteknek ad helyet az Aranytíz a Belváros szívében. Fellép többek között Czene Rudolf, Kállai Ernő, Lugosi Ali, Hornyák Balázs, Szüts Apor, Pál István Szalonna és Bandája, Duka Elemér & Gipsy Chamber Orchestra.