Ma már egyfajta divattá vált kiszakadni a virtuális világból, hirdetni a természetközeli életmód előnyeit. Nekem azonban ez nem trendet, hanem állandósult életformát jelent. A lovaimmal való együttlétben kivételezett kapcsolatom van a természettel. Olvasmányaimban is szeretek elszakadni a várostól, ismerkedni hagyományainkkal és közelebb kerülni a gyökerekhez. Szép Ernő könyve olyan világba kalauzol, ahonnan mi is érkeztünk, de már keveset tudunk róla. A pásztorélet nomád jellegű kultúráját és az érintetlen természet apró csodáit ismerteti meg velünk olyan költői nyelvezetben, amelyet öröm magunkba szippantani. Megejtő, akár a Hortobágy: „A művész azt vallja, hónapok óta járkál itt késő éjfelekig, minden áldott este ezt az eredeti megejtettséget érzi, ezt a végtelen megindultságot, lélekolvadást. Oly valami izgató, követelőző ez a csillagok alatti bolyongás az alvó barna gyepen."
Szép Ernő: A Hortobágy (Eri Kiadó, 2004)
hírlevél
