Könyvtárakat lehetne megtölteni a magyar irodalom azon alkotóival, akiket zsenialitásuk ellenére sem olvasunk már. Ragyogó életművek, amelyek saját korukban szabályosan világítottak, ám ma már inkább csak egy-egy művük pislákol ránk a múltból. Ki olvas ma például Sarkadi Imrét, vagy épp Tersánszky Józsi Jenőt? Ugyanide sorolhatjuk Mándy Ivánt is, aki épp 100 éve született, a Petőfi Irodalmi Múzeum pedig kiállítással és programokkal adózik művészete előtt.
Az író egész élete és pályája az ellenállás jegyében telt.
Kiállt az elnyomottak, az út szélén hagyottak, a csavargók és szédelgők mellett - főszereplői olyan figurák voltak, akiknek általában legfeljebb mellékszerep jutott az irodalmi és társadalmi életben is.
Neki magának is többször kellett nélkülöznie, nehéz körülmények között élnie, de soha nem engedett eleganciájából, kifogástalan modorából és öltözékéből - kortársai szerint mindig egyfajta kopott báj lengte körül.
Mándy Iván portréja az 1982-es Körkép antológiában (Fotó/Forrás: Csigó László/ Wikipedia)
1918-ban született Budapesten, közvetlenül Karácsony előtt - a Jézuska hozta, ahogy mondták róla. Apja kedvenc írója, Ivan Turgenyev után nevezték el, de miután a család egyik barátja kinevette a névválasztást, otthon csak Jancsikának hívták. Több helyen lakott, de igazi otthona a 8. kerület volt - legtöbb művének középpontjában a pesti kapualjak, terek és gangok világa áll. Prózájának előzményeként Gelléri Andor Endrét és Krúdy Gyulát szokás megnevezni - mindannyian a margón kívül rekedtekkel, a sehova beilleszkedni nem tudókkal foglalkoztak. Mándy művei mélyen a realitásban gyökereznek, hogy aztán a szürrealizmus felé rugaszkodjanak el.
Rövid mondatokban, filmszerűen ír, nincsenek felesleges jelzők, túlbonyolított leírások; ettől a snittszerű szerkesztésmódtól írásai ma is lendületesnek és frissnek hatnak.
Esterházy Péter írta róla, hogy Mándy nem novellát vagy regényt ír, hanem „mándyt”: úgymond mándyzik.
A MI tájaink kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
Nagy hatással volt rá apja figurája, akit legtöbben Kakukk Marci-szerű alaknak írtak le: folyamatosan pénzhiánnyal küzdött, állandóan váltogatta munkahelyeit, az otthon melege helyett inkább folyamatos létbizonytalanság és rettegés várta haza az írót. Mándy bevallása szerint azonban apja nélkül valószínűleg soha nem vált volna íróvá - még ha ez azzal is járt, hogy fizetségét az néha jó előre felvette helyette. Mándy 1937-ben kezdett el publikálni, első regénye, A csőszház 1943-ban jelent meg. Az 50-es évekre partvonalon kívülre került, hallgatásra ítélték - ebben az időszakban más, kevésbé tehetséges írók munkáit javítgatta és hangjátékokat írt a rádiónak. Igazi terepe a novella volt, de jelentős regényei is születtek: a Fabulya feleségei, A pálya szélén és a Csutak és a szürke ló is szerepel a 303 magyar regény, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz listáján. Utóbbi talán máig legnépszerűbb könyve maradt; a négyrészes Csutak-sorozat két kötetét is megfilmesítették. Csutak-regényei a magyar ifjúsági irodalom csúcsteljesítményei közé tartoznak, méltó párjai a Tüskevárnak vagy a Pál utcai fiúknak.
A MI tájaink kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Fotó/Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
A Petőfi Irodalmi Múzeum október 6-án irodalmi sétát szervezett Mándy tiszteletére, a MI tájaink című kiállítás pedig még mindig látogatható. Ebben a két jóbarát, Mándy Iván és a festő Mácsai István világa elevenedik meg. Sajnos magáról Mándyról meglehetősen keveset tudhatunk meg a tárlatból: egy életrajzi bevezető után rövid Mándy-idézetekkel teleírt falak várnak ránk, amelyeket Mácsai képei illusztrálnak. Az írások ugyan közelebb hozzák Mándy írói világát, de kontextus nélkül nem többek, mint szavak a falon - az sincs megjelölve, Mándy melyik művéből származnak a mondatok. A kiállítás igazi értéke tehát a szándék ellenére nem Mándy, hanem inkább Mácsai művei, amelyek mintha kifejezetten egy-egy Mándy-mű után születtek volna. Ráadásul valamennyi mű magángyűjteményben áll, így valóban érdemes megnézni őket, ameddig még tehetjük.
hírlevél
