Nagyon szeretem Havasi Attila versesköteteit: a 2005-ben megjelent elsőt (Manócska meghal vagy a lét csodás sokfélesége) éppúgy, mint a tavaly napvilágot látott korhatáros gyerekverseket (1001 magányos rinocérosz). Havasi elképesztően bánik a versformákkal, megröhögtet (mert az már túl van szimpla nevetésen, ami az emberből őt olvasva ki-kibuggyan), miközben a legváratlanabb pillanatokban döbbent rá tulajdon működésünkre; vegyük csak példának a Szerenád holdtölte idején című verset vagy épp Manócska összes halálát (van neki legalább öt!). Aki szereti az abszurdot, a nonszensz költészetet, annak épp úgy ajánlom Havasi Attila két könyvét, mint azoknak, akik időről időre fellapozzák Karinthy Így írtok ti!-jét.

Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz (Alexandra, 2007)