Luca, Ottilia

A Camerata Salzburg alapítója

2012.09.02. 08:41

Programkereső

Végh Sándor hegedűművészről érdekes módon zongorista írt könyvet.

A Salzburgban doktoriskolát végző szerző tanulmányai során találkozott a kolozsvári születésű hegedűművész örökségével. A Mozarteumban, azaz a Salzburgi Zeneművészeti Egyetemen jelentőssé vált Végh Sándor nyomába eredt hát az ifjú zongoraművész. Az erdélyi Végh Sándor tizenkét évesen, 1924-ben nyert felvételt a budapesti Zeneakadémiára. 1931-ben végzett, majd 1941-től a hegedű tanszakon tanított öt évig, 1946-ban külföldre települt. Egyike azon kiemelkedő magyar zeneművészeknek, akik külföldön jelentőssé váltak.

Mozarteum, Salzburg
Mozarteum, Salzburg

Németh László egyik tanulmányában írja, hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogy irodalmi műveinket jó színvonalon lefordíttassuk európai nyelvekre, bekerülhessenek a világirodalmi köztudatba, és díjakkal sarkallhatnánk az arra érdemeseket. A zene terén könnyebb a dolgunk, a zene nyelvét szerte a világon beszélik, nem kell fordíttatnunk, jobban ismertté tehetnénk nagy teljesítményeinket. Liszt Ferencet, Bartók Bélát mindenki ismeri, a hegedűművészek közül a Berlinben élő Joachim József, aki Brahms ihletője volt, vagy Auer Lipót, a veszprémi születésű „cár hegedűse" címet elnyerő művész neve is ismerősen cseng világszerte. Ebbe a sorba állhat most Végh Sándor, akinek születése 100. évfordulóját felhasználva hívhatjuk fel rá a figyelmet. Péteri Judit zenetörténész ezt írja róla életrajzi szócikkében: „Pedagógiai munkájának csúcsát, kiteljesedését azonban kétségtelenül a salzburgi Mozarteum mindenkori növendékeiből álló Camerata Academica megalakításával (1978) érte el." Így már egészen érthető, ha a Mozarteum magyar növendéke határozott úgy, hogy a nagy előd nyomába ered és könyvet ír róla.

A bevezetőből megtudjuk, három téma állt a szerzői érdeklődés középpontjában: a zeneművészt alakító hatások, zenei gondolkodása és mának szóló öröksége. Míg az első témakörhöz kapcsolhatók a Gyerekkor vagy a Végh Sándor a Zeneakadémián, hatás és zenei gondolkodás egyként kiolvasható a két kortársat, Bartók Bélát és Pablo Casals-t külön tárgyaló fejezetből. Vonósnégyeseiről, amelyeket alapított és vezetett, az Új Magyar Vonósnégyesről és a Végh kvartettről kapunk zenetörténeti áttekintést, megtudhatjuk, hogy a salzburgi Camerata Academicán kívül a Berlini Filharmonikusokat és a Bécsi Filharmonikusokat is vezényelte. A hegedűművész fontosnak tartotta az érzelmek felszabadítását és annak megjelenítését a művészi játékban, a hagyományról pedig így nyilatkozott: „Szerintem az egész kulturális fejlődésnek fontos része a tradíció. Nem azért mondom ezt, mert minden öregember tradícióhű lesz, de a hagyományban sok általános érvényű dolog van, amit nem árt, ha tudunk."

Végh Sándor
Végh Sándor

Legizgalmasabb a Végh Sándor zenei világképe cím alatt tematikai alcímek alá rendezett idézetgyűjtemény. Az interjúkból, a családi archívumban fellelhető legépelt előadási anyagokból, Végh Alice, a művész felesége lejegyzett visszaemlékezéseiből összeálló portré úgy rajzolódik ki, hogy maga a művész szól hozzánk. A gazdag képanyaggal, diszkográfiával ellátott könyvet Kerékfy Márton zenetörténész lektorálta, és tartalmát tekintve valójában összeállítás: betekintés a zeneművész életébe, munkásságába. A szerző, Lőwenberg Dániel elindult egy nyomon, amit reméljük, követnek majd mások. Mint az idén elsőként megrendezett Nemzetközi Végh Sándor Vonósnégyes Verseny vagy a BMC által kiadott dupla CD, amelyen a Camerata Salzburgot hallhatjuk a különleges mester vezényletével Haydn, Mozart és Schubert szimfóniáit, Beethoven Coriolan nyitányát játszani. Végh Sándor a magyar és európai kultúra része, az évforduló múltán se felejtsük.

(Lőwenberg Dániel: Végh Sándor. Budapest, Rózsavölgyi és társa kiadó, 2012)