Könyv

A gyerekkor sötétségébe világít be memoárjában az egyik legnépszerűbb dán szerző

2023.08.24. 14:05
Ajánlom
Első alkalommal olvashatja a közönség magyarul Tove Ditlevsent. A tragikus sorsú dán író háromrészes memoárjának első kötete a Park Könyvkiadónál jelent meg Kertész Judit fordításában. A könyvben a szerző költőien, megrázóan és mégis humorosan ír fiatalkoráról, mindemellett pedig betekintést nyerhetünk a korabeli koppenhágai szegénynegyed életébe is. 

Amikor megtudtam, hogy végre magyarul is megjelenik Tove Ditlevsen könyve, nem volt kérdés, hogy rögtön félreteszem minden aktuális olvasmányomat. A dán író-költő ugyanis már sok-sok évvel ezelőtt belopta magát a szívembe, az egyik legkedvesebb filmem, a Blinkende lygter ugyanis az ő verse után kapta a címét. Igaz, szerencsésebb országokban Anders Thomas Jensen bűbájosan groteszk drámáját ténylegesen sikerült Pislákoló fényeknek fordítani, míg nálunk érthetetlen módon Gengszterek fogadója címmel mutatták be. A film lényegében egy szívhez szóló óda a barátságról, arról, hogyan képesek a gyerekkori sérelmek és traumák egyfajta kötőanyagként összetartani embereket akár egy életen át. A történet egy fontos pillanatában hangzik el Ditlevsen verse, amelyben varázslatosan szépen ragadja meg azt, hogy végső soron minden ember magányra ítéltetett, hiszen személyiségünket alapjaiban határozzák meg a gyerekkorunkban szerzett legelső élmények, benyomások, és mivel ezek minden ember számára egyéniek, egymás tökéletes megértése szinte lehetetlen. 

A dán szerző Koppenhága-trilógiája 1967 és 1971 között jelent meg eredetileg. Háromrészes memoárjában saját életének legintimebb eseményeit és élményeit örökítette meg. A sorozat első kötete, a Gyerekkor most a Park Könyvkiadónál jelent meg Kertész Judit fordításában. 

3419095-155257.jpg

Tove Ditlevsen: Gyerekkor (Fotó/Forrás: Park Könyvkiadó)

A bevezető alapján talán már sejthető, hogy az író világában a gyermekkor nem valamiféle idilli állapot a meleg családi fészekben, boldog tudatlanságban és ártatlanságban. Ditlevsennél a gyerekkor sötét, szűk és hosszú, akár egy koporsó, máskor pedig nyüszít, mint egy pincébe zárt, elfelejtett kisállat. Sőt, beleivódik az ember bőrébe.

Más gyerekeken is érezni, az ő gyerekkoruknak is megvan a maga szaga. A sajátját nem ismeri az ember, és néha fél, hogy esetleg rosszabb, mint másoké. Beszédbe elegyedek egy lánnyal, aki szén- és hamuszagot áraszt, és egyszer csak hátrál egy lépést, mert az orrát megcsapja az én gyerekkorom szörnyű bűze

– olvashatjuk a kötetben.

Ditlevsen Koppenhága szegénynegyedében nőtt fel, egy proletárcsaládban, az 1920-as években. A könyvön keresztül ugyan bepillantást nyerhetünk a dán munkásosztály hétköznapjaiba, képet kaphatunk egy korabeli lakótelep családjainak életviteléről, szociografikusnak azonban túlzás lenne nevezni a regényt. A szerző mindvégig fegyelmezett marad, családjáról, Dániáról, a politikáról, a nélkülözésről is csak annyiban ejt szót, amennyiben azzal kapcsolatba került, és formálta életét. A Gyerekkor ezért igazán sűrű olvasmány, 130 oldalának túlzás nélkül minden egyes mondata ugyanazt a célt szolgálja: hogy megértsük a miérteket, és azonosulni tudjunk az író világlátásával. Ditlevsen mindeközben végig egy költő éleslátásával és kíméletlenségével boncolgatja életének eseményeit, metaforáival és merészebbnél merészebb hasonlataival próbál valamiféle világosságot csempészni a gyerekkorára telepedő sötétségbe, valahogy úgy, mint aki egyetlen apró, de erős fényű zseblámpával keresi a kiutat egy erdőből az éjszaka közepén. 

Ditlevsen mindehhez izgalmas elbeszélői megoldást választ:

bár kétségkívül felveszi a világgal még csak ismerkedő fiatal nézőpontját, ítéletei, megállapításai azonban sokkal inkább a felnőtt ember keserűségéről tanúskodnak.

Ez a mímelt gyermeknarrátori hang pedig különleges, finom játékosságot kölcsönöz a szövegnek, hiszen lehetetlen nem érzékelni azt a feszültséget, ami a naiv tekintet és gúnyos következtetések között feszül. „Amikor nagyhasú nőket látok, igyekszem csak az arcukat nézni, de hiába keresem rajtuk a földöntúli boldogság jelét, ahogy Johannes V. Jensen versében áll: »Feszülő mellemben az édes, nyugtalan tavaszt hordozom.« A szemükben nyoma sincs annak az üdvözült érzésnek, amit hétszentség, hogy érezni fogok, ha egy nap én is gyereket várok.”

Tove_Ditlevsen-155802.png

Tove Ditlevsen (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Ha úgy tetszik, a Gyerekkor elsősorban a magányról és az abból való kiút kereséséről szól. Ditlevsen a kötetben ugyanis költővé válásáról is beszél, arról a megmagyarázhatatlan késztetésről, ami már egészen fiatal korától kezdve feszítette belülről, hogy kifejezhesse magát. Mindezt egy olyan korban, amikor úgy tartották, a nőknek nem volna szabad írással foglalkozniuk. A kötet legszebb és legértékesebb részei épp ezért azok, amikor szárnypróbálgatásairól ír, és bemutatja, miért is jelenthet a hozzá hasonló, szorongással és éleslátással megvert (vagy megáldott?) emberek számára kiutat az alkotás.

Ditlevsen ugyanis verseiben volt képes formát és értelmet adni csillapíthatatlan magányának.

Ditlevsen írásai ma reneszánszukat élik, a Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta. Népszerűségének titka a formai szépségen túl minden bizonnyal az őszinteségben rejlik, ő ugyanis egy olyan korban tárta fel életének legsötétebb oldalait, amikor a dán irodalmi közeg egyetértett abban, hogy egy írónak – főként nőnek – nem illik ilyen nyíltan beszélnie önmagáról. A trilógia az író életének tragikus végkifejlete tekintetében válik még fontosabbá: Ditlevsen ugyanis alkohol- és gyógyszerfüggőségtől, valamint súlyos depressziótól szenvedett, ötvennyolc éves korában pedig önkezével vetett véget életének. Nem túlzok, amikor azt mondom: sorsának, lelki vívódásainak megismerésével valamelyest többet megérthetünk egymásból és magunkból is, meg abból a furcsa, sötét koporsóból, amit gyerekkornak nevezünk.

Tove Ditlevsen: Gyerekkor

Park Könyvkiadó, 132. oldal

Fordította: Kertész Judit
Megjelenés: 2023. május 3.

A trilógia második része, az Ifjúkor várhatóan idén októberben, a harmadik kötet, a Házasság pedig 2024 tavaszán jelenik meg magyarul.

Fejléckép: Tove Ditlevsen a Gyerekkor című kötet magyar kiadásának borítóján (Fotó/Forrás: Park Könyvkiadó)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv ajánló

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Könyv ajánló

Több mint tizenöt év kutatás és felkészülés előzte meg Grecsó Krisztián új regényét

Novemberben jelenik meg a József Attila-díjas író, költő legújabb, Apám üzent című család- és identitásregénye, amelyben a szerző a családi múlt felkutatására tesz kísérletet.
Könyv ajánló

Interaktív térbejárás, felolvasóest, zenei performansz – experimentális irodalmi programok várnak a PIM-ben

Idén nyáron kísérleti kerti programokkal is várja a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum a látogatókat, alternatív olvasatokat kínálva olyan művekhez, mint Madách Imre Az ember tragédiája vagy Hamvas Béla novellái.
Könyv magazin

Aki az irodalommal csalta meg az orvostudományt – 120 éve hunyt el Anton Pavlovics Csehov

1904. július 15-én hunyt el az egyik legnagyobb orosz író, Anton Pavlovics Csehov, aki drámáival és más prózai szövegeivel egyaránt megújította a modern irodalmat. A művész életéről tíz pontban emlékezünk meg.
Könyv hír

Ismét nagy színészek tolmácsolásában hallgathatunk verseket a kisföldalattin

Július 15. és július 21. között ismét klasszikus és kortárs versek szólalnak meg a Millenniumi Földalatti Vasút állomásain a Vers a peronon programsorozatban.