Egy korosodó építész élete válságba jut - ilyen kurta és közhelyes sztorival művészmozik csendes drámái szoktak bírni, nem olyan, vizuális műfaj csúcsalkotásai, mint a képregény. Márpedig az Asterios Polyp sztorija tényleg nem több ennél - mégis, teljesen kiaknázza a formátumban rejlő potenciált, és olyan érzelmi töltettel bír, ami vaskos regényekben és két-plusz órás filmekben is ritka.
Dave Mazzucchelli neve nem ismeretlen a képregényben kicsit is otthonosan mozgók között - mivel én nem tartozom ezek közé, teljesen szűz szemmel, elvárások nélkül kezdtem bele főművébe. Az Asterios Polyp ott van nagyjából minden második "Minden idők legjobb graphic novel-jei" listán, én is így találtam rá.
Mazzucchelli évtizedeken keresztül mester volt, mestermű nélkül. Most már az is van neki
- írta könyvéről a Publishers Weekly.
A kijelentéssel persze lehet vitatkozni - mire ugyanis 2009-ben előállt graphic noveljével, már meghódított egy műfajt, ami egyébként nem is állt különösebben közel hozzá: a szuperhős-képregényekét.
Dave Mazzucchelli: Asterios Polyp (Fotó/Forrás: Penguin Random House)
Mazzucchelli még egyetemistaként kapta meg első képregényes munkáját, ez volt a Master of King Fu 121. száma 1983 februárjában a Marvel kiadónál. A következő megbízása már egy ismertebb figurához köthető: Indiana Jones kalandjain dolgozott a The Further Adventures of Indiana Jones című sorozat egyik kötetében. A harmadik füzetében máris minden idők legismertebb képregényes figuráit terelgette, amikor a rivális DC kiadó World's Finest Comics című sorozatának 302. számán dolgozott, amiben többek között Superman és Batman keveredik kocsmai verekedésbe. Csak hogy a műfaj minden szegmensét lefedje, a Star Wars-ba is belekóstolta Marvelnél, majd leszerződött a kiadó egyik szupersztár-sorozatához, a Daradevil-hez.
A kiadvány szerkesztője éppen új rajzolót keresett, miután minden idők egyik legismertebb képregényes alkotója, Frank Miller hihetetlen sikersorozat után kiszállt belőle. Mazzucchelli először nem is akarta elvállalni a feladatot.
Tudtam, hogy Frank Miller hatása akkor a Daradevil-re, hogy bárki is veszi át a helyét, biztos, hogy hozzá fogják mérni őt. Fiatal képregényrajzolóként nem voltam biztos benne, hogy elbírok egy ekkora terhet.
- tekintett vissza karrierjére egy későbbi Comic Journal-interjúban. Végül nemcsak hogy elvállalta a munkát, de nemsokára magával Frank Miller-rel dolgozhatott együtt, miután az átvette az írói munkát Denny O'Neil-től. Együtt alkották meg a Daradevil: Born Again című sztorit, amit minden idők egyik legjobb Daradevil-történetének tartanak.
David Mazzucchelli egy manhattani képregény-dedikáláson 2012-ben (Fotó/Forrás: Luigi Novi/ Wikipedia)
A Frank Miller-Dave Mazzucchelli szupercsapat nemsokára ismét összeállt, és a végeredmény pedig megint csak egy legendás sztori lett: 1987-ben jelent meg hét füzetben a Batman: Year One, ami nemcsak a Batman-univerzumban, de az egész képregényes műfajban is emblematikus műnek számít. Hatása a képregénymozikat, és úgy ámblokk a hollywoodi blockbustereket meghatározó 2005-ös Batman: Kezdődik!-en is érezhető.
Mazzucchelli mindössze pár évet töltött el a szuperhősös műfajban, amikor a Batman után felhagyott azzal.
A csúcson hagyta abba: egy 2017-as szavazáson a Daradevil-sztorija 4., a Batman-története pedig 5. helyezett lett minden idők legjobb képregényei között. Hogy mégis miért hagyta abba a legnépszerűbb műfajt? Saját bevallása szerint ő maga nem igazán egy agresszív vagy erőszakos alkat, és a szuperhős-kötetekre jellemző bunyók és verekedések is igen távol állnak tőle. Rá kellett jönnie arra is, hogy azok a könyvek, filmek, vagy egyéb művek, amelyeket kedvel, nagyon távol állnak attól, amelyeken ő maga dolgozik. Emellett minden alkotó rémálma, az állandó szoros határidő is az őrületbe kergette.
Részlet a Batman: Year One című képregényből (Fotó/Forrás: The Great Comic Book Heroes blog)
A Batman után egy kisebb szünetre vonult, majd egy saját kiadású képregénnyel, a Rubber Blanket-tel tért vissza, amit feleségével közösen készítettek. Ez egy változatos stílusban megrajzolt, különböző témájú történeteket összegyűjtő kommix anthology volt, ami tökéletesen jelezte, milyen irányba indult el Mazzucchelli karrierjének következő szakaszában. A nagy nevek és látványos jelenetek helyett elgondolkodtató, már-már filozofikus kis történeteket alkotott hihetetlen kreatív vizualitással. Szinte lubickolt a művészi szabadságban, ami egy Daradevil-kötetben nem igazán adatott meg neki. A sorozat három év alatt mindössze három számot élt meg, de mai napig kultstátusz övezi.
Miután befejeztem a mainstream képregények rajzolását, úgy éreztem, mindent el kell felejtenem amit tanultam, mert kereskedelmi elvárások, vagy a szorongató határidők miatt felvettem jó pár nem túl jó alkotói szokást. Ahogy teltek az évek, visszatekintve rájöttem, hogy nem is kell mindezeket elfelejtenem, mert rengeteget profitálhatok belőlük. Az egyik ilyen például az, hogy minden sztorit tisztán kell elmesélni, hogy a szavak és a képek szintjén is tökéletesen érthető legyen. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit minden további munkámba is magammal vittem.
- emlékezett vissza Mazzucchelli.
A poszt-Batman periódus másik fontos munkája egy Paul Auster-regény adaptációja volt. Az Üvegváros az író talán legismertebb művének, a New York trilógiának az első kötete. Mazzucchellit a képregénylegenda Art Spiegelman, a Maus alkotója kérte fel a feladatra. Egy interjúban azt mondta a képregényről, hogy hatalmas kihívás, és nagyon érdekes projekt volt - már jócskán benne járt a munkában, mikor megfogalmazódott benne a kérdés: vajon miért gondolták úgy, hogy ebből a sztoriból jó képregény lehet?
Magában a könyvben nem volt semmiféle vizualitás. Nemsokára rájöttem, hogy pont ezért lehet belőle remek képregényt csinálni. Ez egy teszt. Egy kihívás. Fogni valami komplet és gazdag "felnőtt" alapanyagot és bebizonyítani, hogy ebben a formában is meg lehet valósítani
- magyarázta.
Az Üvegváros című képregény első kiadásának borítója (Fotó/Forrás: Comic Vine)
Főműve, a 2009-es Asterios Polyp egy Rubber Blanket-szám sztorijából nőtt ki. Tipikusan olyan kötetről van szó, amit írásban nehéz elmagyarázni, hiszen teljes mértékben kihasználja a médiumban rejlő potenciált: szemkápráztatóan gyönyörű, elgondolkodtató és keserédes, egyszerű igazságok vagy kétmondatos tanulságok nélkül. Főhőse, Asterios Polyp egy ötvenéves építész - igazi Woody Allen-i figura, aki saját világának mértani közepén helyezkedik el. Nincs olyan, amihez nem értene, mindenről megvan a véleménye, mindenhez IS ért, de igazi elméleti professzor: soha egyetlen tervéből sem készült valódi építmény, de a térrel és elrendezéssel kapcsolatos gondolatai így is elismerések tucatjaihoz és egy jól fizető tanári álláshoz juttatták. Az egész világot szembenálló kategóriákra osztja, amelyek állandó harcban állnak egymással: vonal-forma; végzet-szabad akarat; nő-férfi. A képregényben Asterios gondosan felépített élete összeomlik, ő pedig kénytelen átértékelni mindent - miközben flashbackekben, halott ikertestvére (!!!) narrálásában azt is láthatjuk, hogyan alakult egyetlen értékelhető emberi kapcsolata egykori feleségével.
Részlet az Asterios Polyp című képregényből (Fotó/Forrás: The Comics Reporter)
Az Asterios Polypnak nemcsak története és szimbólumai komplexek, de vizualitása minden egyes kockában tovább árnyalja a figurákat és a sztorit: a romantikus szálban például Asterios és szerelme nemcsak más színnel, de más stílusban is vannak megrajzolva, a köztük feszülő ellentétet érzékeltetve. A könyv tele van filozofikus utalásokkal, a főhős kanosszajárása pedig visszatérően Odüsszeusz kalandjait idézik. A lassú tempó ellenére Mazzucchelli műve már az első oldalaktól kezdve berántja az olvasót, a több mint 300 oldalas képregényen így hihetetlenül gyorsan végig lehet vágtázni - de minden képkocka megcsodálásához, a könyv minden elemének megértéséhez érdemes lassan és többször elolvasni. Így, 2018-ra talán már egyre kevesebben bélyegzik a képregényt olcsó, gyerekes műfajnak - ha valaki mégis ezen a véleményen van, az Astterios Polyp-ot nyomnám először a kezébe.
A képregény magyarul sajnos - még - nem jelent meg, de angolul online könnyedén beszerezhető.
(Felhasznált források: Michel Fiffe, The Great Comic Book Heroes, SyFy Wire, Christopher McCarthy, Existentiental Ennui)
hírlevél
