Fahidi Éva halálhíréről a Nemzetközi Auschwitz Bizottság számolt be honlapján. Fahidi Éva 1925-ben született Debrecenben egy nagypolgári zsidó családba. 18 éves korában, 1944 májusában családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahol édesanyját és kishúgát, Gilikét a táborba érkezés után azonnal megölték. Édesapja, Dezső néhány hónappal később belehalt az embertelen tábori körülményekbe.
Családjának összesen negyvenkilenc tagja vesztette életét a holokauszt során.
Fahidi Évát 1944. augusztus 13-án a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartozó allendorfi Münchmühle táborba szállították, ahol a robbanóanyaggyárban kellett dolgoznia. Eredetileg zongoraművésznek készült, az embertelen kényszermunka azonban tönkretette a hátát. Később egy halálmenetből sikerült megszöknie, csak 1945 augusztusában sikerült hazatérnie Magyarországra.
Fahidi Éva több mint negyven évig, egészen a rendszerváltásig nem beszélt a holokausztról, emlékiratait végül 2005-ben írta meg Anima Rerum – A Dolgok Lelke címmel.
2019-ben újabb kötetet adott ki A szerelem alanya és tárgya címmel, amelyben ezúttal a szocializmus időszakát örökítette meg.
Fahidi Éva idős korában is rendkívül aktív volt: kortárs szemtanúként számos rendezvényen vett részt, valamint rendszeresen szót emelt a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen.
2015-ben Szabó Réka felkérésére főszerepet vállalt a Tünet együttes Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című modern táncprodukciójában, Cuhorka Emesével. A nagy feltűnést keltő darab Fahidi életét elevenítette meg a tánc nemzetközi nyelvére lefordítva. A darabot 2019 márciusáig több mint nyolcvanszor adták elő a Vígszínházban, de külföldön is.
Lapunk az előadás kapcsán interjút is készített Fahidi Évával, aki úgy fogalmazott: „A szakértők azt állítják, hogy az ember idővel kigyógyul a traumáiból, de ilyet csak az mond, akinek semmilyen nagyobb traumát nem kellett feldolgoznia.
Én azt gondolom, hogy jó esetben az ember sok évtized munkájával megtanulja, hogyan lehet együtt élni a traumáival. Nekem ehhez közel hatvan évre volt szükségem.
Akkora jutottam el oda, hogy a legeslegmélyebb tudatalatti rétegemből, ahol addig lenyomva tartottam az emlékeimet, engedjem felszínre jönni a saját történetemet.”
Kapcsolódó
„Jó esetben megtanulunk együtt élni a traumával”
Egy éve sikerrel fut a Vígszínházban a Tünet Együttes Sóvirág című darabja Szabó Réka rendezésében, amely a Színikritikusok Különdíját is elnyerte. A vallomásos-táncos duett a 91 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő, Fahidi Éva és a fiatal táncosnő, Cuhorka Emese párbeszéde mozgásba foglalva. De lehet-e egy Holokauszt-darabról sikerként beszélni? Van-e terápiás hatása a színpadi táncnak? Többek közt ezekről is kérdeztük Fahidi Évát.
Az előadásból később dokumentumfilm is készült. Szabó Réka rendező lapunknak adott interjújában azt mondta:
Éva lénye olyan, hogy abban minél több embernek meg kéne mártóznia, biztos vagyok benne, hogy jobb lesz tőle a világ.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Fahidi Éva Birkenauban egy csokor ott felejtett sóvirággal (Fotó/Forrás: Madácsi Zoltán)
hírlevél
