Könyv

A Pulitzer-díjas képregény, ahol a Holokauszt macska-egér harc

Art Spiegelman: A teljes Maus
2018.11.20. 09:35
Ajánlom
Art Spiegelman saját családi történetén keresztül próbálja feldolgozni a történelmi tragédiát, ami feldolgozhatatlan. A Maus minden idők egyik legismertebb és legjelentősebb képregénye - megpróbáljuk elmagyarázni, miért.

Hogy a képregény nem kizárólag gyerekeknek szóló műfaj, amiben maszkos szuperhősök püfölik egymást , mára talán már közhely - mégis, érdemes megnézni Art Spiegelman Maus-ának a Moly-on olvasható értékeléseit. A lelkendező értékelések nagy része a műfaj miatti valamiféle vallomással vagy szabadkozással kezdődik; mert hogy igen, nem lehet úgy beszélni a Maus-ról hogy ne emelnénk ki, hogy ez bizony egy képregény, de nem olyan.

Ez minden idők egyik leghíresebb és legtöbbet hivatkozott graphic novelje, ami talán a legtöbbet tett azért, hogy a műfajt ma már, ha nem is a komoly irodalommal egy polcon, de legalábbis egy könyvesboltban emlegessék.

Például azért, mert 1992-ben Pulitzer-díjat nyert, képregényként mai napig egyedülálló módon. A teljes Maus-t hiánypótló módon a Libri adja ki idén, remélhetőleg még e hónapban - a 2005-ös kiadás ugyanis már időtlen idők óta nem kapható.

Ateljesmauslibri-223052.jpg

A teljes Maus legújabb magyar kiadása (Fotó/Forrás: Libri)

Az amerikai képregények, amelyek a '40-es '50-es években még végtelenül változatosak és színesek voltak, a '80-as évekre nagyjából elérték azt az állapotot, ahogy legtöbben talán ma is jellemeznék őket: gyerekeknek való magazinok, szuperhősökkel és kalandfigurákkal. A két nagy kiadó, a DC és a Marvel árnyékában az igazán kísérletező alkotók az underground képregénymozgalom részeként kis példányszámban jelentették meg műveiket. Mikor 1980-ban a Maus első képkockái megjelentek, már ezek a kiadások is a kihalás szélén álltak. A műfaj egyik legnagyobb klasszikusa Will Eisner A Contract with God című műve 1978-ban jelent meg, rendhagyó módon könyvalakban. Hogy megkülönböztesse művét a szuperhőstörténetektől, Eisner graphic novelként jelölte meg a kötetet, és képregényboltok helyett könyvesboltokba szánta. Bár Spiegelman tagadja, hogy a Maus-ra hatással lett volna, azt nem lehet elvitatni, hogy az Eisner műve hatalmas lépés volt afelé, hogy a képregényeket ne csak a tinik, de a felnőtt, olvasó emberek is komolyan vegyék.

Aki a képregényt irodalmi szintre emelte

Kapcsolódó

Aki a képregényt irodalmi szintre emelte

100 éve született Will Eisner, akinek köszönhetően a képregény ma már nem egyenlő a szuperhősökkel és a gyerekes rajzos füzetekkel.

A Maus először 1980-ban jelent meg a Raw című avantgárd magazinban, amit Spiegelman és felesége szerkesztett. Az első hat fejezetet 1986-ban adták ki könyvalakban - ez persze korántsem ment olyan könnyen. Spiegelman csak azután talált kiadót, hogy a The New York Times éljenző kritikát közölt a képregényről. A Pantheon Books ettől függetlenül természetesen tartott a kiadástól - hiszen még abban sincs egyetértés, mi is a Maus műfaja. Persze, tágabb értelemben képregény, de azon belül fikciós, vagy dokumentum-jellegű, önéletrajz, vagy önéletrajzi ihletésű, esetleg történelmi? Spiegelman egy interjúban maga is elmesélt egy esetet, hogy az egyik otthonához közeli könyvesbolt több mint egy évig kiemelt polcon tartotta a kötetet - amikor kifejezte örömét a bolt tulajának, az csak sopánkodva legyintett: nem azért maradhatott kint ilyen sokáig, mert olyan jól megy, hanem azért, mert egyszerűen nem tudja, hova is kellene tennie. Mégse süllyesztheti be Garfield mellé.

Mindettől függetlenül az első könyvkiadás hatalmas siker lett - ami aztán le is blokkolta az írót.

365px-Art_Spiegelman_2007-223317.jpg

Art Spiegelman 2007-ben (Fotó/Forrás: Chris Anthony Diaz/ Wikipedia)

Egyrészt nem tudta, hogyan folytathatna megfelelően egy kötetet, ami már ekkor saját életet élt a sikertől, másrészt szülei múltjának feltárásával is küszködött: tudta, hogy át kell lépnie Auschwitz kapuit - gyakorlatilag és pszichológiai értelemben is. A második rész végül 1991-ben jelent meg - hírneve és diadalmenete pedig lényegében a mai napig tart. 1992-ben megkapta a Pulitzer-díjat, majd az Eisner- és Harvey-díjat is. Folyamatosan születnek újabb és újabb kiadásai és fordításai, 2011-ben pedig kiadták a MetaMaust, ami afféle Maus-biblia: minden lényegesebb háttéranyag megtalálható benne a korai rajzoktól kezdve a kiadóktól kapott elutasító levelekig; sőt, az eredeti, több órás interjúk leiratai is olvashatóak, amelyeket Spiegelman az apjával készített.

A Maus-ról, és annak zsenialitásáról azért nehéz írni, mert legalább annyira összetett, mint amennyire szimpla és egyszerű képregény.

A fő történetszál Vladról, a zsidó származási lengyel férfiról - Spiegelman apjáról - szól, aki megismerkedik Anjával - Spiegelman anyjával -, családot alapítanak, de életüket a Lengyelországban teret nyerő antiszemitizmus és végül a náci uralom kettétöri. Szökések, árulások, gettók és egyre csökkenő élettér után az első kötet (Egy túlélő története - Apám eret vág a történelmen)  Auschwitz kapujában ér véget. A második kötet (És itt kezdődtek az én megpróbáltatásaim) már főképp a haláltáborban játszódik, és azt mutatja be, Vlad és szerelme hogyan élte túl a borzalmakat. Ez, tehát a magsztori lényegében egy klasszikus holokauszttörténet, amit könyvben és filmben is ezerszer láttunk már - de hogy mindezt képregényben ábrázolják, az több volt mint forradalmi. Ez az tehát, ami kiemelte a Maust a többi képregény közül - viszont ami egyedülálló műalkotássá teszi az mindaz, ami ezt a történetmagot szegélyezi. A képregény ugyanis nemcsak Vlad és családjának élményeit meséli el, hanem magát a Maus születését is: láthatjuk, illetve olvashatjuk, Spiegelman hogyan puhítja meg apját, és az hogyan nyílik meg neki. Ez a önreflektív-szál a legintimebb részletességig elmegy: Spiegelman külön kockákat szentel a meséléstől, vagy épp járkálástól elfáradó és fulladozó, öreg apjának, aki élettársával és vele is pöröl, fogához veri a garast, és lényegében folyamatosan elégedetlenkedik. Vagy épp a mentegetőzéseknek: a szereplők vitatkoznak az íróval, mit és hogyan tegyen bele könyvébe, vagy épp próbálják meggyőzni őt, hogy hagyja az egészet a fenébe.

Nem véletlen, hogy a Maus a képregény műfajával kapcsolatos fejtegetések és tanulmányok egyik legtöbbet idézett műve, aminek minden apró részletét a végtelenségig lehet elemezni.

Ott van például a már említett posztmodern önreflexivitás: ez a második kötetben odáig megy, hogy láthatjuk, Spiegelman hogyan szenved az első kiadás sikerének súlya alatt, vagy épp hogy milyen hatással vannak rá azok a tragédiák, amik a képregényben csak egy-egy futó kocka vagy megjegyzés szintjén vannak jelen.

Azt például olvashatjuk, hogy testvérét, Richieu-t nagynénje mérgezte meg, nehogy a nácik kezére jusson; anyjának alakja viszont a jelen idejű képeken csak mint a szereplőket kísérő szellem van jelen: 1968-ban ugyanis öngyilkos lett. A könyv központi figurája, Spiegeman apja a legösszetettebb karakter. Láthatjuk szenvedéseit Auschwitz-ban, majd azt is, hogy végtelen fukarságával, önzőségével, összeférhetetlenségével - és rasszizmusával - hogyan keseríti meg a körülötte lévők életét évtizedekkel a történtek után. A képregény számtalan kérdést felvet ezzel kapcsolatban: vajon a történtek miatt vált ilyenné, vagy épp azért élhette túl a borzalmakat, mert ilyen a személyisége? Máshogy kell-e tekintenünk valakire, csak azért, amit átélt - vagyis a szenvedés jobbá teszi-e az embert? A könyv alapján Spiegelman válasza: nem - a szenvedés mindössze szenvedést okoz.

maus_swastikaroad-223611.png

Részlet a Maus angol nyelvű kiadásából (Fotó/Forrás: Comics Alliane)

A Maus Vlad figuráján keresztül remekül - és a téma ellenére: humorosan - játszik a zsidó sztereotípiákkal is, ám a legtöbbet citált része mégis az állat-szimbólumok.

A könyvben a zsidók egérként, a németek macskaként, a lengyelek disznóként, az amerikaiak kutyaként jelennek meg. A művet jó párszor szétcincálták már emiatt a szimbolika miatt - vannak, akik sztereotipikusnak és sértőnek tartják, mások az olyan epizódoknál akadnak fenn, mint amikor például Anja egér létére azért nem akar egy pincében elbújni a nácik elől, mert fél a patkányoktól. Ha tüzetesen megvizsgáljuk, az egész állat-tipológia alatt valóban rezeg a léc - mindezt azonban Spiegelman bevallottan csak afféle truvájnak-szánta; ugyanolyan csalinak, mint aminek a szuperképességek szolgálnak a szuperhősös füzetekben. Arra valók, hogy behúzzák a nézőt; hogy azoknak is teljesen egyértelmű legyen a sztori és az üzenet, akiket nem érdekel a mélyebb fejtegetés: a náci macska elkapja a zsidó egereket - csak azért, mert azok egerek, és nem mondjuk disznók. De a macska hagyományosan el szokta kapni az egereket - hangzik az egyik sokat ismételt érv, de ezt a fonalat most ne is vegyük fel. Spiegelman csak addig és úgy használja az egész szimbolikát, ameddig és ahogy a történet megkívánja. És ha úgy érzi, változtat is rajta: az első kötetben magát embertesttel és egérfejjel ábrázolta, a másodikban viszont már emberként jelenik meg, aki egérmaszkot hord.  

Spiegelman fiatalkorában egyedül az anyjától hallott a holokausztról, apja teljesen elzárkózott az elől, hogy a fia is tudomást szerezzen a borzalmakról. Apa és fia csak még távolabb sodródott egymástól a későbbiekben, hiszen előbbi nem nézte jó szemmel, hogy utóbbi a hippimozgalomba is bekapcsolódott. A képregény kellett ahhoz, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, és Vlad Spiegelman megnyíljon, ne csak a fiának, de az egész világnak. A mindebből megszülető Maus olvasók tömegeihez hozta közelebb az addig megvetett képregény műfaját, és mutatta be a holokauszt borzalmait úgy, mint semmilyen más mű nem. Hiszen nem csak a tragédia, a népirtást, a szenvedést jelenik meg előttünk érzékeny és hatásos ábrázolásban de azt is, mindez milyen hatással van a túlélőkre, az utánuk és utánuk következő generációra.

Art Spiegelman: A teljes Maus
Fordította: Feig András
Libri Könyvkiadó Kft.

A cikkhez felhasznált források: Wikipedia; The Guardian; Comics Alliance.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Mutatjuk, hol találja a ma 75 éve elhunyt Róth Miksa alkotásait!

Sőt, galériánkban azokat az enteriőröket is, amelyek már elpusztultak. Róth elsőként ismerte fel a monarchiában a Tiffany-üveg alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és mesteri szintre emelte az üvegművészetet. 1944. június 14-én halt meg Róth Miksa üvegfestő és üvegmozaik-készítő.
Könyv

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Vizuál

Elhunyt Franco Zeffirelli

A hosszú betegség után elhunyt rendező 96 éves volt. Firenzében helyezik örök nyugalomra – számolt be róla a hvg.hu.
Színház

Két díjnak is örülhet ifj. Vidnyánszky Attila a POSZT-on

Szombat este átadták a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó díjait a Kodály Központban megrendezett ceremónián. A versenyprogramban tíz nap alatt tizennégy előadás vonult fel a díjakról döntő szakmai-, színész-, és közönségzsűri előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv lista

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Könyv ajánló

Simon Márton nyitotta meg a 90. Ünnepi Könyvhetet Budapesten

Simon Márton költő ünnepi beszédével megnyílt a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok csütörtök délután a Duna-korzón, Budapesten.
Könyv ajánló

„Először életben kell maradnunk” – A Mengele-lány

Stern Rózsa Ibolya nemcsak kibírta a haláltábort és Mengele kísérleteit, de neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik felügyelőnőjét is. Az idős asszony Veronika H. Tóth újságírónak mesélte el a második világháború előtt, alatt és után történteket.
Könyv hír

Kedden vesznek végső búcsút Térey Jánostól

A temetés június 18-án, kedden 14 órakor kezdődik a Farkasréti temetőben. Térey Jánost a Jelenkor Kiadó saját halottjának tekinti.
Könyv interjú

„Az öröm olyankor jön, ha sarjadni látok valami életet”

Az egyik legfontosabb kortárs költő. Saját maga szerint dühből írta az egyik legjobb versét, ugyanakkor igyekszik megszabadulni a véleményétől, amikor ír. Marno Jánossal beszélgettünk tehetségről, örömről, dühről, József Attiláról, Tandori Dezsőről, a költészet evidenciájáról, éppen aznap, amikor meghalt Térey János.