A koreai származású német filozófustól már megszokhattuk, hogy olyan témákkal foglakozik – közérthetően –, melyek mélyen (meg)érintik a „hétköznapi olvasókat”. A most vizsgálat alá vont kötetének központi témája a hatalom, s bár elsőre úgy tűnhet, ez nem annyira lényeges, mégis gyorsan kiderülhet, hogy tévedtünk.

A hatalom olyasmi, amiről szükségszerűen mindannyiunknak van valamiféle fogalma, mert van róla tapasztalata. De vajon mennyire tiszta ez a fogalom, s mennyire egyértelmű a tapasztalás? Egyáltalán van-e köze a hatalomnak (die Macht) ahhoz, amit – hétköznapi és kevéssé végiggondolt – tapasztalataink alapján gondolunk róla?

Sőt, a hatalom – amelynek vannak társadalmi és emberi szempontból hasznos és fontos megvalósulásai – valójában olyasfajta összetartó erő, amely nélkül semmi nem lenne olyan, mint amilyennek ismerjük.

„A hatalom nem áll szemben a szabadsággal. Éppen a szabadság különbözteti meg a hatalmat az erőszaktól vagy a kényszertől. […] Már az engedelmesség is szabadságot feltételez, hiszen még mindig választás. A fizikai erőszak ezzel szemben az engedelmesség lehetőségét is megsemmisíti. Azt csak passzívan elszenvedik.”

Ezeket a mondatokat ízlelgetve az olvasó viszonylag könnyen ráébredhet arra, hogy az, amit eddig – negatív tapasztalatai alapján – a hatalom definíciójának vélt, valójában valami egészen másról szól, s amennyiben mégis a hatalomról, abban az esetben ennek a fogalomnak erősen korlátozott formájáról.

Byung-Chul Han meglehetős alapossággal végigveszi azokat a hatalomdefiníciókat, amelyek a számba vehető gondolkodók műhelyéből kikerültek, és igyekszik feltárni, hogy melyik meghatározás mennyiben igaz/hiányos. Mások mellett vizsgálat alá vonja Niklas Luhmann, Martin Heidegger, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Peter Handke, Georges Bataille hatalom kapcsán megfogalmazott véleményét, s különösen hangsúlyos szerepet ad Michel Foucault és Friedrich Nietzsche gondolatainak.

Byung-Chul Han: Mi a hatalom? (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)

A Mi a hatalom? című könyv érdekes utazásra hívja az olvasót, hiszen a hatalom mibenlétének tisztázása szükségszerűen elvezet egyéb, a hétköznapokban reflektálatlanul használt fogalmak megértéséhez. S ilyenformán közelebb visz a minket körülvevő világra történő reflexióhoz is. Így pedig

Ez az „olvasási izgalom” pedig nemcsak a mikrovilágunk személyes kapcsolatai miatt fontos, de – például A hatalom politikája című fejezet által – közelebb visz annak megértéséhet is, ami a mai Magyarországon „nagyban” történik, s ami mintha szembemenne azzal, amit a filozófus az európai demokráciáról gondol. Persze, bízhatunk abban, hogy hosszú távon Byung-Chul Hannak van igaza:

„A média tere túl diffúz, túl szétszórt. Összességében egyetlen meghatározott cselekvő, egyetlen meghatározott intézmény sem irányítja. […] A mediális teret túl sok cselekvő, túl sok különböző szándék népesíti be. Az internet tere egyáltalán nem irányított, és ez az esetlegesség radikális növekedéséhez vezet.”

Byung-Chul Han azt sugallja, bízzunk ebben a „túl sok” cselekvőben és szándékban, s figyelmünket fordítsuk az „esetlegesség” felé…

Szerző: Grozdits Hahó

Támogatott tartalom

Fejléckép: Byung-Chul Han  (Fotó/Forrás: Typotex Kiadó)