A Londonhoz közeli Godalming településen született, egy szellemes megjegyzés szerint természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények között. E megállapítás minden élc ellenére helytálló, hiszen apai nagyapját, Thomas Huxleyt Darwinnal együtt a modern biológia megalapítójának tartják, apja, Leonard Huxley életrajzíró és irodalmár, anyja pedig Matthew Arnoldnak, a 19. század egyik neves költőjének unokahúga volt.
Az ifjú Aldous így a Huxleyk tudását, természettudományos érdeklődését és az Arnoldok lelki emelkedettségét is örökölte, mindehhez remek memória és nyelvérzék párosult.
John Collier festménye Aldous Huxley-ről 1927 (Fotó/Forrás: wikipedia)
Már az etoni középiskolás évek alatt kitűnt kortársai közül tökéletes formaérzékről tanúskodó verseivel, és nem mellékesen az autóversenyzés iránt érzett szenvedélyével. Tizenhat éves volt, mikor egy szaruhártya-gyulladás következtében látása súlyosan megromlott, majd évről évre egyre gyengült. 1916-ban az első világháború alatt katonai szolgálatra jelentkezett, de szeme miatt visszautasították.
Ugyanabban az évben lediplomázott az oxfordi Balliol College-ben, és ekkor jelent meg első verseskötete is. 1919 és 1921 között az Athenaeum című folyóirat munkatársa volt,
elsősorban irodalmi és zenekritikákat írt, de jelentek meg lakberendezéssel kapcsolatos cikkei is.
1921-ben publikálta első regényét Nyár a kastélyban címmel, amely nemcsak kritikai, hanem jelentős anyagi sikert is hozott számára. Ez tette lehetővé, hogy feleségével, Maria Nysszel hosszabb ideig Olaszországban, majd Franciaországban éljen, és hazatérve is csak az írásnak szentelje magát. 1928-ban jelent meg a Pont és ellenpont című regénye, amely szellemes és kissé kaján képét adja a korabeli polgári értelmiségnek.
A harmincas évek elején egyre kritikusabbá vált a nyugati civilizációval szemben, a 20. századi politikai irányzatok és a műszaki-technikai fejlődés iránti bizalmatlanságát az 1932-ben írt Szép új világ című regényében fogalmazta meg.
A mű, amelynek sokak szerint Jevgenyij Zamjatyin Mi című munkája az előképe, mulatságos és ugyanakkor keserű antiutópia. Egy képzelt jövőbeni társadalomban játszódik, amelyet elembertelenített a technika mindenhatósága, a genetikai manipuláció és az agymosás. A Szép új világ pesszimista végkicsengése már megmutatta azt az erkölcsi és szellemi válságot, amely kortársaihoz hasonlóan Huxleyt is sújtotta, és egyre inkább a miszticizmus és a buddhizmus felé fordította, ezt tükrözi másik híres regénye, az 1936-os A vak Sámson is.
Huxley 1947-ben. Ezen a felvételen látszik a jobb szemét érintő betegsége is (Fotó/Forrás: wikipedia)
A fenyegető fasizmus elől 1937-ben az Egyesült Államokba ment, Hollywood villanegyedében élt. Érdeklődése is irányt váltott, a buddhista misztika mellett egyre inkább belemerült a meszkalin- és LSD-kísérletekbe, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményeit tanulmányozta. Huxley úttörő volt a pszichedelikus drogokat a „megvilágosodás” kereséséhez használók közt. A változás írásművészetére is kihatott, regényt ettől kezdve nem nagyon írt, főként esszéket publikált a legváltozatosabb témákban. Tapasztalatait Az érzékelés kapui valamint a Menny és pokol című esszéjében írta le.
Történetfilozófiai tanulmányaiban leszámolt a század totalitárius eszméivel és államalakzataival, elutasította a marxi szocializmus és az angolszász polgári demokrácia összes változatát, a belőlük következő ideológiát és a gyakorlati közgazdaságtant is. Úgy vélte, az erkölcsi öntökéletesítés, a végső valósággal való misztikus egyesülés az egyén szabadulásához vezető egyetlen út.
Hollywoodban élve nem tudott ellenállni a számára teljesen új műfajnak: filmforgatókönyvet írt Jane Austen Büszkeség és balítélet, majd Charlotte Brontë A lowoodi árva című regényéből. Saját művei közül A Mona Lisa mosolyt és Az ifjú Arkhimédészt vitték filmre.
1956-ban meghalt a felesége, újra megnősült, párja Laura Archera hegedűművész és pszichoterapeuta lett. Kapcsolatuk menedék és megnyugvás volt az író számára, ugyanis ebben az időben egészsége jelentősen megromlott, sokat betegeskedett,
ráadásul újabb szerencsétlenség érte: otthona, benne hatalmas, messze földön híres könyvtárával és jegyzeteivel együtt porig égett.
Beköltözött Los Angelesbe, és megírta utolsó regényét, a minden betegség, fájdalom és veszteség ellenére is a tétlen jóságot és életörömöt hirdető Szigetet. Nem sokkal utolsó műve megjelenése után, 1963. november 22-én hunyt el gégerákban. Haláláról azonban a sajtó alig számolt be, mivel aznap lőtték le John F. Kennedy-t, illetve ugyanezen a napon halt meg C. S. Lewis is.
Aldous Huxley (Fotó/Forrás: Edward Gooch Collection/Getty Images Hungary)
Huxley negyvenhárom kötetet írt és publikált, verset, novellát, drámát, útirajzot, és mindenekelőtt regényt és esszét. Ezeknek java részét magyarra is lefordították, elsőként a Nyugat második nemzedéke figyelt fel a szerzőre, a két világháború közötti időszak egyik legdivatosabb írójára.
Népszerűsége máig töretlen, az 1998-ban alapított münsteri székhelyű Nemzetközi Aldous Huxley Társaság három-négyévente rendez konferenciát a Huxley megálmodta "szép új világról", a modern társadalom kihívásairól.
Világhíres disztópiájából, a Szép új világból, amely a száz legjobb 20. századi angol nyelvű regény toplistáján is szerepel, több feldolgozás is készült, legutóbb 2015-ben Steven Spielberg produkciós cége készített belőle tévésorozatot.
hírlevél
