Luca, Ottilia

A fehér király

2010.03.24. 13:37

Programkereső

Dragomán György regényét Juhász Gábor gitáros, zeneszerző ajánlja.
Juhász Gábor
Juhász Gábor

Dragomán György könyve fáj, nagyon fáj és gyönyörű. Olyan mint Jónás Tamás barátom költészete. Miért van ez? Miért kell, hogy fájjon? Nem vagyok mazochista, nem kínzom magam, mégis így van; fáj és egyben gyönyörködtet. Persze, ha igazán szép zenére gondolok, mindig valami mélyen szomorú jut eszembe. Ha olyan zenét írok vagy improvizálok, amit igaznak érzek, akkor az legtöbbször fájdalmas valamennyire. Mindig félek, hogy ezzel szomorúságot okozok, de többnyire az ellenkezője történik. Talán a „nem vagyok egyedül" felemelő érzése ez. Nem tudom, túl van ez az ember kompetenciáján, talán Isten érti mindezt, de az Ő nyelvén sajnos nem beszélek.

Dragomán György könyvének főhőse erdélyi kisfiú, elvesztette az apját, akit a Duna-csatornához deportáltak, gyakorlatilag munkatáborba. A kis srác vagány, életrevaló, de az apja értrelmetlen elvesztése feldolgozhatatlan fájdalom számára. Anyukám apját Észtországban megölték az orosz katonák, amikor anyukám tíz éves volt. Eltemették élve. Anyukám talán soha nem heverte ezt ki. Apukámat a rák vitte el, amikor tizenhét voltam. A stresszt akarta csökkenteni a napi öt csomag Fecske cigarettával. Jónás Tamást kisgyerekként szakították el a szüleitől és dobták intézetbe. Szörnyű, megemészthetetlen életet élünk, ennek feldolgozásában segít a művészet, ebben az esetben A fehér király. Fájdalmával leveszi a vállunkról egy kicsit a terhet. Művész vagyok, tudom, hogy a forma mennyire sokat számít. Értem, vagy még inkább érzem Dragomán György és Jónás Tamás művészetében a formai kifinomultságot, a bravúrt. Mégis a fájdalomból kisarjadó gyönyörű mondatok jutnak eszembe amikor a nagyszerűségükre gondolok. Ezek a gyönyörű mondatok adnak erőt a valóban nehéz élethez. 

Dragomán György: A fehér király
Dragomán György: A fehér király