Orbán

Vámos Miklós: Választék

2018.03.06. 12:49

Programkereső

Állítólag többen azért nem olvasnak, mert nem tudnak dönteni a rohamosan sokszorozódó választékból. Érthető. De majd én megmondom, mit érdemes elolvasni. Ebben a rovatban, havonta. Ha él a szerző, s van kedve hozzá, fölkéretik, hogy közvetlenül utánam kifejthesse, mivel ért egyet, s mit tart marhaságnak. A céltábla visszalő? Igen, legyen ilyen is. Demokratikus. Lássunk hozzá.

Van két közismert magyar szerző. Egyikük, Darvasi László súlyos regényeket tett le az asztalra, általában történelmi témákat dolgozva föl. Munkái szakmai sikert arattak, idővel az olvasók sem fukarkodtak kegyeikkel. Ez az író komor és tiszteletet parancsoló, ha fölszerszámozza az íját, nyílvesszejét a magasba lövi. 

Gondolatai emelkedettek, velősek.

Másikuk, Szív Ernő, a kispróza mestere, magát hírlapírónak tekinti. Tárcáit – ez a műfaja – sokáig napilapban publikálta, később hetilapban is. Nincs túl jó véleménye sem a maga, sem az írásai értékéről, általában kissé elvicceli, amit tollhegyére tűz.

Bennfentesek tudják, a két név egy személyt takar. Mindkettő született 1962-ben, Törökszentmiklóson. (Meglett embereik immár.) De hiába, aki olvasott bármit tőlük, tudhatja, két külön író. Akadnak ilyesfajta életművek a világirodalomban, a hozzám legközelebb álló példa Romain Gary, a litván francia, aki Émile Ajar néven is írt néhány regényt, elnyerve így a Goncourt-díjat másodszor (szabály szerint csak egyszer lehet). Szerzői kettős életét titkolta, míg le nem leplezték. Aki még nem tette, olvassa el gyorsan az Előttem az élet-et (Ajar), nem fog csalódni. Higgyenek egy tapasztalt ember szavának. (Idézet.)

Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Fotó: Magvető Kiadó

Szív Ernőt nem zavarja, ha tudjuk, mi köze Darvasihoz. De nem azonosul vele.

Az irodalom ellenségei a legújabb kötete (2017, Magvető). Kap benne apait-anyait sok író, sok olvasó, sok budapesti – főként tizenharmadik kerületi –, sok vidéki, sok férfi, sok nő. A nevetség több, mint a szigor, a szeretet több, mint a harag. E téren Szív Ernő majdnem minden szösszenete jobban teljesít, mint a magyar haza. Ha beléjük kezdünk, nehéz abbahagyni. A brazil kaktusz is kivirágzik. Férfi mondat, női mondat, gyerekmondat, öregmondat. Ez a prózának olyan titka, melyet ki tudna, ritka.

„Azért írok könyvet, mert az nekem olyan, mint a lélegzés” – így Szív Ernő.

A jó olvasó így van a befogadással. Ajánlom az irodalom barátainak Az irodalom ellenségeit. Meg azoknak, akik még nem az irodalom barátai, hanem, mondjuk, a szappanoperákéi. Vagy a fészbukéi. Vagy a tehetségkutató vetélkedőkéi. Szerintem megeshet, hogy némelyiküket Szív kisprózái rabul ejtik, s örömmel üdvözölhetjük őket sorainkban.

Vegyétek. Vagy vigyétek haza a könyvtárból. Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani.

Maradok őszinte:

Vámos Miklós