Tennessee Williams élete szó szerint egy nagy utazás volt. Mindössze hároméves korában a család a Mississippi állambeli Columbusból Clarksdale-be tette át a székhelyét, azonban nem sokáig élvezhették az itteni életet, ugyanis ötévesen Tennessee diftériát kapott. Majdnem két évbe telt, mire újra megtanult járni, de a rehabilitáció ideje alatt már elkezdett saját történeteket írni (Amerikában a gyerekek öt éves koruktól járnak iskolába, és tanulnak írni-olvasni).

Amint a fiú felgyógyult, a család ismét útra kelt – vándorló életmódjuk az édesapa cipőgyári utazóügynök állásának volt köszönhető –, és Missouriban, University Cityben telepedtek le. Nem sokkal később már megmutatkozott Cornelius Williams goromba személyisége, illetve a fiával szembeni elutasító bánásmódja. Utóbbi okát később Tennessee a saját betegségében és a hosszú lábadozásban látta, ami minden tekintetben megterhelte a családot.

Édesanyjával azonban jó viszonyt ápolt, Edwina pedig hamar meglátta benne az írói tehetséget.

A fiatal író 16 évesen meg is jelentette az első írását egy újságban Tud-e egy jó feleség jó pajtás is lenni? címen, ekkor még saját nevén Thomasként. A cikkért öt dollárt kapott, mai értéken nagyjából 4000 forintot. A következő évben már novellával jelentkezett a Weird Tales (Furcsa történetek) című folyóiratban. A Nitocris bosszújáért, ami egy egyiptomi uralkodó történetét meséli el, már jóval többet, 35 dollárt fizettek, és a történet sikere elindította őt az írói karrier felé.

Az 1930-as évek elején beiratozott a Missouri Egyetemre, de diplomáját nem itt, hanem az Iowai Egyetemen szerezte meg 1938-ban. Nem maradt az államban, New Orleansba költözött és nevet változtatott. Az egyik déli állam után Tennessee-nek keresztelték, a névválasztás pedig nem véletlen: a Tennessee állambeli Memphisben vitte színre egy amatőr társulat egy korábbi, 1935-ös darabját, a Cairo, Shanghai, Bombay!-t. Ez volt az első színházi megnyilvánulása, de az első szakmai hozzáértéssel készült bemutatóra sem kellett sokat várni: az Angyalok csatáját 1940-ben láthatta először a közönség.

A szakmai sikereken túl az írót egy személyes tragédia is köti az államhoz. Rendkívül szoros kapcsolatot ápolt nővérével, Rose-zal, akit fiatal kora óta skizofréniával kezeltek. Amikor minden kúra sikertelennek bizonyult, a szülők beleegyeztek egy akkoriban gyakran alkalmazott műtéti eljárásba, a lobotómiába (agylebeny-vágásba). A beavatkozás azonban kudarccal végződött, és a lány egész életére cselekvőképtelenné vált.

Depresszióba süllyedt, és elhatalmasodott rajta a félelem, hogy ő is megőrül, akárcsak Rose. Az „őrült hősnő” témája ezután több drámájában is felbukkant. Stabilitást csak egy 1947-ben kezdődő kapcsolat jelentett számára, Frank Merlo jelenléte inspirálóan hatott rá a munkájában is.

Ekkor írta legjelentősebb darabjait, többek között A vágy villamosát is, melyet már Floridában fejezett be, és amely erősen önéletrajzi ihletettségű. A hősnőt, Blanche DuBois-t Rose után mintázta, de az irodalomtörténészek úgy vélik, hogy Williams saját jellemvonásait is beleírta, mert úgy gondolta, hogy hamarosan meghal. A műnek akkora sikere lett, hogy 1947-ben Williamst Pulitzer-díjjal, valamint New York Drama Critics Awarddal jutalmazták.

Írói nagyságát jelzi, hogy még egyszer átvehette a Pulitzer-díjat 1955-ben, a Macska a forró bádogtetőnért. Ahogy a legtöbb művében, itt is a saját életéből merített, tetten érhető benne az alkoholizmus, a homoszexualitás és az agybaj témája.

Még ha A vágy villamosában nem is bizonyítható egészen, hogy beleírta magát a történetbe,  Az utolsó nyárban (Suddenly Last Summer) Sebastian karakterét egyértelműen önmagáról mintázta, és felhasználta nővére agyműtétjét is.

Ahogyan Tennessee Williams élete, úgy halála sem volt hétköznapi. 1983. február 24-én éjjel, miközben egy New York-i szálloda, a Hotel Eysee egyik szobájában gyógyszert csepegtetett a szemébe, az üveg kupakja, melyet a fogai között tartott a torkára csúszott, a drámaíró pedig megfulladt. Később a rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy a fulladáshoz alkoholizmusa, valamint a szobában talált mérgező hatású gyógyszerek is hozzájárultak.

Tennessee Williams darabjait a magyar színpadok is előszeretettel játsszák, két Pulitzer-díjas drámáját az 1960-as években mutatták be először. A vágy villamosa ősbemutatójára 1962-ben került sor a Madách Színházban, míg a Macska a forró bádogtetőn 1967-ben debütált a Vígszínházban.

Legkiemelkedőbb színdarabjait többször is filmre vitték olyan sztárok főszereplésével, mint Richard Burton, Marlon Brando, Katharine Hepburn, Paul Newman, Elizabeth Taylor, Montgomery Clift vagy épp Bette Davis.

Fejléckép: Tennessee Williams (forrás: Wikipédia)