Antal, Antónia

Romantikából első osztályú, gótikából közepes

Sarah Perry: Az essexi kígyó - könyvkritika

2018.01.10. 09:16

Programkereső

Misztikus-romantikus regény a vidéki Angliából - Az essexi kígyó nem okoz csalódást annak, aki szereti a remekül megírt érzelmes történeteket, vagy korhű történelmi ábrázolásra vágyik. Aki viszont valódi borzongást vár tőle, valószínűleg csalódni fog.

Vadregényes partok, ezeréves tölgyfa, sárban gázoló birkák és egy elhagyatott, magányos hajóroncs -Sarah Perry ilyen apró, nagyon is jellemző részletekből formálta meg az essex-i Aldwinter képzeletbeli falucskáját. A vidéki község annyira valósnak hat és olyan atmoszférája van, hogy nehéz elhinni, hogy csak a képzelet szüleménye (ITT láthatunk egy olvasmányélményből született térképet, hogyan is nézhetne ki). Ami miatt viszont végkép életre kell a község, az az ott élő emberek. A falu végi, családi tragédiájából kilábalni képtelen morcos öregember, a babonák által templomba űzött helyiek, a környezetéből humora és intellektusa miatt is kiemelkedő helyi pap - remekül eltalált figurák, amelyek Az essexi kígyó lelkét adják.

A regény néha kissé körülményes és szépelgő nyelvezete a vaskos angol klasszikusokat idézi.

Ilyen stílusban elevenedik meg a történet, melynek középpontjában Cora Seaborn áll. A maszkulin nő nemrég vesztette el férjét, akit soha nem szeretett. Gyász helyett a szabadság érzése járja őt át, és úgy dönt, vidékre költözik, hogy  szenvedélyének, az ásványoknak és fosszíliáknak éljen. Magával viszi az autizmus spektrumzavarban szenvedő, emiatt a világgal sajátos kapcsolatban álló fiát, Francist, valamint a fiú dadáját, Marthát is. Időnként látogatóba érkezik hozzá barátja, a Manó becenevű kiváló, de lobbanékony sebész, aki plátói szerelmet táplál Cora iránt; valamint Manó jó barátja, Spencer, aki viszont Martha körül legyeskedik. 

Corát  kezdetben egyetlen dolog érdekli: az essexi kígyó rejtélye, aki a helyiek szerint ismét feltűnt a faluban, és egymás után szedi áldozatait.

A babona lassan egész Aldwintert behálózza, egyedül a helyi lelkész, William Ransom áll ellen a tündérmeséknek, és próbálja észhez téríteni a lakosokat. William és Cora között lassan barátság szövődik, ami egyre mélyülni látszik, miközben William bájos feleségét halálos kórral diagnosztizálják.

Ha valaki hisz a hasonló kategóriákban, simán női könyvnek bélyegezheti Az essexi kígyót - szerelmi háromszögek, beteljesületlen vágyak, halálos meggyőződések hajtják a szereplőket, akik bástyaként emelkednek ki viktoriánus környezetükből. Bár egy-egy érzelmi csúcspont megközelíti a szappanoperák kulcsjeleneteit, a karakterek és a köztük lévő viszonyok olyan jól  ábrázoltak, hogy működik a történet. Perry gyönyörűen árnyalja az átmenetet Cora és Will, vagy épp Will és felesége kapcsolatában. 

A regény akkor működik a legjobban, mikor csak finoman sejtet vagy jelez:

hogyan látja a világot az autista kisfiú, és hogyan képes kapcsolatot teremteni a körülötte lévőkkel; vagy épp a tömegpszichózis hogyan őrjíti meg a babonás helyieket.

Nem ilyen visszafogott viszont Martha története, aki Corával ellentétben szociálisan érzékeny, és politikailag nagyon is öntudatos nő. A kettejük közötti ellentét és Martha szüfrazsetté válása élesen kiugrik a regényből, túl direktnek és erőltetettnek hat. Szintén a gyengébb részek közé tartozik, mikor a rejtélyes essexi kígyó a valóságban felbukkan. Perry írása akkor a legerősebb, ha emberekről, az emberek közötti kapcsolatokról ír. Mikor ezen a szűrőn keresztül sejlik fel a  misztikus szál, az sokkal jobban működik, mint amikor romantikus regényből hirtelen misztikus borzongásba csap át a könyv. Szinte hallani az írónő gondolatait, mikor stílust vált és kényszeredetten igyekszik kiszolgálni a gótika és Bram Stoker rajongóit - hiszen azt ígérték, a regény nekik is szól.

Szépen megírt, bár néha túl cizellált és időnként unalomba forduló regény Az essexi kígyó, ami egyes részleteiben remekül működik, viszont a különböző hangulatokat, a karaktereket mozgató megannyi szálat nem tudta minden igényt kielégtően összekötni és elvarrni. Épp azért lehet hiányérzetünk a végén, mert egy-egy története (például Cora és Will kapcsolata, vagy épp a Manó drámája) olyan zseniálisan megírt és hatásos, hogy sajnálhatjuk, hogy a többi része nem ér fel ezekhez.

A regény a  21. Század KULT Könyvek  sorozatban jelent meg.