Klasszikus

"Zoli kofferje is tele volt"

2017.05.30. 15:21
Ajánlom
Ma lenne hatvanöt éves egy olyan művész, akiből egy évszázadban egy-kettő, ha akad. Itt termett köztünk, és ahogy Kroó György írta róla, tudta a titkot, az el nem mondhatót, az el nem felejthetőt.

A lüktetés 6/4-be vált, két g-moll akkord, Kocsis-rubato: épp csak annyit vár, hogy a szívem megszakad. Egy kottaoldallal később az agitato résznél alig bírom tovább, legszívesebben kikapcsolnám, de nem lehet. A negyedik track az első lemezen, Chopintől az opus 23-as g-moll ballada a Kocsis emlékére kiadott Hungaroton-lemezről. Gyönyörű és elviselhetetlen egyszerre. Elkezdem elölről hallgatni az albumot: Kodály, Liszt, Rahmanyinov, Debussy.

Nem röstellt tanulni, akkor sem, amikor rajta kívül szinte mindenki azt gondolta, hogy mindent tud

írta Wilheim András a halálakor tavaly az ÉS-ben. Kocsis biztos mást mondana, de én most, ahogy hallgatom ezt a lemezt, azt hiszem, mindent tudott. (Eszembe jut az is, amikor először hallottam beszélni őt a rádióban, még gyerekként. Azt mondta, hogy egy hónapja tanulja Rahmanyinov I. szonátáját, a drezdait, a d-mollt, és még sehol sem tart. Elcsodálkoztam.) Ahogy a Valse triste első két üteme felcsendül, felrémlik ez a mondat újra; Perényi belép a csellóval, pörög tovább a lemez, jönnek a zenészbarátok sorra: Csaba Péter, Rolla János, Kelemen Barnabás, Antal Mátyás. És a fiú: Kocsis Krisztián.

Vannak csöndesebb tehetségek, vagy rejtettek, de ezek annyira tündöklőek voltak

– mondta a legendás hármasról, Kocsisról, Schiffről és Ránkiról Esterházy Péter. „Két elem ragadott meg [benne] leginkább: személytelen odaadása, s ugyanakkor személyiségének hallatlan ereje, fiatalos lendülete és homogenitása. Shelley és Petőfi lehetett ilyen!” – ezt pedig Pilinszky mondta róla 1970-ben. „Ez egy klasszikus mester-tanítvány viszony volt: olyan, mondhatni, guru és tanonc viszony, amikor a tanonc tényleg tanulni akar, és csak hallgat, míg a guru is hallgat, aztán meg beszél, de amikor beszél, akkor nagyon-nagyon súlyos szavakat mond” – emlékezett vissza Kocsis. Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok volt főigazgatója szerint Pilinszky egyike volt annak a kevés barátnak, akik közel kerültek Kocsishoz. „Nagyon magányos ember volt, a sors azzal a zsenialitással sújtotta, amely mindenképpen elmagányosít.”

Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Müpa)

És ha Kocsis, akkor Bartók, akiről többször elmondta, hogy úgy akarja játszani a műveit, mint maga a zeneszerző. Az Allegro barbaro – ami a Hungaroton lemezről fájóan hiányzik. (A nyolclemezes zongoramű-összkiadással pótolom.) „Hogy játszott Bartókot... – írta Némethy Attila a Facebookon tavaly, pár órával a halála után. – Bartók! Aki leírta, hogy csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem!

Zoli kofferje is tele volt, tele kellett, hogy legyen,

hiszen annyi minden foglalkoztatta.” Kurtág György azt mondta, Kocsis érdeme, hogy Bartók művei közkinccsé váltak. Kocsis pedig azt, hogy olyan Bartók-szonátát, mint Kurtág, nem játszott soha senki. Nagyok, ha találkoznak...

Fatalista vagyok: azokkal a darabokkal – és emberekkel –, akik fontosak, úgyis egymásra találunk

– mondta Kocsis. Szerintem kicsit fordítva is igaz: amivel Kocsis találkozott, fontossá tette. Például az ötperces Román népi táncokat Bartóktól – olyan teremtő figyelmet kap, mintha Mahler-szimfónia volna. (Ez már a második lemez, közben cseréltem. Ezen a zenekar élén áll, Debussyt, Ravelt és Bartókot vezényel.)

Kovács Géza mondta, hogy nehéz volt megfelelni az ő perfekcionizmusának, és ez a tökéletességre való törekvése azt sem engedte, hogy Kocsisból világszerte turnézó vendégkarmester legyen. Ő nem átutazni akart, neki a kemény és kompromisszumok nélküli munka kellett. „Ahhoz nem férhet kétség, hogy amikor Kocsis Zoltán az első próbán kiáll a zenekar elé, mindent tökéletesen tud arról, hogy minek kellene megszólalnia, a kérdés az, hogy a próbaciklus végére, és főképp az előadásra sikerül-e átvinni az akaratát és gondolatait” – mondta egyszer Kroó György.

A húszéves Kocsis Zoltán

A húszéves Kocsis Zoltán (Fotó/Forrás: FORTEPAN)

Emlékszem az utolsó két koncertre, amin ott voltam. Az elsőn Kocsis Kurtág hangjegyfüzetéből zongorázott, illetve beszélgetett a Játékokról. Amikor már a végéhez közeledett az este, egy ültető hölgy kinyitotta az oldalsó ajtót a BMC-ben. Kocsis szúrósan szólt oda: „Jó, jó, mindjárt befejezem, nem kell itt ajtókat nyitogatni...” – Hát nem kell semmit nyitogatni, nem kell mozdulni sem, hallgatni kell – például ezt a lemezt. Tavaly októberben még Kékszakállút és Mandarint vezényelt, akkor már nem is láttam, hátul ültem, ő meg eltűnt a zenekari árokban.

Hatvanöt éves lenne.

Kocsis Zoltán – A Tribute

Zoltán Kocsis - A Tribute (Hungaroton, 2017)

Zoltán Kocsis - A Tribute (Hungaroton, 2017)

Katalógusszám: HCD 32803–04
Megjelenés: 2017. március 24.
Összidő: 151:56

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Vizuál

Banksy engedély nélküli kiállítása látható Bécsben

Már több mint egymillióan látták a „The Mystery of Banksy – A Genius Mind” című vándorkiállítást, amely most Bécsben látható. A tárlat a híres brit graffitiművész munkásságát mutatja be 150 graffiti, fénykép, szobor és installáció reprodukciója mentén – szigorúan engedély nélkül.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Tragikus körülmények között elhunyt Frank Vallelonga Jr., a Zöld könyv színésze

Feltehetően drogtúladagolás miatt vesztette életét a színész, akinek holttestét egy autóból dobták ki New Yorkban, egy gyárépület közelében. A rendőrség őrizetbe vett egy férfit a térfigyelő kamerák felvételei alapján. Vallelonga 60 éves volt.
Vizuál

Az érem két oldala – kritika A veszélyes lehet a fagyi című filmről

Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje látszólag egy ikerpár problémás kapcsolatáról szól, azonban mélyebbre tekintve ennél jóval sokrétűbb alkotásról van szó. Abszurd doppelgänger-történetként, illetve hétköznapi életválságokkal foglalkozó, szociális drámaként éppúgy megállja a helyét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.