Etelka, Aletta

Az angol könyves szakma válasza a zaklatásokra

2017.11.15. 17:03

Programkereső

Az angol könyves szakma nem várta meg, amíg valaki előáll egy névvel, hanem önvizsgálatot tartott zaklatásügyben.

A filmes szakmát Harvey Weinstein szexuális zaklatási botránya, az itthoni színházi életet a Marton László, majd a Kerényi Miklós Gábor kapcsán felbukkanó vádak rázták meg. A Facebookon megindult #metoo kampányból (amelyben bárki jelezhette, ha vele is történt hasonló) kirajzolódott, hogy nem a szórakoztatóipar problémájáról van szó, hanem sokkal kevésbé specifikus a jelenség.

Az angol könyvesek szakmai magazinja, a Bookseller egy online, anonim kérdőívben kereste a választ arra, hogy a saját ágazatuk mennyire érintett. A kérdőívet 388-an töltötték ki, ami nem nevezhető reprezentatív mintának, a tendenciák azonban ennyiből is kirajzolódnak. A válaszadó nők 54 százaléka, a férfiak 34 százaléka számolt be arról, hogy érte inzultus a könyves szakmán belül.

Az utóbbi kitétel elég szélesen értelmezhető, mivel a kérdőívet kitöltők között voltak kereskedők, kisebb és nagyobb kiadók, tehetségkutatók, ügynökök, szerzők, szabadúszók és rendezvényszervezők. Ugyanilyen változatos képet mutatnak azok az inzultusok is, amelyekről beszámoltak: a durva, megalázó megjegyzésektől, amik a munkahelyen vagy a munkához kapcsolódó eseményeken hangzanak el, a nem kívánt érintéseken, fogdosáson keresztül a szexuális természetű közeledésig, amit szakmaiság álcája mögé bújtatnak, akár támadásig terjed a skála. A kérdőív kitöltői közül két személy azt állítja, megerőszakolták.

Idősebb férfi kollégák közül akadtak, akik nyíltan ajánlatot tettek, fogdostak, vagy megkérdezték, hogy folytatnék-e velük viszonyt. Mivel ez egy kicsi szakma, többükkel dolgoztam együtt azóta" - mondta egy kereskedő.  

 A zaklatások általában idősebb, magasabb státuszban dolgozó férfi kollégák, szerzők, ügyfelek követték el a velük szakmai kapcsolatban álló, főleg fiatal, alacsony pozícióban dolgozó kolléganőikkel szemben, akik újak voltak még az adott helyen, vagy szabadúszók. Úgy tűnik bizonyos pozíciókban dolgozók inkább ki vannak téve a zaklatásnak, mint mások. Például a sajtósok, akiknek a munkájához hozzátartozik, hogy alkalmanként együtt utazzanak a szerzőkkel és kapcsolatot ápoljanak velük akár a szorosan vett szakmai környezeten kívül is, az átlagosnál többször, 66 százalékban számoltak be arról, hogy inzultus érte őket a munkájukhoz kapcsolódóan. Ahogy egyikük megfogalmazta, bár a szerzőkhöz kapcsolódó esetek "nagyon ritkák, de szomorú beismerni, hogy egyes írók nem tudják hol a határ.

Mivel olyan mélyen belénk nevelték, hogy a szerzőkről való gondoskodás a legfontosabb része a munkánknak, nagyon nehéz bármit is mondani."

A kereskedők is nagy számban szenvednek el inzultust a munkájuk során. 61 százalékuk számolt be arról, hogy a vásárlók, a kollégák, vagy a hozzájuk látogató szerzők részéről ilyet tapasztalt.

Úgy tűnik, hogy a szolgáltatóiparban különösen a férfi vásárlók hajlamosak közeledésként értelmezni a viselkedésünket. Rengeteg ajánlatot kaptam már a munkám során, mindig idősebb férfiaktól" - mesélte egyikük.

A könyves szakmában gyakoriak a társasági események is, ahol az alkohol tovább ront a helyzeten. Többen jelezték, hogy az összejövetelek fesztelen jellegét félreértelmezve a kollégáik vagy üzletfeleik fogdosták őket, vagy megjegyzést, esetleg ajánlatot tettek.

A zaklatási ügyek kezelése is gondot okoz. Az eféle viselkedést tolerálják, sőt sokan a munka részeként kezelik, főleg az idősebb korosztályból. Egy sajtós szerint "számos alkalommal figyelmeztették

a szoknyavadász szerzőkre, újságírókra, idősebb sajtó kollégákra a vacsorák, találkozók vagy partik alkalmával hozzátéve, hogy a durvaságuk, atyáskodásuk és »ragadozó magatartásuk« egyszerűen hozzátartozik a munkához."

Volt, aki végignézte, hogy egy főnöke fiatal alkalmazottak egész sorát zaklatta és üldözte el a cégtől. Zavarba ejtő emaileket küldött nekik, hozzájuk hajolt, átlépte a főnök-beosztott viszony határait. Az illető még most is a cégnél van vezető beosztásban. Más is arról számolt be, hogy egy esetleges zaklatási ügy nem akadálya az előléptetésnek sem. 

Egyes válaszadók szerint ez generációs probléma, ami főleg az idősebb vagy középkorú férfiakat, az "old-school" generáció tagjait érinti, mások szerint a fiatal férfiak is benne vannak. Ugyanakkor férfiak is lehetnek a zaklatások céltáblái. Érkezett olyan beszámolók is, amelyben egy idősebb nő "markolta meg" nyilvánosan a férfi kollégáját, aki próbálta viccel elütni a dolgot, vagy épp egy másik férfi "mozdult rá" az egyébként heteroszexuális munkatársára.

Ami az esetek bejelentését illeti, az áldozatok harmada gondolja, hogy van értelme jelenteni az ügyet. A válaszadók 51 százaléka tapasztalt már zaklatást, azonban közülük a férfiaknak csupán 36.8 százaléka, a nőknek pedig 29.9 százaléka tett lépéseket az ügyben. Ezekben az esetekben is nagyon eltérő volt az ügy kimenetele: volt, ahol elbocsátották a zaklatót, máshol évődésnek minősítették az esetet és az áldozatnak kellett megbirkóznia a helyzettel, de olyan is akadt, ahol egyszerűen semmi sem történt.

A többiek a félelemmel, szégyennel és azzal indokolták döntésüket, hogy attól tartottak, hogy nem történne semmi, vagy a saját jövőjüket befolyásolnák hátrányosan a vádak. Mivel, ahogy korábban is említettük, sokan a szakma részeként tekintenek az eféle viselkedésre, néhányan abban sem voltak teljesen biztosak, hogy mi minősül zaklatásnak. Másokat a zaklató személye, pozíciója tántorított el, mivel az elkövető gyakran a cég tulajdonoda vagy vezetője, nincs kinek szólni. 

“Egyáltalán semmi értelme nem lett volna [jelenteni az esetet]. Annyira alacsony pozícióban voltam, ő pedig - ahogy most is - annyira magas és hatalommal bíró pozícióban.

Ha panaszkodtam volna, sokkal könnyebb lett volna tőlem megszabadulni, mit őt pótolni

- foglalta össze a helyzetet egy válaszoló.

A megoldások tekintetében több lehetséges elképzelés is született. Az egész szakma számára elérhető anonim segélyvonal, illetve a szintén névtelen bejelentés lehetősége hasznos lenne, főleg a szabadúszók és kis cégek alkalmazottai számára. Ahogy az is, ha a személyzetisek jobban tájékoztatnák a munkavállalókat, hogy mi számít zaklatásnak és mik a következményei. A zaklatókkal szemben zéró toleranciát hirdetnének, akár a munkszerződésekbe történő zaklatási záradék beiktatásával, ahelyett, hogy az áldozatokat figyelmeztetik arra, kiket kell kerülni és hogy viselkedjenek. Mások szerint a vezetőség differeciáltabb nemi összetétele, vagyis ha több nő lenne magasabb pozícióban, szintén segítene a problémán.

Többen úgy vélték, hogy már az is sokat segít a helyzete, ha beszélnek a kérdésről, hiszen a zaklatás egyik lényegi eleme a titkolózás.