A független szépirodalmi folyóirat legutóbbi száma a kritikusok többsége szerint "erős verseket, vonzó prózai anyagokat, olvasmányos(!) esszéket tartalmaz".  A siker csalhatatlan jele, hogy irodalmi életünk megfáradt, morgolódó "lovagjaira" láthatóan ügyet sem vetnek Szabó Zoltán Attiláék. Saját útjukon járnak.

 A Nyugat Ma örökébe lépett Nyugat Most olvasótábora folyamatosan bővül, elég csak "körbenézni" a Facebook-on és más internetes fórumokon. A szerzői mag pedig olyan erős, amellyel jelenleg kevés orgánum szállhat versenybe. Ott van Lackfi, Czeizel, Csukás, Zalán, Petőcz, Schwalm, Kálloy Molnár, Babics Imre, Bujdosó Alpár, Vörös István, Sipos Lajos, Palya Bea, Lárai Eszter és Horváth Orsolya. Legtöbbjük a Petőfi Irodalmi Múzeumban is tiszteletét tette a Magyar PEN Club által szervezett irodalmi ünnepen.

Egy átlagos hazai irodalmi eseményhez képest igencsak pörgős, már-már "fesztivál-hangulatú" műsor kerekedett ki a Károlyi-palotában. Szabó Zoltán Attila alapító-főszerkesztő eleve nem állt elő az ilyenkor szokásos száraz, önfényező, kusza mondókával, a lényegre tért: bemutatta a folyóiratot, kitért néhány fontosabb szerkesztői szempontra és dicsérte azokat a tehetségeket, akiknek a Nyugat Most nemcsak közli a műveit, de menedzseli, segíti is őket. Egyikük, Kelemen Anna maga készítette tortával hálálta meg a bizalmat.

Papp János és Kálloy Molnár Péter színművészek a rájuk jellemző igényességgel, pontossággal, az árnyalatokat is érzékeltetve igazolták: itt és most valódi értékek "teremnek". A publikum - ez is kisebb csoda mifelénk! - pedig őszintén lelkesedett, hiszen nem a beavatottak ültek a székeken, hanem a "mezei" olvasók. Szabó provokatívan ki is jelentette: nem a steril értelmiségieknek és a kurátoroknak készíti a lapot.

Az est fénypontja - az exkluzív csoki-, bor- és pálinkakóstoló mellett - A Koronatanú című dokumentumfilm vetítése, valamint az azt megelőző beszélgetés volt Hetényi Károllyal, aki a legendás Nyugat nagyjait, Karinthyt, Kosztolányit, József Attilát és a többieket még személyesen ismerhette. Ő volt ugyanis a New York Palota egyik inasa, pikolója. Az öregúr hihetetlen humorral „tálalta" a megélt történeteket, személyében is összekapcsolva az irodalmi jelent és a dicső múltat, avagy a Nyugat Most folyóiratot az előddel, az 1908-tól 33 éven át létező lappal.