Vámos Miklós a Fidelio lapjain minden hónapban segít, mit olvassunk, sőt kérdez is az adott kötet kapcsán szerzőtől, kiadótól, fordítótól, ahogy adódik. Most fordul a kocka! Mi ajánljuk születésnapos szerzőnket, helyesebben kedvet csinálunk műveihez – saját szavaival.
Vallásosan hiszem, hogy aki olvas, bármit – ismétlem bármit, azt még nem veszítettük el véglegesen."
– Az isten szerelmére című kötet
"Az igazán nagy játékosok mindig méltányolják Vetélytársaikat. A francia muskétásokról a korabeli szemtanúk följegyezték, hogy az ellenfél sikeres ütéseit hangos "oui!" /igen!/ kiáltással ünnepelték!
Igen az ellenfél erényeit kár tagadni, azzal nem őt kisebbítjük, hanem magunkat. Mit ér a győzelem egy gyenge játékossal szemben?
– Húrok című kötet
"Tépkedte a hüvelykujjáról a bőrt, míg rá nem szóltam. Magyarázni kezdte,hogy ott található az izgatottság pontja, a hüvelykujj belső oldalán, a körömágy vonalának meghosszabbításában, és az akupunktúra keleti mesterei oda szúrják be a hosszú tűt, ha az cél, hogy a páciens megnyugodjon, de ha tű nincs megteszi a köröm is, amikor izgulok a felelés előtt, vájjam abba a pontba a mutatóujjam körmét...."
– Tiszta tűz című kötet
"Ezzel teljesítetted keresztény kötelességedet, mert jó tanáccsal szolgálsz rosszakaródnak: én pedig boldognak és szerencsésnek mondom magamat, hogy én voltam az első aki az ő irkafirkájának a gyümölcsét is élveztem, amint csak óhajtottam, mert nem volt semmi egyéb kívánságom."
– A hattyúk dala című kötet
"Olvasta valahol, talán egy versben, hogy a zene olyan, mintha az élet bocsánatot kérne azért, amilyen egyébként a hétköznapokban."
– Legközelebb majd sikerül című kötet
"Jó könyv csodát tesz. Olyan módon működik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká. (Színdarabra, versre, egyéb igényes szövegre is áll a párhuzam.) Úgy tartom, legalább olyan jó olvasó vagyok, mint amilyen író (föltéve, hogy… értik). Sokszor jártam ilyen alapon például a tizenhetedik századi Angliában és Spanyolországban, a tizenkilencedik századi Oroszországban vagy Franciaországban, hogy Magyarországot bármely időkben ne említsem. Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.
További jó hír, hogy ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét.
Az olvasók társszerzők – szerencsére a honoráriumból nem kérnek, sőt, pénzt adnak a könyvekért. Isten, jól találtad ezt ki, köszönöm szépen.
– Töredelmes vallomás című kötet
"Sokszor úgy érzem, okos tollforgató, ha elér egy bizonyos kerek születésnapot (talán a hetvenediket), szépen átnézi mindazt, amit valamely okból nem publikált, és azokat a szövegeit, amelyeknek nyilvánosságra hozatalát nem is óhajtja, ügyesen eltüzeli. (Törli a számítógép memóriájából.)"
– Az isten szerelmére című kötet
(az idézetek kiválasztásában Gyürke Ildikó volt a segítségünkre)
Vámos Miklós Hetvenkedő című kötete január 29-én jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában a szerző hetvenedik születésnapjára.
A limerickek vallomások,
ötsornovellák. Aj, elég sok.
Kötet lesz. Ahogyan szokott.
Pedig maradhatna titok,
hogy mennyi mindent szánok-bánok.
–
Vámos Miklós
Nemcsak mi, hanem kiadója és kollégái is köszöntik a szülinapos szerzőt. Előbbi egy friss kötettel, utóbbiak közül Szabó T. Anna pedig egy neki címzett verssel:
Volt egy úr, úgy hívták, Miklós.
Rádörrent magára: „Mit lógsz?
Verset kéne írni!”
Meg is írta. „Így ni!
Nem is rossz. Na, világ, mit szólsz?”
Miklós úr, Vámos, az író,
írt, mert az írónak így jó.
Dehogy jó: jó nehéz,
munkál az ész s a kéz,
az író: jó munkabíró.
Van egy úr, úgy hívják, Vámos.
Olvasója is van, számos.
Könyveit úgy őrzi
Madrid és New Jersey,
mint Márquezt. Mondhatni: famous.
Vámos úr – jól ismert név ez –
kereken épp hetvenéves.
Az Isten éltesse,
életét élvezze,
maradjon fényes és éles.