Nők Magyarországon címmel, 2007-ben jelent meg Évi első, 88 értékteremtő nőt bemutató portrékötete, amit 2014-ben egy második követett, s a fotókat kiállításokon is láthatta a közönség. Már javában készül a harmadik könyv, Fábián Évivel ennek apropójából beszélgettünk.
Az az izgalmas a fotográfiában – meséli –, hogy nem tart napokig, amíg egy kép elkészül, mint mondjuk egy festmény. Hiszen egy fényképhez egy másodperc töredéke elég. Ott vannak azok a pillanatok, amikor a réseken kell valahogy bejutnom, hogy elkapjam az alanyból azt, amikor éppen önmaga. Belenéz a kamerába, arrébb lép, megint odapillant, és lehet, hogy pont a kettő között kapom el a lényeget. Akkor, amikor csak arra figyel, merre nézzen vagy hová lép.
Mindig lehet menet közben tudni, megvan-e a pillanat, vagy van, amikor utólag nézed meg a fotókat és jössz rá, hogy hoppá, nem is ez volt az, hanem amaz?
A tévedés jogát fenntartom magamnak.
Van olyan, hogy úgy érzem, megvan a kép, és elteszem a kamerát. Elkezdünk beszélgetni, és akkor meglátok valamit. Újra előveszem a gépet, és rájövök, hogy most sokkal jobb. De olyan is van, amit te mondasz: nem vettem észre, hogy már megvolt az a bizonyos pillanat. Csinálom és küzdök, keresem és figyelem a fényeket és az alanyt, és amikor itthon a monitoron megnézem nagyban a képeket, rájövök, hogy már rég megvolt, miközben én még ezen görcsöltem...
Mindkét könyvedben olyan magyar nők portréi láthatók, akik a maguk területén valami nagyot alkottak. Ahogy lapozgatod a könyveidet a képeket nézegetve, rögtön azt figyeled, hogy még mit kezdhettél volna mondjuk azzal a fénycsíkkal a bal sarokban, vagy hasonlók?
Valószínűleg soha nem lehet teljesen elengedni, hogy miért nem nyomtam meg még egyszer a gombot, miért nem vártam meg még egy pillanatot. De alapvetően szeretem ezeket a könyveket. A másodikat még jobban, mint az elsőt, de csak amiatt, mert az ember szakmailag folyamatosan tanul, fejlődik, érik.
A képre kattintva galéria nyílik:
Női irodalom, női zene, női fotók. Biztos van, aki csak legyintene rá, hogy ezek már megint csupán feminista közhelyek. Találkozol hasonló hozzáállással?
Kiállításmegnyitón megkérdezte már férfi kolléga, hogy egyáltalán bejöhet-e. Nagy szerencse, hogy engem ez már nem érdekel. Teljesen mindegy, hova nézek, akár a Parlamentbe, akár a cégvezetők arányát figyelem. Fizetést, családon belüli erőszakot, bármit, ami kapcsolatos a nemek kérdésével.
Úgy gondolom, nyugodtan lehetünk feministák. Ha valakinek ez nem tetszik, ne nézegesse ezt a könyvet!
Már belefáradtam, hogy 2021-ben el kelljen magyaráznom, miért fontos a nőkérdés. Azt szeretném, ha egy fiatal lány, amikor pályát választ, ott lenne a kezében a könyvem, és látná a lehetőségeket maga előtt, és tudná, hogy belőle is lehet bármi. Nem hátrány, hogy nőnek született.
Az első könyved 2007-ben, a második 2014-ben jelent meg. Mindkettőben 88 nőről készített 88 fotó szerepel. Most is a 88-as szám a terv?
Többen kérdezték, miért nem száz. De mindig az volt bennem, hogy a 88 milyen szép, kerek szám.
Az első két könyvedben fényképezted többek között Heller Ágnest, Szabó Magdát, Polgár Juditot, Mészáros Mártát, Palya Beát, a másodikban Molnár Piroskát, Marék Veronikát, Kováts Adélt, Harcsa Veronikát, Lux Elvirát, Mautner Zsófiát. Karriered során természetesen fotóztál férfiakat is. Van olyan, hogy férfiakkal vagy nőkkel nehezebb, vagy ez igazából személyfüggő?
Szerintem személyfüggő. Ami érdekes és a könyvem kapcsán is érezhető, hogy a nők nincsenek hozzászokva az elismeréshez, a sikerhez, és számukra ez sokkal inkább öröm, míg a férfiaknak inkább csak munka.
Nemcsak ismert művészeket örökítesz meg, hanem az élet kevésbé reflektorfényben levő területeiről is voltak és vannak alanyaid. Mennyi kutatómunka előzi meg, hogy ki lesz az a 88 nő?
Hosszú kutatómunka, rengeteg olvasás és ajánlás mérlegelése. Olyan is van, aki nem vállalja, mert nem szeretne ilyen gyűjteményben benne lenni, azt is tiszteletben kell tartani. Aki pedig benne van, azzal kitaláljuk, hol találkozunk és milyen körülmények között. Van, akinek a lakására, a munkahelyére megyek, vagy kutyasétáltatás közben találkozunk.
A fontos az, hogy maga a hely is úgy legyen kiválasztva, ahol az alany otthonosan mozog és jól érzi magát, az öltözetet is rábízom. Nekem az a dolgom, hogy technikailag alkalmazkodjak.
Menjünk vissza a legelső könyvedhez. Honnan jött az ötlete?
2004-ben, az Origo fotóiportereként, a Mindentudás Egyetemének előadóit fényképeztem, és köztük volt Heller Ágnes is. Ő volt az első, akit a protokollfotó után külön megkerestem, majd elhatároztam, hogy keresek még olyan nőket, akik érdekelnek és a maguk területén – legyen az bármi –, valami fontosat hoztak létre. Az első húsz kép után azt éreztem, enyém a világ és kiállítottam a képeket. Az első könyv csak három évvel később, 2007-ben jelent meg.
Heller Ágnes mitől volt más, mint minden korábbi alanyod, akiket fotóztál? Hiszen, ha jól sejtem, valahol ott „nyomódott be a gomb”.
Igen. Az, hogy nőként, elismert filozófusként, meghatározó közéleti személyiségként mennyire nem foglalkozik a fölösleges külsőségekkel, és teljesen önazonos tud maradni minden helyzetben.
Ezt hogy lehet megmutatni egy fotón?
Nem biztos, hogy meg lehet mutatni. Sokkal inkább egy remélhetőleg őszinte pillanatot. Egy olyan tekintetet, ami többet mond ezer szónál. S azt, hogy amikor már nem egy, és nem tíz nőt mutatunk be, hanem sokakat, az mivé áll össze. Minél szerteágazóbb ezeknek a nőknek a világa, annál izgalmasabb egy ilyen gyűjtemény, és egyre többen tudnak inspirálódni általa.
Még nagyon sok nő van, akit le szeretnék fényképezni.
Már készül a harmadik portréalbumom és már megvan a képek fele. Bíró Kriszta, Bodor Johanna, Csoszó Gabi, Halász Rita, Székely Kriszta, Kemény Zsófi, L. Ritók Nóra, Perintfalvi Rita, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szirtes Ági, Péterfy-Novák Éva, Váradi Júlia, Verebics Ágnes, Zimányi Zsófia, Zsiga Melinda, Horváth Lóczi Judit, Radnóti Zsuzsa, Karikó Katalin és még sorolhatnám. Párhuzamosan keresem a pénzügyi partnereket, hogy ezt a kötetet is kiadhassam.
Ha abból indulunk ki, milyen elképesztően sok nő csinál a maga területén valami fontosat, akkor ki tudja, hogy a harmadikat hány további kötet követheti majd?
Persze! Nagyon szeretem ezt a projektet. Szívesen ismerkedem az alanyaimmal, izgalmas velük minden perc. Minden egyes fotózással én is több leszek.
A harmadik könyv kiadását bárki támogathatja elővásárlással, vagy bármilyen adománnyal.
További információ ide kattintva! >>>
Könyvvásárlás és elővásárlás ezen a linken érhető el.
hírlevél
