Persze-persze, azt mindenki tudni véli – aki valaha is megpróbálta végiggondolni –, hogy a nulla lényegesen különbözik az összes többi számtól, s talán leginkább a végtelennel mutat rokonságot. De azt, hogy mennyire is különleges, s milyen nehezen kapta meg az őt megillető helyet a matematikában – és „úgy általában” a gondolkodásunkban –, nem is sejdítettem, amíg kezembe nem került Charles Seife könyve,  a Különleges számok nyomában sorozat második kötete.

Az, aki saját iskolai és élettapasztalataiból építkezve jár kel a világban, és matematikával leginkább az iskolapadban és a saját házépítésén/lakásfelújításán foglakozott, el sem tudja képzelni, hogy a nulla mennyire fontos. Én magam is csak most, Charles Seife könyvének olvasása közben döbbentem rá, hogy a nagyszerű költő, Keszthelyi Rezső (1933-2016) kötetének címe, a Római nulla mekkora telitalálat.

Charles Seife (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

Az egyiptomiak nulla nélkül építettek piramisokat, s a görög is nulla nélkül számoltak. Nem azért, mert buták lettek volna, hanem azért, mert az általuk használt gondolati struktúrában nem volt helye a nullának. Utólag rá lehet csodálkozni arra, hogy Arisztotelész rendszerébe nem fért bele a semmi és/vagy az üresség. S talán ennél is meglepőbb, hogy később a zsidó gyökerű kereszténység olyannyira a görögök hatása alá került, hogy a középkor nagy részében nem volt nulla. Ebben az összefüggésben nem igaz, hogy a kereszténység „megkeresztelte” a görög filozófiát.

A nulla végül – arab közvetítéssel – Indiából érkezett meg, s bár eleinte nem látszott, mekkora zavart/változást okoz, mégis jelentős szerepet játszott a középkor elmúltában, s a világ átalakulásában. Charles Seife végigveszi azokat a stációkat, melyeken keresztül a nulla átformálta az európai gondolkodást, és ezzel együtt a művészetet, a tudományt, a társadalmat... Szóval, nagyjából mindent!

A könyv újkort tárgyaló része talán kicsit megerőltető lehet az eddig tobzódó bölcsészek számára, de érdemes foglalkozni ezzel is, hiszen a nulla segítségével olyan témákat tárgyal – és kapcsol össze – „civilek” számára is érthető módon, amelyek elsőre talán ijesztőnek tűnhetnek. A nulla (és a végtelen) kapcsán a nagyon nagy és a nagyon kicsi mutatkozik meg/be.

Mindez úgy, hogy végig érthető marad a nem-matematikusok számára is.

Ez a könyv, bár elsőre úgy tűnt, a számokról és a matematikáról szól, mégis, annál sokkal többről. Az olvasás közben tapasztalható „aha-élmény” ahhoz fogható, amit Pintér Gergőt olvasva (Új világok teremtése) tapasztaltam, a nullával való foglakozás kifutása pedig Katie Mack könyvét (A mindenség vége) is levéteti a polcról.

Aki végigolvassa Charles Seife könyvét, az garantáltan máshogy fog tekinteni a nullára, mint korábban, és ez „nem semmi!”.

Szerző: Grozdits Hahó

Támogatott tartalom

Fejléckép: Charles Seife: Nulla című könyve (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)