A KULT50 bemutatja: Zoltán Gábor

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Zoltán Gábor

Zoltán Gábor Budapesten született 1960. március 15-én, és a városmajori templomban keresztelték. Ott, ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel, azon a környéken, ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy beleássa magát a témába: megismerje a Városmajor múltját, hogy pontosan mi is történt 1944-45 telén. A regénnyé formált történet Orgia címen jelent meg 2016-ban a Pesti Kalligram Kiadónál.

A szerzővel és regényével kapcsolatban az egyik alapkérdés, hogy

„A Maros utca 40-ben nőttem fel. Mikor tudtam meg, mi történt a 16-os számot viselő épületben? Tízévesen nem tudtam. Húszévesen sem tudtam. Harmincévesen, 1990-ben talán már tudtam” (Hetek, 2016). A KönyvesBlognak adott interjúban így vallott a műről: „...az Orgia nagyon fontos könyv, a töredékeiben ismert nyilasuralom elsődleges forrásokból kiolvasott krónikája, és annak diagnózisa, hogy miket szívunk magunkba a talaj kipárolgásaként azon a helyen, ahol felnőttünk. Hőse Renner, a keresztény gyáros, aki azért lép be a nyilasok közé, hogy megmentse zsidó feleségét és szeretőjét, és (anti)hősei azok a testvériségben vérszemet kapott nők és férfiak is, akik a nemzet védelme és fennmaradása érdekében bárkit a nyilasházak pincéibe vagy a Duna-partra juttattak. A nyilasok összes áldozatának nevét nem áll módunkban megismerni, de az Orgia tesz róla, hogy a bűnösökét soha ne felejtsük el” – mondta el a szerző, majd ugyanitt hozzátette: „Ha valaki megnézi az első novelláskötetemet (Vásárlók könyve, JAK-füzetek, 1997), abban már abszolút ott vannak a kulcsszavak, például az »elvitték«. Az a helyzet, hogy én

születésem óta gyakorlatilag egyfolytában ugyanott élek, egy nem túl egészséges helyen.

Zoltán Gábor (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)

Az Orgia előtt négy könyve jelent meg, két novelláskötet (Vásárlók könyve, Erények könyve), a Szőlőt venni című regény, valamint a Fekete bársony címet viselő, a XXI. század Faustjáról szóló regény.

Zoltán Gábor a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát 1983-ban, ezt követően vidéki színházaknál, Nyíregyházán és Szolnokon dolgozott, alternatív művészeti csoportok szervezésében vett részt. 1997-ben munkásságáért Bródy-díjat kapott. Volt a Magyar Rádiónál külsős rendező, később az Irodalmi Szerkesztőség és a Rádiószínház munkatársaként rendező, dramaturg és irodalmi szerkesztő is, mígnem 2010-ben az MTVA megszüntette munkaviszonyát.

Véresmajor – Egy készülő regényből című írásában így fogalmaz: „Hetedikes koromban azzal tisztelt meg az iskolám, hogy én mondhattam a búcsúbeszédet a távozó nyolcadikosoknak. Ami azt jelentette, hogy nekem kellett megírnom. Nem okozott nehézséget az írás. A betűimet találták csúnyának, de mondatokat kitalálni és összerakni, az mindig elég jól ment. Volt annyi eszem, hogy megmutattam a kész szöveget anyámnak. Azt mondta, hogy ügyes vagyok, de mégsem jó, amit írtam, mert nincs benne szív. Érdekes, a kritikát nem vettem a szívemre, és elfogadtam a segítségét. Tudtam, hogy képtelen lennék másmilyen szöveget létrehozni.

Kezdettől szívtelen szerző voltam, és az is maradtam...