Klasszikus

Zöldebb?

2012.03.29. 07:09
Ajánlom
Sok zászlót lehetett volna kitenni hétfőn a Művészetek Palotájára. Angol zenekar, svájci-francia karmester, gyermekkorát Venezuelában töltő magyar szólista játszott ugyanis Bécsben született német, majd belga, az Egyesült Államokban komponált cseh, végül olaszos hangulatú orosz zenét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hogy máris előlegezzem a lényeget: feledhetetlenül.

Kezdem hazánkfiával. Baráti Kristóf, esztendők óta tudjuk, fantasztikus tehetség. Tónusa gyönyörű, karcsú és mégis intenzív (ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy Stradivari-hangszeren játszik), minden hang, a legmagasabb fekvésben is tökéletesen tiszta, soha nincs mellékzaj. Olykor szeretem az extravagáns muzsikusokat (Nigel Kennedyt például határozottan érdekesnek találom), de a legrokonszenvesebb mégis az, ha az előadó nem akar elkápráztatni szenzációsnak szánt ötletekkel, közismert, népszerű művek radikális újraértelmezésével. "Csak" lejátssza a hangokat, mind egy szálig. Ahogy állítólag a nagy János Sebestyén mondta volt, a megfelelőket a megfelelő időben. Baráti Kristóf ezt tette most Beethoven Hegedűversenyével. Ehhez persze egészséges önbizalom kell: bizalom abban, hogy a darab így is hatásos, sőt, éppenséggel így válik igazán hatásossá. A fentebb említett "megfelelő idő" talán a legfontosabb. Tudni kell, hogy tagolódik a zene, hol engedhető meg (illetve hol kívánatos) némi agogikai árnyalás. Baráti ezt tévedhetetlenül érzi. Hogy csupán egy példát emeljek ki: még soha nem hallottam a zárótétel rondótémáját ilyen tökéletes frazírozással, hangsúlyozással (a felütés "d" utáni "a" lehelletfinom, érzékelhető, de nem túlzó megvárakoztatásával). Hatalmas ováció után (a zenekari tagok is láthatóan lelkesedtek) bravúros Ysaӱe következett ráadásként: Bach-idézetekkel, Dies irae-vel. Ez a belga hegedűs valóban tudhatott valamit: a fiatal Bartók is kivételesen nagyra tartotta.

A versenymű bevezetőjében a zenekar kissé meglepett: rendkívül egyszerűen, pontosan megszólaltatták a számukra előírt hangokat, ám megvallom: izgalmasabb, érdekesebb hangzásra vártam, parányi csalódást éreztem. Csakhogy hamar kiderült: ez a fajta szerénység ezúttal tudatos koncepció (alighanem a lausanne-i születésű Charles Dutoit-é, aki 2009 óta áll az Royal Philharmonic Orchestra élén). És a koncepció igazolódott. Ilyen szólistateljesítmény és szólista-magatartás mellé éppen ez szükséges.

A második félidőben, Dvořák Kilencedikjének előadása során aztán kiderültek az együttes másfajta erényei is. A vonósok hihetetlen virtuozitása, elképesztő egysége, a pianók-pianissimók csodálatos színe, nemes hangzása, a kürtök biztonsága - nem sorolom tovább. Egy esetben éreztem úgy, hogy hiányérzetem támad: az utolsó tétel G-dúr témájánál magát a dallamot (emberek: micsoda melódiát talált ki itt ez a galambtenyésztő és mozdonyrajongó torzonborz cseh!) alig hallottam, elnyomták a mélyebb szólamok. És nagyon halkan megjegyzem: talán a harmadik tétel C-dúr epizódja lehetett volna picit fátyolozottabb. Az Amerikában turnézó Dvořák itt a távoli szülőföldet idézi, szinte látomásként, szeretettel, honvággyal. No, ezt a részt már hallottam álmodóbban - és az meggyőzött. De szép volt persze így is. A ráadásként (egyfajta "csukányként") felhangzó Glinka-nyitány (Ruszlán és Ludmilla) pedig frenetikus volt. Egy kritikustársam, aki elöl ült a teremben, látta, hogy Sibelius Valse triste-jének szólamanyaga is oda volt készítve a pultokra. Kár, hogy végül nem hangzott el, oly sok taps ellenére, nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogyan szól egy ilyen együttessel. Ne legyünk telhetetlenek.

A közhely szerint az angliai gyep azért zöldebb, mert generációk óta nyírják. (Kertészek, gyanítom, ezt ostobácska babonának tartják.) Nos, a Royal Philharmonic Orchestra (RPO) nem olyan régi együttes: 1946-ban alapította Sir Thomas Beecham. Az angol zenekultúra múltja viszont kétségkívül tekintélyes. Ott már akkor remek zenekarok adtak koncertet (például Haydn londoni látogatásain), amikor nálunk a napmelegtől égett a kopár szík sarja. Mostanában akad néhány zenekarunk, amelyik sikerrel veszi fel a versenyt a világ legjobbjaival. Mondhatni: kizöldült nálunk is a gyep. Hogy az RPO gyepe mégis zöldebb volna, a jelzett tradíció okán? Nem tudom. De hogy nagyon zöld, az biztos.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Ki a legdrágább kortárs magyar festő? Itt vannak a rangsorok!

A Top10 élő magyar művész rangsora a 2019 aukciós eredmények alapján: Lakner László, Nádler Istán, Reigl Judit.
Plusz

Fesztiválozhatunk idén nyáron? – Hazai körkép a koronavírus árnyékában

Nem lesznek tavaszi fesztiválok Budapesten és vidéken. Lemondták a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. De mi van a nyári programokkal? Ennek jártunk most utána!
Könyv

Milyen olvasmányokat ajánl Szabó T. Anna a karanténos napokra?

Folytatódik Nyáry Krisztián online beszélgetés-sorozata. Az irodalomtörténész április 3-án 16 órától Szabó T. Annát kérdezi arról, hogy mivel tölti a karanténos napokat és milyen olvasmányokat ajánl.
Zenés színház

Ingyenesen nézheti Andrew Lloyd Webber musicaljeit a YouTube-on

Bár a szolgáltatás ingyenes lesz, a nézőket arra bátorítják, hogy adakozzanak egy-egy alapítványnak a koronavírus-járvány közepette, amikor a színházak bezártak.
Könyv

„A karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem”

Interjúsorozatunkban művészekkel, a kulturális élet szereplőivel beszélgetünk arról, hogyan élik meg, át és túl a koronavírus-járvány időszakát. A friss Baumgarten-emlékdíjas Marno János költő, író évek óta visszahúzódó életet él, betegsége sokszor a négy fal közé szorította. Ha van veszélyeztetett ember ezen járvány idején, akkor ő az. Ez az interjú mégis egészen szívderítő, szó van benne az újrafelfedezésekről, Fehér babákról és a szabad gondolkodásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus interjú

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus gyász

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Klasszikus koronavírus

Autókból zenélnek a MÁV Szimfonikusok

Zenészek vezetik a naponta útnak muzsikáló indított autókat.