Könyv

Aki a vízre írta a nevét – 225 éve született John Keats

2020.10.31. 21:05
Ajánlom
Az angol romantika költőjét eleinte sok kritika érte, de ő hitt magában, és hamarosan kora angol lírájának legkiválóbbja lett.

1795. október 31-én született egy elszegényedett nemesi családba. Apját, aki bérfuvaros volt Londonban, kilencévesen vesztette el, anyját, akit önfeláldozóan ápolt, 14 éves korában temette el, ezután három testvérével együtt nagyanyja nevelte. Iskolai évei alatt keveset foglalkozott irodalommal, de később egyre többet olvasott, versekkel kísérletezett, az antik világ iránti vonzódásának engedve megpróbálta lefordítani az Aeneist. Sebészinas lett, a londoni Guy's Hospitalban orvosnak készült, de hajlama a költészet felé vonzotta, és nem szerzett orvosi oklevelet. 1817-től az irodalomnak élt, támogatást Amerikába kivándorolt öccsétől kapott.

John Keats: Óda egy csalogányhoz

Szivem fáj, s minden ízem zsibbatag,
Mint kinek torkát bús bürök telé,
Vagy tompa kéjű ópium-patak,
S már lelke lankad Léthe-part felé -:
Nem boldogságod telje fáj nekem,
De önnön szívem csordult terhe fáj
Dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
Ki bükkös berkeken
Lengsz, s visszazengi a hűs, zöld homály
Telt kortyú, lenge, hő melódiád!

Oh, még egy kortyot! mint hűs pincemély
Aggott borát, melyben - oh, drága nedv! -
Zöld tájak fénye s virágíze él,
Provánszi dal, tánc s napsütötte kedv!
Egy kelyhet! - melyben délszak lángja forr,
Vagy mit a Múzsák szent patakja tölt
Rózsás habbal, s a gyöngyszélű pohár
Öble setét bibor,
Hogy míg iszom, tűnjék a lomha föld,
S szálljak veled, hol erdők árnya vár!

Szálljunk tova, csak el! feledni mind,
Mit lomb mélyén te nem láttál soha,
A jajt, a lázat, mind a ferde kínt,
Mit nyögve vált itt bús szívek soka,
Hol béna főkön hűs, gyér haj busong,
Hol ifjak vázként dőlnek sírba le,
Hol már eszmélni is keserüség
S ólmos szemhéju gond,
S hol elborul a Szépség friss szeme,
Vagy benne egyre új vágy pokla ég.

Csak el! rejtekhelyedre lengni el!
Már nem Bacchus s a párducos fogat,
De a költészet szent szárnya emel,
Míg tompa elmém csügged s elakad -,
Ím itt vagyok! - ül már az éj szelíd
Trónján a szűz Hold, s dús csillagcsokor
Tündéri rajban körbefürtözé -,
De e mély árnyba itt
Az égről halk fényt csak a szél sodor
Mohás útvesztők s vak zöld lomb közé.

Lábam virágra lép? - nem láthatom,
S hogy mily tömjént himbál a halk fa fönt,
De a vak árnyból titkos-áthatón
Tavasz-balzsam száll, s édesen elönt
Füvet, pagonyt, vackort, hóbóbitás
Tövist, nyájtépő vad cserjék sorát,
Bús violát, mely rejtezőn konyul,
S az ért május csudás
Sarját, a pézsmarózsát s mézborát,
Mint dongó zsong, ha nyárest alkonyul.

Merőn figyellek - óh, sok bús időn
Szeretgettem már a szelíd Halált,
S hívtam dudolva és becézgetőn:
Vinné halk lelkem békült légen át, -
De most, most volna a legédesebb
Elmúlni, kín nélkül, ez éjfelen,
Míg lelked a dal omló ütemén
Rajongva tépdesed!
Oh, zengj még! s légy, ha már süket fülem
Hiú hant lesz, magasztos gyász-zeném!

Te nem halálra lettél, és irígy
Idő rád nem tipor, örök madár!
Éji dalod mondhatlan rég sir így:
Hány császár s bús bohóc hallotta már!
Oh, épp ez a dal járta át talán
A Rúth szivét, állván az idegen
Rozs közt, mikor síró honvágya fájt!
S mély vizek nyílt falán,
Az örvénylő óceán-üvegen
Talán e hang tár tűnt tündéri tájt!

Tűnt tündértáj! - harangként kong e szó,
S tőled magamhoz visszaűzve zúg,
Ég áldjon! - hajh, az ábránd rossz csaló,
S híres tündérhatalma mind hazug,
Ég áldjon, ég! - az égő, lenge dalt
A szomszéd rétek s halk folyó felett
Csend hűti már, s ott túl a halmokon
A mély völgyekbe halt...
Mi volt ez? - éji ábránd? Képzelet?
Oh, tűnt zene: zengtél? vagy álmodom?

(Tóth Árpád fordítása)

GettyImages-3291402-205534.jpg

John Keats (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Irodalmi példaképei Spenser és más Erzsébet-kori költők voltak, első érett verse (Amikor először pillantottam Chapman Homéroszába) is a 17. század hatását tükrözi, idővel a görögség, az angol gótika és az olasz reneszánsz felé fordult. 1816-ban barátságba került a szerkesztő és kritikus Leigh Hunttal, aki a The Examiner című folyóiratában közölte első verseit. Hunt haladó szellemű körében találkozott a költő Shelleyvel, akivel életre szóló barátságot kötött. Amikor mentorát egy politikai cikke miatt két évre lecsukták, szabadulásakor Keats versben üdvözölte, így ellene is hajsza indult. Byron leszólta, a kritika támadta, de ő tisztában volt magával, s higgadtan állta a vihart.

1817-ben jelent meg első kötete Versek címmel, s ekkor kezdte írni Endümion című szimbolikus elbeszélő költeményét, a pásztorkirályba szerető Diána holdistennő történetére Ovidius művei között bukkant rá. A mű a romantika világát tükrözi: pusztító, transzcendens érzésként írja le a szerelmet, "Minden, ami szép, öröm lesz örökké" - kezdi a hosszú verset. Az 1818-ban megjelent mű csakhamar éles támadások kereszttüzébe került, kritikusai - olykor meglehetősen durva hangnemben - rótták fel gyengeségeit.

1818-ban egy skóciai kirándulásán megfázott, ekkor jelentkeztek először tüdőbajának tünetei. Ugyanebben az évben halt bele a tuberkulózisba öccse, az ő ápolása közben szeretett bele a szomszédságukban lakó Fanny Brawne-ba. Kapcsolatukat beárnyékolta a költő egészségi állapota és anyagi helyzete, de a következő évben eljegyezték egymást, ám a házasságra a lány anyjának ellenkezése miatt nem kerülhetett sor. 1819-ben született Boccaccio nyomán Izabella, vagy a bazsalikomcserép című elbeszélő költeménye, a Hüperion, a Lamia, a Szent Ágnes-este - utóbbi költészete egyik csúcsa, a szerelemtől lelkes költő szenvedéllyel és izgalommal teli képekben, finoman és érzékenyen beszéli el a szökevény szerelmesek történetét.

GettyImages-173358223-205536.jpg

John Keats kézírása (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Leghíresebb verseit, az örök eszmények és a mulandó, változó világ közti ellentétről szóló ódáit 1819 tavasza és ősze közt vetette papírra,

a versekben önnön létének tisztázásáért vívott harca és a képzelet felszabadító erejébe vetett hite tükröződik. A csalogány dalával azonosuló költő boldogsága szemben áll a bánattal és a betegséggel; a görög vázán a szerelmesek az örök, be nem teljesülő szenvedélyt jelentik; az őszhöz írt vers az elmúlást írja le, mégis a pillanatot az öröklétbe emelő örömérzést sugall. Keats a melankóliát és bánatot az emberlét állandó kísérőjének tartotta, amely együtt jár a boldogsággal, az ősz nála a beérés és betakarítás ideje, nem a pusztulásé. Ekkor írta a La Belle dame sans merci (A könyörtelen szép hölgy) című balladát is, mely a pusztító szerelem motívumát ismétli.

Hüperionjának második változata (Hüperion bukása) a betegséggel és beteljesületlen szerelmével viaskodó költő utolsó kísérlete, hogy feloldja az örök értékek és az elmúlás közti ellentétet. A sodró látomás kijelöli szerepét: szakítania kell az álmodozással és osztoznia az emberiség szenvedéseiben.

GettyImages-171393336-205538.jpg

John Keats halotti maszkja (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)

Művét nem fejezhette be, 1820 elején már tudta, hogy kevés ideje maradt. Az év júliusában megjelent nagyobb epikus műveinek kötete, s végre élvezhette a kritika elismerését. Barátai ápolták, Shelley Pisába hívta, ám ő plebejus gőggel utasította el a főrangú költő invitálását. Festő barátja, Joseph Severn kísérte Nápolyba, majd Rómába, Keats itt halt meg 1821. február 23-án. A római protestáns temetőbe került, sírkövére ezt vésette:

Itt nyugszik, aki a vízre írta a nevét. Shelley hamar követte, vízbe fúlt teteme zsebében Keats kötetét találták meg.

A sírfelirat téved, hiszen Keats kora angol lírájának legkiválóbbja volt. Elismertsége Byron kultuszának hanyatlásával csak nőtt, ma már a világirodalom legnagyobbjai közé sorolják, versein kívül komoly irodalmi értéket képviselnek levelei, amelyekből mély gondolatiság, érzékeny kritikai szemlélet rajzolódik ki. Cs. Szabó László szerint ő volt "az angol irodalom Prometheusa, aki megrabolta Spenser, Shakespeare, Milton és Ariosto tüzét". Műveit Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Vas István, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc fordították magyarra.

Fejléckép: John Keats (forrás: Getty Images Hungary)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Tánc

Élőben, a színpadon festenek majd a Feledi Project legújabb táncszínházi bemutatójában

Feledi János Csehov Sirályát állítja színpadra február 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Az előadás érdekessége, hogy Bánki Ákos festőművész a teljes előadás alatt a színpadon fog festeni.
Zenés színház

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Klasszikus

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv interjú

Hungarikum lehetne a versmondás

A Mondj Te Is Egy Verset Egyesületet alapítójával, Takács Bencével beszélgettünk, aki immár fél éve rendszeresen pódiumbeszélgetéseken, közösségi versmondó esteken és online zenés produkciókkal népszerűsíti a versmondást.
Könyv hír

Dragomán Györgyöt a Berlini Művészeti Akadémia tagjává választották

Harminc új taggal bővítette művészeti tagozatait a Berlini Művészeti Akadémia, amelynek irodalmi szekcióját ezentúl Dragomán György író is erősíti – adta hírül az intézmény.
Könyv magazin

A sors kövei – 140 éve született Virginia Woolf

A modern angol próza és lélektani regény egyik megteremtőjeként is ismert Virginia Woolf a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotója, aki bár sikeres írói karriert tudhat maga mögött, az életében elszenvedett traumákat sosem tudta feldolgozni.
Könyv gyász

Elhunyt Kabdebó Lóránt

Életének nyolcvanhatodik évében, hétfőn elhunyt Kabdebó Lóránt magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa - közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn az MTI-vel.
Könyv magazin

„Esterházy Péter túl fogja élni a könyveket” - Kemény István köszöntője az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár megnyitóján

Az Evangélikus Országos Gyűjtemény legújabb ékessége, a mintegy 12 ezer kötetet számláló új könyvtár január 24-től látogatható előzetes regisztráció után. Az avató ünnepségen személyes hangú beszédet mondott Kemény István író is, aki elsőként a Fidelio olvasóival osztotta meg írását.