A hegymászás gyönyörűsége – interjú Szörényi Lászlóval Jókai Mór regényeiről

Szörényi László kezdeményezésére 2018 óta évente megünnepeljük a magyar széppróza napját – Jókai születésnapján. Idén a kerek évforduló, a bicentenáriumi rendezvények is a „nagy mesemondó” életművére irányítják a figyelmet. Mit olvasott először Jókaitól?

Az Úttörő Áruházban találkoztam vele először, megfogott a Jókai-kötet kék címlapja, nézegettem, hogy rajta egy kocsis nagy ostorpattogtatás közepette veszettül hajtja a hintót, amelyben ijedt utasok ülnek. Kilenc-tíz éves lehettem, az áruház legfölső emeletéről jöttem le, ahova az első szemüvegemet mentem csináltatni, mert hiába ültettek az első padba, a tanító néni azért csak mondta, hogy csináltassak szemüveget. Jöttem hát lefelé az Ofotértből, amikor észrevettem, hogy ki vannak rakva könyvek, lehet nézegetni. A kék borítós megtetszett – Jókai Mór Kedves atyafiak –, mondom, ezt megveszem, kipróbálom. Nagyokat nevettem rajta, és onnantól egymás után olvastam a Jókai-könyveket. Bár még nem jutottam a végére, de elhatároztam, hogy elolvasom mindet.

Szörényi László (Fotó/Forrás: Nyirő Simon / MMA)

Ez úgy hangzik, mint egy fogadalom.

Az is, mert volt egy infarktusom, előtte még részt vettem a belgrádi italianista világkonferencián, azt végigültem rendesen, tisztességesen, aztán szárnyas hajóra szálltam, hogy megnézzem a Senki szigetét, illetve csak a helyét, mert a szigetet a Duna elborította. Addigra én már Jókai-hívő voltam: a puszta gondolat is felvidított, hogy ha nem látom is, de tudom, mi van ott a mélyben. Aznap éjszaka kaptam infarktust, ami föltehetőleg nem az Al-Dunának, hanem a pipázásnak volt „köszönhető”, legalábbis az orvos azt mondta, hogy azonnal hagyjam abba, higgyem el, ő többet szívott nálam annak idején, igaz, neki könnyű volt leszokni. „Hogyhogy?” – kérdeztem vissza. „Elvittek hadifogolynak Szibériába, és ott nem adtak dohányt, de magát ez nem fenyegeti – tette hozzá megenyhülve –, mindenesetre hagyja abba a pipázást.” Még részt vettem egy Heltai Gáspárról szóló konferencián, nem akartam lemondani, mert már félig-meddig kész voltam az előadásommal, amit Klaniczay Tibor is meghallgatott, utána szót kért, a konferencia szervezőjeként kitért az infarktusra, az utókezelésre, majd azt mondta:

Ez a felszólítás – a „gyógyjókaizás” – még inkább elmélyítette a szeretetet, ami már egyébként is lobogott bennem. Megtudtam például, hogy Jókainak volt egy gyönyörűséges kagylógyűjteménye – a kagylókról írt egy szatirikus regényt is –, ám a gyűjtemény legszebb darabjait a bajai múzeum egy évforduló alkalmával kölcsönkérte a balatonfüredi Jókai Mór Emlékháztól. Meg is kapta, de vissza nem adta, mert a bajai kiállításra betörtek, a Jókai-féle gyűjtemény darabjait pedig azóta – ki tudja, hol? – valami szenvedélyes és minden bizonnyal irodalomkedvelő kagylógyűjtő birtokolja.

A balatonfüredi Jókai Mór Emlékházban május első hétvégéjén irodalmi est, könyvbemutató, tárlatvezetés is várja az érdeklődőket a 34. Jókai-napokon. Szörényi László milyen témával érkezik az író egykori villájába?

Jókai és Olaszország címmel fogok előadni… Hogy miért ment Nizzába? Jókai imádta Garibaldit! A Garibaldi-kultuszról tanúskodik Pier Emilio Bosi olasz költő verse Jókai Mór fordításában, amely megjelent Az Est hármaskönyvében a centenárium évében, 1925-ben. Ott van aztán az olasz természettudósnak, Galileo Galileinek tulajdonított szállóige, az „Eppur si muove”, amely nemcsak a könyvcímben – És mégis mozog a föld –, hanem a regényben is többször felbukkan. Méltatlanul elfeledett Jókai-regény a Rákóczi fia, amely a családjától elszakított Rákóczi Józsefről szól, aki Bécsből Rómába, majd Nápolyba szökött. Jókai, az olasz kultúra szerelmese még serdülő korában tanult meg olaszul. Több nyelven beszélt: a latint és a görögöt az iskolában sajátította el, a németet Pozsonyban mint cseregyerek – a Zsigmondy család küldte Komáromba a maga német anyanyelvű gyerekét, akiből Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a magyarországi artézi kutak feltárója lett, neki köszönhetjük a Széchenyi fürdőt is –, a barátság mindvégig megmaradt a Zsigmondy meg a Jókai család között. Az angolt, a franciát és az olasz nyelvet hajnali öt órás kelésekkel sajátította el Jókai. Amúgy is koraérett volt, ötévesen már írogatott.

Szörényi László (Fotó/Forrás: Nyirő Simon / MMA)

Most melyik könyvét olvassa?

Az elátkozott családot. Gróh Gáspár barátom nagy kedvet csinált hozzá a tanulmányával, ezért nemrégiben kikölcsönöztem a regényt. Gyűjtögetem is a Jókai-összest, de az antikváriusoktól folyton azt hallom: „Kritikai kiadás? Na, azt a kutya se veszi meg, ne is keresse!” Ilyenkor mindig elmondom, hogy én éppen az a „kutya” vagyok, aki szeretném megvenni… Mit csináljak?

Hogyan kedveltetné meg Jókait?

Amíg nem ragadja meg a hegymászás gyönyörűsége az embert – a varázst ugyanis nem adják ingyen! –, addig fokról fokra kell megszerezni az élményt. Mert az viszont minden gyerekben megvan, hogy ő majd megmutatja! És ha érzi a sikert, akkor már kezd lassulni, és kezd elgondolkodni… Nehéz elsőre A kőszívű ember fiai? Rövidebb regénnyel érdemes kezdeni. Vagy novellával. Vagy adomával. Jókai adomagyűjteménye hat kötet, fél oldal egy történet, és állati szórakoztató. Meg lehet tehát könnyíteni az utat, csak ki kell faragni a lépcsőfokokat a gyerek előtt! Én ezt nem bíznám az éppen hozzáférhető tankönyvre, ami esetleg alkalmatlan tanításra... Örök kérdés: melyik Jókait válasszuk elsőnek? Erről mindenkinek más a véleménye, mert más a kedvence. Margócsy István tanár úr például a Török világ Magyarországon című regényre esküszik, Balatonfüreden mondta is nekem egy korábbi Jókai-napon, hogy azt biztosan szeretnék a gyerekek. És még annyi mást is, biztosan…

Nélküle nem jutottam volna el soha Cervanteshez, de Thomas Mannhoz sem – mindkettőt faltam. Hozzájuk társult Dosztojevszkij tizenhárom éves koromra, majd kezdtem magam szégyellni, hogy nem olvasok Tolsztojt: na, akkor nekiláttam. Egy időben Stendhalra esküdtem. De ha Jókai nem vezet be engem a képtelenséget és valóságot, jót és rosszat, szépet és csúnyát, az egész világot elém táró regényvilágába, akkor soha nem jutottam volna el hozzájuk!

Szerző: Tóth Ida

Fejléckép: Szörényi László (Fotó/Forrás: Nyirő Simon / MMA)