Könyv

„A karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem”

Művészi szabadság
2020.04.02. 17:40
Ajánlom
Interjúsorozatunkban művészekkel, a kulturális élet szereplőivel beszélgetünk arról, hogyan élik meg, át és túl a koronavírus-járvány időszakát. A friss Baumgarten-emlékdíjas Marno János költő, író évek óta visszahúzódó életet él, betegsége sokszor a négy fal közé szorította. Ha van veszélyeztetett ember ezen járvány idején, akkor ő az. Ez az interjú mégis egészen szívderítő, szó van benne az újrafelfedezésekről, Fehér babákról és a szabad gondolkodásról.

Mivel tölti most az idejét?

Tudatosan annyit mondhatok csak, hogy válaszadással. Ezt nem ironikusan teszem, mint krónikus tüdőbetegnek nehezemre is esnék az ironizálás, hiszen már az a kifejezés, hogy „időmet”, henye magabiztosságra vall, egyáltalán nem olyan biztos, hogy ez most az én időm. Sőt, evvel a betegséggel biztosan nem.

Legföljebb kölcsön-idő, amit pontosan be kellene osztanom, hogy kijöjjek belőle a visszafizetés időpontjáig. Már ez, ugye, vészjóslóan hangzik. A vészhelyzethez képest mégis jóval több időt emésztenek fel a tűnődések, mint más, nyugodtabb napokon, valamiért, nem tudom, miért, a karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem. Teríti.

Olvasok, írok, illetve sokat tornázom az asztali gépen ötletszerűen kiválasztott hallgatni- és néznivalókra tapadt figyelemmel. A belső szemlélődéseket kiterjesztem a neten található, kiválasztható riportokra, zenékre, dokumentumfilmekre, sok mindenre. Csinálok egy másfél órás gyakorlatsort, és közben végigkövetek egy beszélgetést például Bereményi Gézával, azután mivel ez kíváncsivá tett a Bereményi–Cseh Tamás kultusz iránt, megnézek, meghallgatok néhány zenés videót. És vitatkozni kezdek a régebbi véleményeimmel, amikor inkább csak irritált a Cseh Tamás-i, erősen gesztikus, túlmimikázott dalbeszéd, ez a vagány értelmiségi szentimentalizmus, amit most sem éreztem kevésbé, mégis mindettől most meghatódtam. Bereményitől és Csehtől is nagyon, a két, egymástól markánsan különböző alkatú művészembertől, akiknek a szimbiózisa, így járvány idején, szívbemarkoló és torokszorító melankóliát szólaltatott meg. Számomra újdonságként hatott a Fehér babák című dal is, aminek tudtommal társszerzője Másik János is, és aminek a legfantasztikusabb előadását talán az a három színésznő (a nagyszerű zenekarral együtt) produkálta, akik valósággal megjelenítették a dalban emlegetett fehér babákat. Jordán Adél, Hámori Gabi és Bede Sári, és sajnos a zenészek nevét nem ismerem, még a fantasztikusan zongorázó hölgyét, a negyedik babáét sem. Ha jól láttam, 2015-ben készülhetett ez a felvétel talán a Katona József színpadán, azért gondolom, hogy ott, mert Cseh Tamás a Katona társulatának volt a tagja. Ezt a felvételt tegnap délután fedeztem fel, azóta kábé hatszor vagy hétszer újranéztem-hallgattam, növekvő csodálattal a dal, a dalszöveg és a zseniális előadók iránt. Gyönyör a járvány idején.

Ezek szerint ebben a helyzetben új vagy újrafelfedezések is vannak?

Valószínűleg a koronának köszönhetem ezt az élményt s azt, hogy újra megszerettem a színészvilágot. Elfelejtettem, milyen izgalmas, érzékeny, finoman artikulált kibontására válhat képessé egy színész a tulajdon habitusát illetően - összehangolódva a tőle különböző habitusú, ám nem kevésbé izgalmas szereplőtársakkal. Talán a színművészet nem más, mint az individuum személyiségének a feltárása, alkotó elemzése, potenciális rétegzettségének az életre keltője. És hát amennyire magam vonakodom a versekben a húrok direkt pengetésétől (mint aki félti az ujjbegyeit), annyira magába tud szippantani az a férfias (Bereményi) és fiús-kamaszos (Cseh) szentimentalizmus, amit ez a legendás páros művelt évtizedeken át.

Mit tanácsol az elkövetkező hetekre?

Tanácsolni bármit másoknak? Nekem a legnagyobb élvezetet – az érzelmiségen túl – a szabad gondolkodás adja; az, amikor a páni félelem éppen nem markolássza a torkomat, ahogy most teszi, hajnali kettőkor, miután frissen olvastam az olaszországi fejleményekről, és szakértői jóslásokról, melyek szerint a pánik ezúttal indokolt, túlságosan is megalapozott, senki se érezze magát biztonságban, de azért tegyen meg mindent a megfertőződés késleltetéséért. Szabadon ilyen szorításban nehéz gondolkodni, bölcselkedni azon, hogy miféle mutációja az ember az élővilágnak, hogy reflexszerűen rábízza magát az ítélőképességére, helyes választásokra, döntésekre képes, tudja, érzi, mi a különbség a jó és a rossz, a szép és a csúf, az igaz és a hamis között, súlyosabb krízisekben pedig valamely felsőbb hatalomhoz fohászkodik.

Azt hiszi magáról, őszinte hittel teli a szíve, még ha gondolatait nemigen sikerül az elképzelt transzcendensre összpontosítania.

Nekem legalábbis ez az alapélményem, és író vagy költő kortársaimon, a munkáikat olvasgatva hasonló vergődéseket érzékelek. De kamaszként olvasva Camus Pestisét, azután, hogy a Közönyt és a gyönyörűséges novelláit olvastam, elkeserített a Pestis allegorikus mondanivalója, elkeserített az, hogy van mondanivalója, és annak nagyobb fontosságot tulajdonít, mint ami épp előtte áll, épp magától bekövetkezne, ha nem fojtaná bele a szót a mondanivalójával. Természetesen a Közöny (Az idegen) ettől a mondanivalós hübrisztől nem vált visszamenőleg jelentéktelenebbé, csak engem szomorított el, elvetemült kamaszt, hogy egy zseniális ember elhitte, hogy kimondhatja a tutit. Holott a párhuzam a Pestis és a Hitleráj, valamint a sztálini kommunizmus között egy esszé erejéig még elment volna, tanakodásképpen, ám önmagáért beszélő műalkotásnak nem; szabad gondolkodásra talán olyankor válik képessé az ember, amikor nem ő gondol valamit valamiről, hanem az illető valami szólal meg teljes szuverenitással az ember tudatában. Ilyenkor érzem azt, hogy nem a véleményemmel hozakodtam elő akármiről, hanem de facto mondtam azt, amire a gondolat felhatalmazott.

Ilyesmit azonban javasolhatok-e pestis idején embertársaimnak? Hogy két pánikroham között engedjék át magukat a még korántsem saját gondolataiknak? Hanem mint vendégeknek? Mivelhogy mi magunk sem vagyunk mások?

A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Szilágyi Lenke

Marno János és Horváth Kristóf "Színészbob" a Kult50-ben

„Az öröm olyankor jön, ha sarjadni látok valami életet”

Kapcsolódó

„Az öröm olyankor jön, ha sarjadni látok valami életet”

Az egyik legfontosabb kortárs költő. Saját maga szerint dühből írta az egyik legjobb versét, ugyanakkor igyekszik megszabadulni a véleményétől, amikor ír. Marno Jánossal beszélgettünk tehetségről, örömről, dühről, József Attiláról, Tandori Dezsőről, a költészet evidenciájáról, éppen aznap, amikor meghalt Térey János.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elhunyt Haramza László operaénekes

A Magyar Állami Operaház magánénekesét 60 éves korában érte a halál – adta hírül az Opera.
Zenés színház

Ingyen látható a Macskák londoni előadása az online térben

Bemutatásának 40. évfordulóján a The Show Must Go On Youtube-csatornája ingyenesen közvetíti Andrew Lloyd Webber kultikus darabját, a Macskákat.
Zenés színház

Idén is díjazták a nemzetközi operaélet legjobbjait

Online díjátadón jelentették be az Opera Awards győzteseit, akik a 2020/21-es évadban nyújtott teljesítményük alapján érdemelték ki a díjat.
Vizuál

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.
Vizuál

Új kiállítótérrel bővül a Virág Judit Galéria

Rippl-Rónai, Bortnyik és Munkácsy remekművei láthatók a május 15-én nyíló, csaknem 400 négyzetméteres területtel kibővülő Virág Judit Galériában, ahol a 105 kortárs és 157 klasszikus művet felvonultató új aukciós tárlat is megtekinthető.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv videó

Heti groteszk: Holt hangok háza

A Fidelio videósorozatában vasárnaponként Koltai Róbert olvas fel egyet Gellért András napjaink problémáit optimista derűvel és tűpontosan megragadó, groteszk novellái közül.
Könyv hír

Felavatták Tandori Dezső és felesége síremlékét

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító és felesége, Tandori Ágnes síremlékét május 15-én avatták fel Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
Könyv hír

Élőben rendezik meg a jubileumi Margó Fesztivált

Az idén 10 éves Margó Irodalmi Fesztivál a 2020-as online szemle után júniusban újra megnyitja kapuit az irodalomszerető közönség előtt, a korábbi évekhez hasonlóan színes és izgalmas irodalmi-zenei programokat kínálva az érdeklődőknek.
Könyv podcast

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Könyv ajánló

Alföldi Róbert dedikálja közelmúltban megjelent hangoskönyveit

Személyre szóló üzenettel viszi házhoz a Wolt május 14-én, péntek délután azokat Hungaroton gondozásában megjelent lemezeket, amelyeken Alföldi Róbert olvassa fel a magyar és világirodalom három klasszikusát.