A halálról, szeretteink elvesztéséről és a gyászfeldolgozásról még a felnőtteknek sem egyszerű beszélni. Ezekben a nehéz pillanatokban van szüksége mindenkinek a legnagyobb támogatásra. Mivel mindannyian sajnos már gyermekként találkozunk a veszteség érzésével és a gyász súlyával, ezért érdemes már a kicsikkel is őszintén beszélni az elmúlásról és arról, hogy a halál az élet részre – olvasható a Petőfi Kulturális Ügynökség közleményében.
A Felhőpárna című, gyászfeldolgozást segítő verseskönyv a halált, a gyászt a nagyszüleink, szüleink, testvéreink és barátaink elvesztését dolgozza fel gyerekek számára.
A 2021-ben kiadott könyvet azok a Covid-árvák ihlették, akiknek a szülei a világjárvány áldozatai lettek.
A Felhőpárna című gyermekverskötet borítója (Fotó/Forrás: Petőfi Kulturális Ügynökség)
A kötet több kortárs szerző versét tartalmazza, amiket Orosz Annabella álomszerű rajzai illusztrálnak. A versek még az illusztrátor számára is felkavaróak voltak, felidézték benne a gyerekként megélt haláleseteket. „Amikor először végigolvastam a kéziratokat, nagyon töményen hatott, mert egyszerre sok és sok féle formában jött át a hiány fogalma. Volt, amellyel tudtam azonosulni és volt, amelyen csak a megértés és a képzelet segített.
A szeretett személy emléke erősebb volt, mint a hiányában megélt magány érzete.
A gyász mélységében csak a szeretet tud a kivezető út lenni. Emellett a hála érzése is megjelent, hála azért, hogy részesei lehettünk egymás életének, bármennyi időre is. Gyerekként a veszteség az én fejemben és lelkemben csak a felnőtteket érintette, és ez akkor változott meg, amikor már fiatal felnőttként egy telefonhívásban kaptam a hírt, hogy egy velem egykorú barátom, akit már kisgyerekként is ismertem, meghalt az intenzíven. Ekkor közelebb kerültem ahhoz az elmúláshoz, amelyet addig nem ismertem” – mesélte Orosz Annabella.
A halát feldolgozó illusztrációk felkerültek a World Illustration Awards ötvenes listájára.
A magasszíntű szakmai elismerés ellenére Annabella úgy érzi, hogy számára a gyerekek a legfontosabb zsűri. „A szakmai visszaigazolás mindig jó érzés, hatalmas hála van a szívemben. Nagyon megtisztelő. Ritkán szállok versenybe, mert nem versenyre készülnek a rajzaim, számomra nem ez a legnagyobb motiváció. Önmagában is versenyképesnek kell lennie az alkotásaimnak, leginkább azért, mert a zsűrim a gyerekközönség és az ő szüleik, tanáraik” – tette hozzá az illusztrátor.
Fejléckép: A Felhőpárna illusztrációja (forrás: Petőfi Kulturális Ügynökség)
hírlevél
