Zombola Péter: „Mindig az érzelmek inspirálnak”

Az International Classical Music Awards (ICMA) a világ egyik legrangosabb klasszikus zenei díja, amelyet évente nemzetközi szakmai zsűri ítél oda számos kategóriában - a zsűrit a vezető nemzetközi zenei médiumok kritikusai alkotják. Zombola Péter Budapesten született zeneszerző, tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, jelenleg egyetemi tanár Debrecenben és Egerben. Rendszeresen tart mesterkurzusokat szerte Európában és az Egyesült Államokban. Művészetének középpontjában nagyszabású vokális-zenekari művek állnak, köztük a Requiem és a Passio, stílusát a minimalizmus és a neobarokk ötvözete jellemzi.

Milyen életesemények vezettek ön szerint ehhez a díjhoz?

Egymásra épülő véletlenek, szerencse és a tartós munka ötvözete. Illetve merem remélni, hogy a tehetség faktor is ezen ötvözet része. Véletlen alatt olyasmit értek például, hogy ha egy évvel korábban szűnik meg a körzeti iskolarendszer, akkor nem ének-zene tagozatos általános iskolába kerülök, és jó eséllyel jogi vagy üzleti vonalon kötök ki felnőtt koromra. A szűkebb értelemben vett szakmai előzmény pedig talán a műveim külföldi játszottságának emelkedése, illetve az a tény, hogy egyre több mesterkurzust tartok Európában és az USA-ban.

Több elismerést, díjat és ösztöndíjat is elnyert korábban, melyikre volt a legbüszkébb?

Talán a Bartók-Pásztory díjra. Ez a legmagasabb díj itthon, amit kizárólag szakmai alapon adnak ki évente egy-egy zeneszerzőnek és előadóművésznek.

Visszagondolva az eddigi szerzeményeire melyik áll leginkább közel önhöz?

Az oratórium trilógiám áll a legközelebb a lelkemhez.

Az első része a Requiem, a második a Passió, a harmadik pedig a Kaddis, amin jelenleg is dolgozom. Mindhárom mű nagyzenekarra és kórusra íródott. Talán a Passió a legszemélyesebb közülük, ha választanom kell, az a legerősebb kapcsolódás.

Milyen szavakkal lehetne jellemezni a Zombola-szerzeményeket? Van-e olyan „ujjlenyomat”, ami mindegyiken ott van?

Talán két szó – pontosabban irányzat –, amik stilárisan jellemeznek. Az egyik a minimalizmus, a másik a neobarokk. Ez a két zenei gondolkodásmód ötvözete adja ki a műveim nagy részét. A komponálás számomra egyrészt az elvonulás a materialista világ elől, másrészt, önterápiának is használom,

hangokba öntöm az aktuális vagy régebbi érzelmeim.

Harmadrészt, kapcsolódás a külvilághoz a hangok által, ami nyilván ambivalens, hiszen pont a külvilág elől bújok el az alkotóházamba.

Emlékszik a legelső szerzeményére?

Az első kis szerzeményemet 4 éves koromban „írtam”, de rögtön idézőjelbe is rakom, hiszen leírni nem tudtam, csak emlékeztem rá és játszogattam sokat. Az első igazi, leírt szerzeményemet egy lánynak írtam hatévesen – szerelem nem lett a dologból, ellenben elkezdtem a kis szerzeményeimet leírni, és azóta is töretlen ez a folyamat.

2024-ben szerezte meg a professzori címet, tanít Debrecenben és Egerben, mesterkurzusokat tart világszerte – mit jelent az ön számára a tanítás?

A tanítás ugyanolyan fontos része az életemnek, mint az alkotás: nap mint nap újraalkotom magam, próbálok szakmai iránymutatást adni a 18–25 közötti korosztálynak. Évről évre máshogy kell kapcsolódni ehhez a generációhoz, nagyon gyorsan változik a közeg. Sokkal több információ éri őket, ami egyrészt pozitív változás, másrészt viszont olyan pszichikai teher lett a szelektálás, ami sok esetben lehetetlen feladat elé állítja a mostani huszonéveseket.

Nehezebb szerelmesnek lenni és rajongani egy darabért, mert minden azonnal pótolható, és nehezen alakulnak ki kötődések.

Így minden nap hatalmas kihívás és felelősség az oktatói pálya számomra.

Zombola Péter (Fotó/Forrás: Balog Róbert)

Van-e most olyan innovatív, új irány a szakmában, ami inspirálja?

Furcsa módon nincs, ezek mindig szekunder dolgok. Mindig az érzelmek inspirálnak.

Március 18-án veheti át majd az év zeneszerzőjének járó díjat az ICMA ünnepi eseményén Bambergben, ahol a gálakoncerten meg is szólaltatják a díjazottak szerzeményeit. Mivel készül erre az alkalomra?

A Passiómból hallhat majd két tételt a közönség a Bambergi Szimfonikusok előadásában egy monumentális díjátadó gálakoncert keretében, melyet több európai tévécsatorna is közvetít majd élőben. Előtte néhány napot próbálok az együttessel, ami Európa egyik vezető zenekara, hatalmas lelkesedéssel és várakozással tekintek a közös munkára.