A KULT50 bemutatja: Rakovszky Zsuzsa

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Rakovszky Zsuzsa (Fotó/Forrás: Filep István)

Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 1950 decemberében született Sopronban, itt is nevelkedett. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE-n 1975-ben.

A vele készült interjúkban rendre felmerül, hogy egész korán, gyerekként már verseket írt, ahogy ő fogalmaz,

ontotta magából a szövegeket,

ötéves korából már vannak legépelt verstöredékei: „Nem tudom, mennyi része volt benne a miliőnek – édesanyám özvegyen, egyedül nevelt, és sok verset olvasott fel nekem gyerekkoromban (a Toldi nagy részét még ma is kívülről tudom), de neki, azonkívül, hogy szerette a verseket, és szenvedélyesen olvasott, nem volt köze az irodalomhoz: irodában dolgozott, eleinte mint gépírónő, később mint pénzügyi előadó. Viszont örült neki, hogy rengeteget olvasok, nem szólt rám, hogy foglalkozzam inkább valami hasznosabbal – még gyerekkoromban tettem szert arra a rossz szokásra, hogy mindig olvasok evés közben –, és ő írta szorgalmasan gépbe az első, gyerekkori verseimet” – mesélte a Jelenkor hasábjain megjelent interjújában.

Viszont „rendesen publikálni” csak a húszas éveiben kezdett el, és elmúlt harminc, amikor megjelent az első kötete. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, ezt követően 1981-ig az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros. 1982–86 között szerkesztőként dolgozott a Helikon Kiadónál, majd szabadfoglalkozású író, költő, műfordító lett. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig a Beszélő olvasószerkesztőjeként dolgozott. Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók munkáit ültette át magyarra. 2016-ban Rakovszky kapta az Wessely László műfordítói díjat.

2002-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A kígyó árnyéka, amely az év könyve lett. Második regénye – A hullócsillag éve – az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban, ahol jelenleg is él. Egy évvel később szintén a Magvető gondozásában látott napvilágot az 1985 és 2005 között született verseinek válogatása, a Visszaút az időben, amelyet AEGON Művészeti Díjjal ismertek el. 2009-ben jött ki novelláskötete, a Hold a hetedik házban, ezt 2009-ben ismét egy regény, a VS követte, majd a Szilánkok 2014-ben és egy kötet, a Fortepan 2015-ben, amit tavaly AEGON Művészeti Díjra jelöltek.

Rakovszky Zsuzsa Visszaút az időben

Rakovszky Zsuzsát a nyolcvanas évek óta díjakkal és elismerésekkel halmozta el a magyar irodalmi élet: 1980-ban Graves-díjat, kétszer is Déry Tibor-jutalmat, majd 1988-ban József Attila-díjat kapott. Övé lett az Artisjus Irodalmi Díj, a Soros Alapítvány Életműdíja, a Soros Alapítvány Alkotói Díja 1997-ben, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díja, a Salvatora Quasimodo-díj 1999-ben, a Magyar Irodalmi Díj 2002-ben, ugyanebben az esztendőben Az Év Könyve-jutalom, majd 2003-ban a Márai-díj, 2008-ban az Anfora Centroeuropea-díj második fokozata. Prima- és Kossuth-díjas, 2015-ben pedig a Babits Mihály Alkotói Díjat is kiérdemelte.

Rakovszky prózájára általában is jellemző, hogy az egyén legalapvetőbb létkérdéseire keresi a választ. A diktatúra megírásában sem a politikai aspektuson van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy mit jelent a félelem és a reménytelenség az egyén számára, hogyan változtatja meg az életét – olvasható egy a litera.hu-n közölt, róla szóló írásban: „Például amikor az óvodában a kislányt arra kényszerítik, hogy egye meg az ételt, eleinte ellenáll, és gyűlöli az óvónőt. Később valahogy mégis megtörik, és a megtörés itt nem is annyira az étel elfogyasztásában áll, mint inkább abban, hogy végül mégsem utálja annyira az óvónőt. Itt idegenedik el saját magától a kislány, a legelemibb zsigeri reakciói változnak meg, Rakovszky számára ezek a pontok az igazán érdekesek.”