A KULT50 bemutatja: Nádasdy Ádám

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

20070816432

A 2017-ben hetvenéves nyelvész, költő, műfordító, esszéista, közíró, egyetemi tanár nem egyszerűen színházi, de zenés színházi családból származik: édesapja az Operaház legendás rendezője, Nádasdy Kálmán, édesanyja a kiváló operaénekes, Birkás Lilian. Hogy innen eredeztethető-e nótázási kedve, arról nem szól a fáma, mindenesetre akik látták-hallották őt magyar nótákat énekelni, azokat kultúrtörténeti-kultúrantropológiai adalékokkal fűszerezni, egy életre megváltozott hozzáállásuk a műfajhoz.

Déry Tibor- és Füst Milán-díjas, megkapta az év legszebb verséért járó Robert Graves-díjat. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (polgári tagozat) és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával. Az Írók Boltja a munkássága és a bolt dolgozóival való bensőséges kapcsolata miatt ítélt neki Üveggolyó-díjat. A MOME Moholy-Nagy-díja az alapítói szándék szerint olyanoknak jár, akiknek alkotói tevékenysége az integratív gondolkodáson, a szellemi innováción és a művészeti műfajok közötti átjáráson alapszik.

 Angol–olasz szakon szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen – ahol az angol nyelvészeti tanszéken generációkat oktatott szigorúan, de igazságosan és teljesíthető követelményekkel –, az e két nyelvből általa magyarra ültetett, nemritkán újrafordított művek mérföldköveknek számítanak.

„Nádasdy Ádám nyolcéves gigászi munkája, az Isteni színjáték magyarítása kizökkentette a magyar irodalmi hatástörténetet, új medret váj, mert miatta a Dante-olvasás kikerülhetetlenül része lett annak, ahogy magunkra nézünk, illetve ahogy a mai magyar irodalom lát minket, és ennél többet költő, fordító nem is remélhet” – laudálta Grecsó Krisztián a kitüntetettet a 2017-es Artisjus Irodalmi Nagydíj kapcsán. A nyelv változása racionális indokot adhatna a munkára, de ott volt a becsvágy és a tanítói indulat is, hogy inkább a tartalomra, mint a formára koncentrálva megmutassa Dante művének fontosságát.

0U0B0362ki

Írt saját megfogalmazása szerint etológiai ismeretterjesztő könyvet a melegekről, amelyből megtudhatjuk, milyenek ezek a lények, mivel táplálkoznak, és mit csinálnak napközben és éjszaka.

Fordította Goldoni Terecskéjét, magyarra ültette Oscar Wilde sziporkáit, G. B. Shaw finom csípősségeit és John Osborne fiataljainak dühösségét, és eleddig tíz Shakespeare-dráma- fordítása – készülőben a IV. Henrik 1. és 2. része az Örkény Színháznak – alapvetésnek számít a legújabb kori színháztörténetben.

és – saját jelzőjével – „csökkentebb költőiségében” jóval hűbb Shakespeare-hez.

Ugyanilyen rafinált egyszerűség és pátoszmentesség jellemzi a verseit is, amelyekkel 1982-ben jelentkezett először, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne bennük áhítat, kitárulkozás, közvetlenség. Olvasóként könnyű ráhangolódni, rákapcsolódni erre a felszabadult és felszabadító titoktalanságra. Formaismerete pedig lenyűgöző: „a költő élményvilágát alkotó, szétpergő részletek egy, a mesterség magas fokáról felismerhető verskultúra foglalatában lesznek megragadhatóakká”. Nyolc kötete jelent meg, a legutóbbi Nyírj a hajamba címmel 2017-ben. „Nagyon boldoggá tesz, hogy tudok verset írni. Szoktam ezen csendesen örvendezni” (Bárka Online, 2017).

Nádasdy Ádám (Fotó/Forrás: Urbán Ádám)

Mi pedig azon örvendezhetünk, hogy Nádasdy Ádám nem csupán nyelven, de a nyelvről is tud írni. Szórakoztatóan, a tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait követve, élvezetesen, szenvedéllyel. És ami a legfontosabb:

Bölcsessége jó pedagógus módjára nem rezignált, hanem megértő és humort sem nélkülöző. Hiába, no, ilyen az, ha valaki „tanárszemmel” nézi a világot.