Lázár, Olimpia

Ma már nincsenek ilyen tévéműsorok - olvassuk hát el őket

Vámos Miklós: Lehetetlen+Rögtön

2017.06.10. 18:04

Programkereső

Vámos Miklós legújabb kötetében két tévés produkcióját, a Lehetetlent és a Rögtönt öntötte írásos formában. A könyv nemcsak egy letűnt kor emléke, de utóbbi idők egyik legjobb anekdotafüzére, igen impozáns vendégekkel.

Ha magyar talkshow-ra, tévés beszélgetőműsorra gondolok, nekem először Friderikusz és Fábry ugranak be. Előbbi reneszánszakor én még szájtátva tévéző kisgyerek voltam, így a Meglepő és mulatságosból csak a főcím taktusai, a hírességeket idecitáló Friderikusz show-ból pedig annyi maradt meg, hogy a tévében parádézó emberek mindenki szerint baromi menők és híresek, ezért nézni kell őket. Azt már nem tudtam, mi is ebben a pláne. Fábrynál már kicsit más volt a helyzet: a poénok, a Dizájn center, az egész hangulat - meg persze Fábry akkori kisugárzása - cseperedő öntudatomban is termékeny talajra hullott.

Fábryban és Friderikusz műsoraiban talán az a közös, hogy a híres és kevésbé híres vendégek mellett az egész mindig egy nagy show volt,

ahol soha nem az a lényeg, ki is ül épp a műsorvezető előtt, hanem az, hogy megfelelően illeszkedjen a színes-szagos és szórakoztató kavalkádba.

Fábryval, ha jól rémlik, néhány bátrabb vendég viccelődött is azon, hogy őket csak díszletnek hívták, a házigazda jóformán szóhoz sem hagyja jutni őket. És mindez mégis így volt jó, így volt szórakoztató.

Talán a hosszúra nyúlt bevezetőből is kiderül, hogy Vámos Miklós tévéműsorainak idején - már csak koromból adódóan is - nem én voltam a célközönség. Sajnos ma már csak néhány kivágott jelenet érhető el ezekből a videomegosztó oldalakon - ezeket megnézve biztosan állíthatom, hogy egyetlen adást sem láttam annak idején. Mikor édesapám meglátta a kezemben a Lehetetlenből és a Rögtönből készült legújabb Vámos-kötetet, meglepetten kiáltott fel:

milyen jó műsorok voltak ezek, csak emlékei szerint elég későn mentek.

Tudjuk, ez ma is a jó tévéadások egyik fő ismérve.

Mindenesetre a produkciókat illetően szűz szemmel, de már jó pár Vámos-kötettel a hátam mögött kezdtem bele az olvasásba, ami nem tartott sokáig. Az első pillanatra vaskosnak tűnő kötetet lényegében egy hétvége alatt el lehet olvasni. Egyrészt, mert több tucat, néhány oldalas rövid fejezetből áll, másrészt pedig mert tényleg szinte letehetetlen.

A könyv nagy része a Lehetetlen című Vámos-műsorból származó átiratokból áll. Ezekben az író beszélgetőtársai történeteit fűzi pár oldalas anekdotákká. A legtöbb vendégtől két-három került be a válogatásba. A névsor több mint impozáns: a magyar művészeti élet és kultúra legjava Darvas Ivántól Fischer Ivánon át Faludy Györgyig. Csak a tartalomjegyzéket megnézve is elámul az ember:

volt egy műsor, ahol ezek az emberek mind hajlandóak voltak nemcsak vendégként elmenni, de sokszor magánéletük legintimebb részeit is megosztani.

Vámos úgy öntötte írásba a sztorizgatásokat, hogy kihagyta saját kérdéseit, és az élőbeszéd fordulataiból pont annyit hagyott meg, hogy a szöveg ne unalmas, bensőséges kvaterkázásnak, hanem friss és hihetetlenül szórakoztató sztorizásnak hasson. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül: hogyan jutott el Kern András kalandos úton a cattolicai filmfesztiválra Bujtor Istvánnal - vagy inkább nélküle -, ahová a Pogány Madonna ürügyén hívták meg őket; hogyan ápolja Eszenyi Enikő szülőfalujának, Csengernek az emlékét; milyen a viszonya Molnár Piroskának és autójának az állatokhoz.

A kötet kisebbik része, száz oldalnál is kevesebb a 2000-2001-ben futó Rögtönből válogat. Ezekben a fejezetekben Gregor József és Zorán, vagy épp Kokó és Lang Györgyi beszélgetnek egymással Vámos moderálásában. Mindez a tévében bizonyára jobban mutatott, papírra vetve az interakciók kevésbé működnek: sem a kémia, sem a spontenaitás nem jön át, Vámos mesélőmodorát pedig nem is lehet érezni a sorok között.

A bevezetőben az író bevallja, ma már úgy tekint műsoraira, mint írói pályája szerves részeire - azzal, hogy az adások kvintesszenciája immár kötetben is elérhető, végképp beépültek a Vámos-kánonba. Bár ahogy megjegyzi, az érdem nem az övé, hanem a vendégeié, mind tudjuk: ahhoz, hogy a vendégek így megnyíljanak, kellett Vámos, a házigazda személye is - ahhoz pedig, hogy mindez könyvalakban is ilyen olvasmányos legyen, a maga hol vicces, hol tanulságos, de mindig szórakoztató formájában, elengedhetetlen volt Vámos, az író személye.

Nem bántam volna, ha három-négymillióan olvassák a regényeimet, s csak nyolcvan-százezren nézik a LEHETETLEN-t.

- írja a bevezetőben. Remek Vámos-könyv, remek magyar irodalom bőven akad ma is. Remek tévéműsor - amilyennek a Lehetetlen és a Rögtön tűnik a kötet alapján, már kevésbé.