Könyv

Aki a képregényt irodalmi szintre emelte

2017.03.19. 10:18
Ajánlom
100 éve született Will Eisner, akinek köszönhetően a képregény ma már nem egyenlő a szuperhősökkel és a gyerekes rajzos füzetekkel.

A képregényrajongók idén ünneplik a műfaj egyik ikonikus alakjának, Will Eisner születésének a 100. évfordulóját. A jeles alkalomból Franciaországban és New Yorkban is kiállítást rendeznek Eisner életművének és örökségének; a The Conversation pedig egy cikkben emlékezett meg művészetéről.

Eisner 1917-ben született New Yorkban és 2005-ben hunyt el Floridában - hosszú karrierje maradandó nyomot hagyott a képregényművészetben. Olyan, legendás művei tettek óriási hatást a műfajra mint a maszkos igazságosztóról szóló The Spirit-sorozat, vagy az azóta jól ismert graphic novel (képregényalbum vagy rajzolt regény) típust megalapozó A contract with God, ami az erőszakot, a faji identitást, a frusztrációt állítja középpontba rövidebb történeteiben. Utóbbit javasolja az AV Club is, mint kapudrogot a mester életművéhez.

Eisner azt is megváltoztatta, ahogy a képregényről beszélünk vagy gondolkodunk - nélküle lehet hogy a műfaj még mindig gyerekesnek bélyegezve a napilapok hátoldalára és filléres folytatásos füzetekbe száműzve élne.

Az egyik első alkotó volt, aki a képregény műfaját komolyan vette - és igaza volt -írja róla Neil Gaiman. Kevesebb mint 7 oldalon, 60 panelben képes volt egy komplett sztorit elmondani: vicceset vagy tragikusat, szentimentálisat vagy kérlelhetetlent, vagy csak szimplán furcsát.

A graphic novel ma már egy elismert irodalmi műfaj, amiben könnyedebb, humoros történetek is megjelenhetnek, de az elmúlt évtizedekben egyfajta komolyság és ambíció tapadt a megjelöléshez. Ott van például Joe Matt Spent című alkotása, amely a felszínen egy semmirekellő képregényrajzolóról szól, aki olcsó vígjátékokba illően tengeti napjait - valójában viszont a társas magányról, a pornófüggőségről és a céltalanságról fogalmaz meg kemény ítéletet. A műfaj klasszikusai pedig - mint a Watchmen vagy a Maus - rendszeresen ott vannak minden idők legjobb és legjelentősebb irodalmi művei között a klasszikus regények mellett. A 80-as évek óta tehát a graphic novel megnevezés, nagyban Eisnernek köszönhetően elterjedt és megszilárdult - eredetileg a kiadó is azért kezdte ezt a címkét használni, hogy megkülönböztesse Eisner művét a gyerekesnek tartott színes füzetektől.

A graphic novel kifejezés a 60-as években tűnt fel - egy Richard Kyle nevű képregénykritikus használta a terminust egy 1964-es, kevésbé elterjedt cikkben, amit a képregények jövőjéről írt. A kifejezést viszont felkapták a rajongók, és előszeretettel használták is az egymásnak szóló írásaikban. Hivatalos, publikáló kritikusok viszont 1971 és 1978 között csak elvétve írták le cikkükben a szóösszetételt, és akkor is csak bizonyos művekre használták.

Az 1971 végén megjelenő DC füzet, a gótikus-romantikus The Sinister House of Secret Love második számában a borítóján hirdette a graphic novel megjelölést - ez volt az első alkalom, hogy egy képregény saját magát így kategorizálta be. Három évvel később Jack Katz fekete-fehér magazinja, a The First Kingdom - ami eredetileg hosszú science-fiction és fantasy történetként jelent meg - elkezdte magát graphic novel-ként hirdetni.

1976-ban két kötetben is felbukkan a kifejezés - mindkét kiadvány lazán kapcsolódik a 60-as évek underground képregényeihez. Az egyik George Metzger Beyond Time and Again című scifi-történetének összegyűjtött kiadása, a másik Richard Corben Bloodstar-ja, ami Robert Howard (a jól ismert Conan alkotója) egyik történetének képregényadaptációja. A nagy formátumú, keményborítós és fekete-fehér művek a címlapjukon és a belső fülön is feltüntették a graphic novel-t, mint megjelölést.

Ugyanebben az évben indult el a Fiction Illustrated nevű gyűjteményes folyóirat, Byron Preiss szerkesztésében - hátulján a következő bombasztikus állítás állt: "Amerika első graphic novel revüje". Négy számon át kizárólag különálló képregénytörténetekből állt a magazin.

Két évvel később, 1978-ban jelent meg Eisner A Contract with God-ja: könyvformátumban, szépia-tónusú lapokkal került forgalomba és négy, önéletrajzi ihletésű történetet tartalmazott a 30-as évek bronxi lakosairól. Címlapján természetesen graphic novel-ként tüntette fel magát.

A kifejezést Eisner előtt használó kiadványok elég vegyes képet mutatnak, szinte mindenben különböznek egymástól.

Van közöttük színes és fekete-fehér; van amelyik a klasszikus, léggömbökbe foglalt mondat-betoldásokat használja, más felváltva mutat képeket és szöveget; akad komor és szatirikus hangvételű; egyszeri kiadás és sorozat; kis- és nagyformátumú. A változatosság az akkori amerikai képregénypiac gazdagságát mutatja. A kortárs graphic novel-klasszikusok általában az önéletrajzi mesék vagy memoárok bizonyos változatai - mint például a Maus vagy a Fun Home - akkoriban, a képregénykultúra felfutásának idején az inspirációk sokkal több irányból érkeztek: a legkülönbözőbb műfajok (scifi, fantasy, noir), témák, narratív sablonok hatottak az alkotókra, akik nem szégyelltek a filmekhez, az olcsó regényfüzetekhez és más képregényekhez visszanyúlni inspirációért.

Egyetlen cél lebegett előttük: az ambíció, hogy a műfajt megszabadítsák a gyerekes jelzőtől.

Ez volt a graphic novel kifejezést megalkotó Richard Kyle célja is: hogy a képregény elfoglalhassa az őt megillető helyét az irodalmi spektrumban. Az előbb említett Fiction Illustrated szerkesztője a következő hitvallást fogalmazta meg: "A Fiction Illustrated felnőtt akar lenni mint célközönségét, mind megközelítését illetően. Egy olyan hely, ahol új ötletek és új karakterek jelenhetnek meg anélkül, hogy meg kellene felelniük a gyerekeknek szóló alkotások vagy más műfajok igényeinek."

A korai graphic novelek bármennyire sokszínűek voltak, abban megegyeztek, mitől akarnak különbözni: a mainstream, elsősorban szuperhősökről szóló képregényektől. Ezek terjesztése, formátuma és témái ugyanis szerintük gátolták a művészi szabadságot, és megakadályozták, hogy a műfajt komolyan lehessen venni. Abban nehéz párhuzamot találni, a korai kiadványok milyenek akartak lenni - az viszont egyértelmű, milyenek nem akartak lenni: képregényfüzetek (helyette magazinformátumban, gyűjteményes folyóiratban és keménykötésű könyv alakban jelentek meg), szuperhős-történetek (űropera, heroikus fantasy-saga, detektívtörténet, vagy valós történet szóba jöhetett) és gyerekesek.

A képregények többségét gyerekesként reklámozzák és gyerekesként azonosítják - mivel elsősorban gyerekeknek készülnek

- írta a Fiction Illustrated atyja, Byron Press.

Hasonlóan vélekedett Will Eisner is, amikor ezt írta:

Képregényalkotónak lenni többet jelent, mint szuperhősökkel foglalkozni, akik szupergonoszoktól próbálják megmenteni a földet.

A kezdeti tapogatózások után Eisner A Contract with God-ja igazi bombasiker volt - ma is hivatkozási pont, amit első kiadása óta folyamatosan újra- és újranyomnak. A fentebb említett graphic novelek ellenben csak a hasonló, a műfaj történetéről szóló cikkekben bukkannak elő, soha, vagy alig jelentek meg újra. A legnagyobb különbség köztük, és Eisner műve között, hogy az elődök nem tűztek ki maguk elé irodalmi célokat - egyszerűen a műfajon belül küzdtek azért, hogy mások legyenek, mint a mainstream képregények.

Eisner ellenben a képregények eszköztárát arra használta fel, hogy szabadon elmondhassa történeteit - bármilyenek is legyenek azok.

Nem engedte, hogy a képregényekkel kapcsolatos előítéletek, a hagyományosan megcélzott fogyasztói réteg elvárásai befolyásolják. Nem a képregényekhez, hanem az irodalomhoz idomult - ezért bizonyultak művei máig maradandóak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Vizuál

A Netflix hozza Sophia Loren új filmjét

A Netflix vásárolta meg az Előttem az élet című világhírű regényből, Sophia Loren főszereplésével készülő új produkció forgalmazási jogait.
Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv gyász

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Könyv magazin

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Könyv kiállítás

A fiatal Kertész Imrét mutatja be ez a kiállítás a Szabó Ervin Könyvtárban

Részben eddig kiadatlan fotókon és vallomásokon keresztül, digitális tartalmakkal kiegészülve tekinti át Kertész Imre Nobel-díjas író tanulóéveit a Kertész Imre Intézet utazó kiállítása, amely csütörtökön nyílt meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) auditóriumában.
Könyv interjú

Vámos szemérmetlenebb új kötetében, mint megszokhattuk

Hetvenedik születésnapja apropóján Vámos Miklós tőle szokatlan műfajjal lepte meg olvasóit: a Hetvenkedő kötetben limerickjeit gyűjtötte össze. Ahelyett, hogy mit olvassunk, házi szerzőnket most az ötsorosokba szedett vallomásokról, a regénnyé váló lakóhelyéről és az összegzésről kérdeztük.
Könyv hír

Százharminc éves Debrecen első nyilvános könyvtára

 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára 130 évvel ezelőtt megnyitotta olvasótermét, ezzel létrejött Debrecen első nyilvános könyvtára.