Dezső

A Legyek Urát modellező pszichológiai kísérlet nem úgy sült el, mint várták

2018.04.22. 12:56

Programkereső

Muzafer Sherif szociálpszichológiai kísérlete egy évvel előzte meg William Golding regényét, de alaphelyzete ugyanaz volt - az eredménye a kutatókat lepte meg a leginkább!

Az 50-es évek elején egy Muzafer Sherif nevű pszichológus a való életben is tesztelte William Golding világhírű regényének alaphelyzetét: egy csapatnyi fiút toborzott össze egy amerikai nyári táborban. A kísérletről és annak örökségéről Gina Perry írt könyvet, ami most jelent meg angol nyelven - ennek apropóján pedig a The Guardian elevenítette fel cikkében a történteket.

Sherif 1905-ben született Törökországban, de a Harvardon tanult pszichológiát. A hagyományos, általában patkányokkal végzett kísérletezés és annak szigorú szabályai viszont untatták, így figyelme hamar a szociálpszichológia felé fordult. A pszichológia ezen ága foglalkozik az emberek egymás közötti viselkedésével, azzal, hogyan hat ránk más vélt vagy valós jelenléte. Sherifet főképp a csoportdinamika foglalkoztatta – kapott is a Rockefeller Alapítványtól egy ma is busásnak számító összeget egy kísérlet elvégzésére: ebben végre nem patkányok, hanem 11 éves fiúk voltak a kísérleti alanyok, akik mit sem tudtak arról, hogy mit terveznek velük.

Rablóbarlang-kísérlet (forrás: Gina Perry hivatalos oldala)
Rablóbarlang-kísérlet (forrás: Gina Perry hivatalos oldala)

Egy ilyen kísérlet persze ma már elképzelhetetlen lenne: a jelenlegi szigorú etikai szabályozások pontosan előírják mikor és hogyan kell tájékoztatni a kísérletben résztvevőket, ráadásul semmilyen alapon vagy indokkal nem okozhatnak nekik fájdalmat a kutatók, és rossz érzéseket is csak nagyon indokolt esetben. Épp ezért a szociálpszichológia legismertebb kísérletei - a Milgram-kísérletZimbardo börtönkísérlete, vagy akár csak Watson Kis Albert-je - ma már sehol nem kapnának etikai engedélyt. Ahogy valószínűleg Sherif programja sem.

Sherif terve ugyanis a következő volt: egy ártatlan nyári tábornak álcázva összegyűjti a résztvevő fiúkat, hagyja, hogy megbarátkozzanak egymással, majd két csoportra osztja a táborlakókat és összeugrasztja őket. Ezután egy erdőtüzet koholva ismét arra készteti az immár egymással ellenséges fiúkat, hogy dolgozzanak össze egymással.

So like I was walking through the woods and I found this pigs head on a stick, and it just spoke to me man, ya know? ~ Simon

William Golding (@_lord_of__the_flies_) által megosztott bejegyzés,

Egy évvel A Legyek Ura megjelenése előtt járunk, és Milgram már emlegetett kísérlete is egy évtizeddel arrébb van – mindkettőből azt a kissé egyszerűnek tűnő következtetést vonhatta le a közvélemény, hogy az ember alapvetően rossz, vagy legalábbis gyenge és befolyásolható. Sherif viszont hitt abban, hogy ugyanilyen könnyen képes manipulálni a gyerekeket, hogy jót cselekedjenek és összedolgozzanak. Elmélete szerint minden a körítésen múlik: a szűkös erőforrásokért folyó harc ellenségeskedést, a közös legyőzendő akadály összefogást szül.

Talán mondanunk sem kell: a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy azt a tudós tervezte. Kutatótársaival együtt gyerekfelügyelőnek és tábori dolgozónak álcázva épültek be a gyerekek közé, két csapatra (Pitonok és Párducok) osztották őket és igyekeztek manipulálni a közöttük lévő kapcsolatot: levágták a csapatzászlót, ellopták a ruhájukat vagy épp összetörték kedvenc hangszerüket, hogy azt higgyék, az ellenséges csapat igyekszik borsot törni az orruk alá. 

A gyerekek viszont sehogy sem akarták megutálni egymást.

Elfogadták, ha a másik csapat nyert egy versenyen, az eltűnt ruhákat a mosoda hibájának tulajdonították, és miután mindkét csapat megesküdött a Bibliára, hogy nem ők követték el a gaztetteket, inkább Sherif és munkatársai váltak ellenségekké. Mindez úgy feldühítette a tudóst, hogy mérgében majdnem összeverekedett kutatótársával. Szerencsére erdőtűzzel már nem is próbálkozott, egyszerűen beszüntette a kísérletet. Elméletét viszont nem adta fel.

Egy éven belül újabb tábort szervezett, ezúttal Oklahomában.

Igyekezett az előző kísérlet hibáit nem megismételni: nem hagyta, hogy a gyerekek még a kutatás előtt elvegyüljenek egymással és összebarátkozzanak, Sherif pedig ezúttal lemondott a bábmester szerepéről és azt asszisztensének passzolta át.

A terv ezúttal működött: az egymás ellen kijátszott csapatok elégették az ellenfél zászlaját, kajacsatákat rendeztek és egymás kárára vandálkodtak. Később a tudósok elintézték, hogy a vízellátás bekrepáljon, a fiúknak pedig össze kellett dolgozniuk, hogy helyrehozzák a dolgot - és így is tettek. 

A kutatás sztárrá tette Sherifet, és a szociálpszichológia személyközi és csoportközi konfliktusokról, valamint az agresszió csökkentéséről szóló tanulmányai a mai napig gyakran hivatkoznak rá. A Szociálpszichológia című egyetemi tankönyv (Elior R. Smith, Diane M. Mackie, Heather M. Claypool, Eötvös kiadó, 2016) Rablóbarlang-kísérlet néven hivatkozik rá, és tudományos kísérletekre alapozva azt is bemutatja, milyen körülmények teszik az együttműködést hatékonnyá.

Azaz, hogyan alakulhatott volna William Golding könyvének cselekménye másképp:

  • Értékes, közös célért kell együttműködni, amely megszünteti az egymás közötti versengést.
  • Együttműködés során a résztvevőknek szembesülniük kell azzal, hogy a másik csoporttal kapcsolatos sztereotípiáik hamisak.
  • Az együttműködésnek eredményesnek kell lennie.
  • A résztvevőknek egyenrangúnak kell lenniük, legalább az épp megoldandó feladat szempontjából.
  • A kooperációt társas normáknak kell támogatniuk.

A Sherif-kísérletről szóló könyv szerzője felkeresett néhány, immár a 70-es éveikben járó egykori résztvevőt: legtöbbjüknek mai napig fogalma sem volt arról, hogy egy kísérletben vettek részt.  Nem voltak különösebben traumatizálva, bár egyikük bevallotta: azóta is utálja a táborokat, a tavakat és a sátorokat. Igaz, sokkal rosszabbul is járhatott volna - elég csak Zimbardo börtönkísérletére, vagy A Legyek Urára gondolni.