Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki költőként, próza- és drámaíróként, műfordítóként is meghatározó jelentőségű. Írásainak központi eleme a magyar nyelv megfoghatatlan sokoldalúsága:

1953. október 12-én született Szekszárdon. A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet 1977-ben, később a Baranya megyei könyvtárban dolgozott könyvtárosként. Saját bevallása szerint Pécs kiemelt szerepet játszott íróvá válásának folyamatában. 1979-től 1986-ig a Jelenkor szerkesztőjeként dolgozott, közben költőként is debütált: 1982-ben jelent meg Angyalstop, 1986-ban pedig Csuklógyakorlat című verseskötete. Egy 2011-es Origo-interjúban maga Parti Nagy az 1990-es Szódalovaglás című emblematikus versgyűjteményét nevezte meg mint azt a művet, amely a legalkalmasabb lenne arra, hogy a gimnazisták róla tanuljanak. A Szódalovaglásban csillaggal elválasztott verseiben és majdnem-verseiben a költészet a nyelvkritika új szintjére lép. Horváth Csaba a Népszabadságban megjelent kritikájában a kötet közel húsz évvel későbbi második kiadásakor a Nyugat, József Attila vagy épp Tandori Dezső lírájának folytatójaként beszél Parti Nagyról.

A költő 1997-ben regényíróként is bemutatkozott: A test angyala című kisregényét Sárbogárdi Jolán álnéven publikálta. Amint azt az Irodalmi Jelen 2009-es cikkében állította: előbb is debütálhatott volna, de nem nagyon biztatták őt prózaírásra. „Nagyon gyorsan hosszútávfutó lettem, mert senki nem hívott sprintelni” – foglalta össze Parti Nagy. Így azonban elég ideje volt megtalálni saját hangját – ami nem is a sajátja, vagy legalábbis nem egészen.

Sárbogárdi Jolánként például úgy próbál választékosan beszélni, hogy műveltségének alapját egyedül a fényes borítójú, fényképes magazinok alkotják. 2003-as, Grafitnesz című kötetében több alteregója is szerepel: Tsúszó Sándor, Leopold Bloom apja, vagy épp az idős József Attila. Ebben a művében tűnik fel Dumpf Endre alakja is, akinek Őszológiai gyakorlatok című ciklusát Létbüfé címen tavaly önálló kötetté egészítette ki. „Dumpf Endre egyszerre dilettáns költő és katarzisgyáros” – írta róla Rostás Eni a Könyvesblogon. Ahogy a Margó Fesztiválon tartott könyvbemutatón Parti Nagy elmondta, még mindig nem ismeri eléggé Dumpfot, de meggyőződése, hogy otthon van a magyar és a világirodalomban, a Halotti beszédtől Erdős Virágig mindent és mindenkit ismer – csak épp rosszul.

– mondta a költő a Magyar Narancsnak adott tavalyi interjújában. A Létbüfében az ősz költői toposzát írta szét, vagyis alkotta meg újra a kórházi kezelés alatt álló alteregója segítségével, akit az elmúláson kívül legalább annyira foglalkoztat a Büfés néni, a Vad angyalt néző proletárnővérkék, mint a napi betevő csipsz- és kólaadagja.

Verseskötetei és elbeszélései mellett jelent már meg tárcagyűjteménye, több drámája, illetve fordítása is. A ’90-es évek végétől körülbelül húsz drámafordítás köthető a nevéhez – ő mindezeket inkább „megnyelvezés”-nek nevezi. Tartuffe-fordítása például Molière: Tartuffe, írta Parti Nagy Lajos címen jelent meg. A hullámzó Balaton és A fagyott kutya lába című műveiből Pálfi György készített nagy sikerű filmet Taxidermia címen. Három éven át írta az Élet és Irodalomban Magyar Meséit, ezekben legnagyobb fegyverével, a nyelvvel kritizálta a Magyarországon uralkodó állapotokat. Az írások két kötetben jelentek meg 2012-ben és 2014-ben. Számtalan díj és elismerés tulajdonosa, a Kossuth-díjat 2007-ben kapta meg.