A KULT50 bemutatja: Spiró György

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Spiró György (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke)

A követhetetlen, felmérhetetlen, formátlan őrülethez keresünk tartalmat és formát.

Az idézet két évvel ezelőtti, Spiró György a saját műveinek értékelésekor mondta Esze Dórának az Origo hasábjain. Az egyik legnagyobb élő magyar íróként emlegetett alkotót nem különösebben foglalkoztatja, ki hogyan vélekedik róla, árulta el ugyanitt: „Nem számít, hová sorolják vagy nem sorolják be az embert ideiglenesen, az életében. Minden alkotó magányosan áll szemben a létezéssel, és amint megszületett a mű, azonnal abba a szellemi térbe kerül, amelyben az összes többi mű van, tekintet nélkül arra, kik, mikor, milyen körülmények között hozták létre.”

1946-ban született Budapesten, apja mérnök, anyja színésznő volt. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon diplomázott az ELTE bölcsészkarán 1970-ben, illetve 1972-ben, majd az Újságíró Főiskolán szociológusdiplomát szerzett 1972-ben. 1970-71-ben a Magyar Rádióban újságíró-gyakornok volt, 1971 és 75 között pedig a Corvina Kiadó szerkesztője. Ezután ösztöndíjas drámaíróként és dramaturgként dolgozott a budapesti Nemzeti Színházban, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Dolgozott az MTA kelet-európai kutatócsoportjának, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának tudományos munkatársaként is. 1978-tól a világirodalmi tanszéken, 1991-től az esztétika tanszéken tanított, egy évvel később pedig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. 1975 és 1998 között tagja volt a Magyar Írószövetségnek, de kilépett. A 2000-es években az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docenseként tevékenykedett, egészen nyugdíjba vonulásáig.

Hetvenedik születésnapján köszöntésül Nagy Gabriella így írt róla a Literán: „Spiró György öntörvényű, gondolkodó elme, szellemi ember. Négy műfajban is a legnagyobbak közé tartozik, kevés alkotó találtatik a kortárs palettán, aki egyformán nagy dobásra képes a novella, a nagyregény, az esszé és a dráma terepén. Ki állíthatná tornasorba az Álmodtam neked novelláit, nagyregényei közül (mondjuk) a Fogságot, a közép-európai drámáról írt tanulmányait és a Csirkefejet? Lehetetlen.”

Spiró György (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)

Első regénye, a Kerengő 1974-ben jelent meg, az akkori Magvető Kiadó gondozásában, ezt követte drámakötete, A békecsászár 1982-ben. Ugyanitt jelent meg A közép-kelet-európai dráma, majd egy tragédia – a nyolcvanas évek egyre sivárabb szocializmusáról szóló Csirkefej 1985-ös bemutatója után két évvel –, könyv formájában.

darabjai, átdolgozásai folyamatosan műsoron vannak, gondoljunk csak Az imposztorra vagy a Koccanásra.

Spiró György: Fogság (Magvető, 2005)

Regényeit éppúgy ismeri és elismeri a nemzetközi olvasóközönség, mint a drámáit, Az Ikszek (1981, majd 2005), A Jövevény (1990) és a Jégmadár sikere már megágyazott a nagyívű regénynek, a 2005-ben kiadott Fogságot övező óriási várakozásnak. A 2000-es évek regényei a kortárs magyar irodalom ékkövei. 2007-ben jött ki a Messiások, 2009-ben a Feleségverseny, rá egy évre a Tavaszi Tárlat, majd a Kémjelentés. 2012-ben jelent meg a Kerengő, 2012-ben a Magtár, ezt követte az Álmodtam neked és két éve a Diavolina.

Spiró 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át, 2010-ben pedig az egyik legmagasabb lengyel irodalmi kitüntetést kapta a Messiások című regényéért. Már pályája elején, 1982-ben József Attila-díjat kapott, ezt követte megszámolhatatlanul sok elismerés, 2005-ben a Kossuth-díj és a Prima Primissima Díj, 2006-ban az AEGON Művészeti Díj.

Az Indexnek adott interjújában arról kérdezték, fél-e a kudarctól, a bukástól. Így válaszolt: „Nem. Ha valami megbukik, lehet tanulni a kudarcból. Főleg a színházban fontos ez. Fiatalon azért harcoltunk, hogy megbukjunk, különben nem születtek volna meg a későbbi jó darabjaink. Egyébként senki sem kérdezi meg, hogy egy mű miért nem született meg.”