Konrád

Vámos Miklós szerint megéri A föld alatti vasúton utazni

2018.03.29. 09:55

Programkereső

Nehéz dönteni a rohamosan sokszorozódó könyvválasztékból. Én megmondom, mit érdemes elolvasni. Ebben a rovatban, havonta. A szerző, a fordító, a kiadó fölkéretik, hogy közvetlenül utánam kifejthesse, mivel ért egyet, s mit tart marhaságnak. A céltábla visszalőhet. Demokratikus.

Colson Whitehead nem összetévesztendő az azonos nevű matematikus-filozófussal. Utóbbi fehér ember, már régen meghalt, Whitehead viszont a nevével (Fehér fejű) ellentétben fekete, 1969-ben született. A Harvard Egyetemen végzett, ami tiszteletet parancsoló adat. Az még inkább, hogy elnyerte az angolszász világ két legtekintélyesebb irodalmi díját: National Book Award, Pulitzer Prize. Hat regény szerzője.

Magyarul A föld alatti vasút kapható, megjelent tavaly a 21. század nevű kiadónál, fordította Gy. Horváth László figyelemre méltó pontossággal. Leszámítva a címet: jobb lett volna Vasút a föld alatt, teszem azt, hiszen itt 

nem metróról van szó, hanem egy illegális mozgalomféléről, amely a szökött rabszolgákat igyekezett menteni a setét déli államokban,

amikor erre még szükség volt, s eljuttatni őket az USA liberálisabb északi tájékaira. Néhány suta mondat is a szövegben maradt, mint ez: „Az óta az éjszaka óta, hogy elrabolták...” Ha nyomdahiba, az sem öröm.

A rabszolgák nyomorúságát már sok regény és non fiction könyv dolgozta föl, ám egyik sem annyira kegyetlenül átélhetően, mint Whiteheadé. Cora rabszolgák gyerekeként születik, s élettörténete olyan betekintést ad a rabszolgalétbe, hogy az ember visszafelé veszi a levegőt. A fizikai kínzásoknál ijesztőbbek a lelkiek. Olvasók, ti tudtátok-e, hogy a rabszolgatartók tiltották, hogy a fekete gyapotszedők az Afrikából hozott szavaikat használják? Igyekeztek kiverni belőlük. „Úgy dugdosták a szavakat, mint az aranyat”, mondja az egyik szereplő.

Whitehead vagy rabszolgák ivadéka, s örökölte tudását, vagy fél életét anyaggyűjtéssel tölti. Mindkét esetben emelem kalapom.

A regény 2017-ben nyerte el a Pulitzert. Érdekelne, hogyan érte el egy viszonylag kis magyar kiadó, hogy megkapja a jogokat, s miként sikerült még abban az évben kihoznia?

Ennyi fért a rendelkezésemre álló terjedelembe, hagynom kell helyet a válaszra.

Maradok őszinte:

Vámos Miklós

­*

Kedves Miklós, köszönjük a kérdést, köszönjük, hogy elolvastad ezt a remek könyvet!

Hogyan szereztük meg? Kicsit engem is meglepett, de úgy látszik, volt elég referenciánk. Paula Hawkins és A lány vonaton – például. De van még kire hivatkoznunk... Már a mi szerzőnk Updike, Paul Auster és a Nobel-díj egyik legnagyobb várományosa, Michael Chabon. A BBC listáján – és hány listán még! – tavaly az év könyveként jegyzett Sing, Unburied, Sing szerzője, Jesmyn Ward, no meg Rose Tremain, akit Rushdie a világirodalom egyik legnagyobb alakjának nevezett.

És hogy ilyen gyorsan? Először is hála és köszönet a legjobb magyar műfordítók egyikének, Gy. Horváth Lászlónak! Ezen túl látjuk, hogy egy-egy könyv megjelenése Angliában, Amerikában – nagy esemény. A sajtó figyel a bemutatóra, a szerző tévékben szerepel, az emberek érdeklődéssel fordulnak felé. Nálunk az ilyesmi inkább a kereskedelmi tévék valóságshow-inak meg iskolázatlan politikusok benyögéseinek jár – de miért?

Szerintem járhat könyvnek is, ezért igyekszünk akkor elhozni a legfontosabb regényeket a magyar olvasóknak, amikor a világban is beszélnek róluk.

Üdvözlettel,

Bárdos András