Dumas az Aisne megyei Villers-Cotterets-ben született 1802. július 24-én. Apja, egy márki és egy mulatt asszony törvénytelen fia közkatonaként kezdte és Napóleon hadjáratai idején egészen a tábornoki rangig vitte. 1806-ban azonban fiatalon meghalt, és a család életében nehéz időszak következett, szegénységük miatt a gyermek Dumas taníttatására sem igen futotta, ennek ellenére ő mindent elolvasott, ami csak a keze ügyébe került.
Alexandre Dumas és szeretője, Adah Isaacs Menken (Fotó/Forrás: The Print Collector/Print Collector/Getty Images Hungary)
ahol iratmásolói állást kapott az orléans-i herceg udvarában. Mozgalmas párizsi élete során számtalan kedvese volt, egyiküktől született fia, az ifjabb Alexandre később maga is író lett. Négy évig egy Ida Ferrier nevű színésznő volt a felesége, akitől 1844-ben vált el. Viszontagságos ifjúkoráról és a korabeli társadalmi életről később a 22 kötetben megjelent Emlékeim című művében adott számot.
Első sikereit az 1820-as évek közepén mai szemmel nézve igencsak kidolgozatlan és melodramatikus színművekkel aratta, ezek a kor legtöbbet játszott és legnépszerűbb darabjai közé tartoztak. Érdeklődése fokozatosan a történelmi és kalandregények felé fordult, gyors egymásutánban jelentette meg rendkívül szórakoztató műveit. Hogy az iramot bírja, úgynevezett íróműhelyt állított fel, ahol számos munkatárssal dolgozott és dolgoztatott.
1840 és 1855 között születtek a legnépszerűbb Dumas-regények: A három testőr, a Húsz év múlva, a Bragelonne vicomte, a Monte Cristo grófja, A királyné lovagja, az Egy orvos naplója, A királyné nyakéke, A fekete tulipán és a Korzikai testvérek.
1848-ban a republikánus érzelmű Dumas tevékenyen részt vett a forradalomban. 1851-ben önkéntes emigrációba vonult, hosszabb utazást tett Oroszországban és Angliában. 1860-ban csatlakozott Garibaldihoz, A garibaldisták címmel megírta az olasz szabadsághős emlékiratait, s lapot is szerkesztettek együtt. Franciaországba visszatérve színházat alapított, lapot szerkesztett – mindezt azért, hogy a pazarló életmódját finanszírozó hitelezőket ki tudja fizetni. Vállalkozásai azonban sorra tönkrementek, a túlfeszített munka pedig aláásta egészségét.
Élete utolsó éveiben a Nagy Konyhaszótár című munkáján dolgozott, amelynek 1300 oldalán háromezer recept szerepelt, rengeteg novellával, kalanddal kiegészítve. A monumentális opusz, amelyet ő maga a főművének tekintett, csak halála után, 1873-ban jelent meg, magyarul először 2014-ben adták ki a rövidített változatát.
A közszeretetnek örvendő író 68 éves korában, 1870. december 5-én halt meg Puys-ben, a normandiai Dieppe közelében. Hamvai szülővárosa, Villers-Cotterets temetőjéből 2002-ben átkerültek a Panthéonba, a francia „halhatatlanok” közé.
Dumas népszerűségének titka, hogy műveiben minden olyan elem megtalálható, amely lebilincseli az olvasót: érdekes, kalandos, szerelemmel, cselszövéssel, ármánnyal és bajvívással teli történetek, jól megrajzolt, színes és eleven háttér, humor és könnyed hangvétel.
Kritikusai ugyan fanyalognak, hogy a mennyiség – mintegy 300 kötetnyi próza – a minőség rovására ment, ám az olvasóközönséget ez a legkevésbé sem érdekli, Dumas napjainkban is az egyik legolvasottabb író a világon, történeteit közel száz nyelvre fordították le.
Az első illusztrációk egyike Dumas A három testőr című regényéhez (Fotó/Forrás: Culture Club / Getty Images Hungary)
A művészeti ágak közül elsősorban a filmet ihlették meg regényei, csaknem kétszáz film készült belőlük, felsorolni is nehéz lenne, hányszor és hányféle változatban vitték például vászonra A három testőr és Monte Cristo grófjának történetét, a legtöbbször világsztárok főszereplésével.
Dumas egykori otthonát, a Párizs közeli Le Port-Marly városkában álló Monte Cristo-kastélynak nevezett neoreneszánsz palotát 2015-16-ban újították fel, és tették a nagyközönség számára is látogathatóvá.
Fejléckép: Alexandre Dumas (forrás: Apic / Getty Images Hungary)
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.
hírlevél
