Aki eposzi magaslatokba emelt egy magyar kisközséget

Amikor tíz évvel ezelőtt ajánlásra levettem az Ondrok gödrét egy könyvesbolt polcáról, arra gondoltam, hogy ezt magamtól, cím alapján biztosan nem választottam volna. Túl sejtelmesnek találtam, ami mögé első blikkre annyira sem lehet belátni, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Azóta az egyik legkellemesebb meglepetésként él könyves emlékeimben: habzsoltam a történetét, a nyelvezetét, és habzsoltam utána a folytatásait is.

Oravecz Imre pályája a 60-as évek végén indult, költőként maga Weöres Sándor mutatta be őt egy antológiában, ami azért nem hangzik rossz ómennek! Pályájára mégis sokszor volt jellemző az évekig tartó hallgatás, a folyamatos újrakezdések. Kevésszer szerepelt hangosan és látványosan a magyar irodalmi közéletben. Háromszor költözött külföldre, és kezdett új életet először Kanadában, majd az USA-ban, végül Nyugat-Berlinben – de mindig hazatért.

– fogalmaz a Litera 2004-es interjújában.

Költészetről, regényeiről, témáiról minden vele készült interjúban egyfajta sajátos, keresetlen egyszerűséggel beszél, nem mitizálja írói énjét. Évtizedek óta visszavonultan él Szajlán, abban a faluban, amelyben született, és amely több könyvének – így a fent említettnek is – központi témáját, helyszínét adja. Ugyanakkor Oravecz Imrét a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb újítójaként és legfontosabb szereplőjeként kell ünnepelnünk. A Müpa neki szentelt, november 28-i programja előtt az alábbi írásokat ajánljuk tőle. 

Költészetről, regényeiről, témáiról minden vele készült interjúban egyfajta sajátos, keresetlen egyszerűséggel beszél, nem mitizálja írói énjét. Évtizedek óta visszavonultan él Szajlán, abban a faluban, amelyben született, és amely több könyvének – így a fent említettnek is – központi témáját, helyszínét adja. Ugyanakkor Oravecz Imrét a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb újítójaként és legfontosabb szereplőjeként kell ünnepelnünk. A Müpa neki szentelt, november 28-i programja előtt az alábbi írásokat ajánljuk tőle.

A hopik könyve

1983-as verseskötetét a kritika az egyik legfontosabb műveként említi. Oravecz a kötet előszavában meséli el, hogy amerikai tartózkodása során Frank Waters Book of the Hopi című könyve adta számára az ihletet. Saját bevallása szerint mivel paraszti környezetben nőtt fel, mindig ki akart belőle szabadulni:

A földművelő, pueblo indiánok, a hopik kellettek hozzá, hogy visszataláljon ehhez az életmódhoz, illetve – első négy megjelenését követően – több mint ötéves szünet után az íráshoz is.

Az öt könyvből álló kötet egyszerre fiktív teremtésmítosz és egyes indián szereplők személyes története. A teremtés- és pusztulásversek mellett olvashatunk benne egy hopi szerelmespár, Sziliomomo és Palaomauki életéről is. A hopikkal egyébként Oravecz csak a verseskötet megjelenése után találkozott személyesen.

Halászóember

Másfél évtizeddel később pályája egyik legfontosabb témájának, a magyar parasztságnak szentelte Halászóember című kötetét, melyet sokan költészete csúcsának mondanak. A monumentális prózavers-kompozíció alcíme: „Szajla, töredékek egy faluregényhez”. A Mátra völgyében található szülőfalujának állít benne emléket, méghozzá rendkívül személyes ecsetvonásokkal. Elbeszéli Szajla földrajzát és a kisközség társadalmát is, sőt, néhol családtörténet is vegyül a versek közé, így például az, ahogyan megmaradt benne a recski büntetőtábor emléke, vagy a Kanadába emigrált nagypapa képe.

A kötet tematikus ciklusokból áll Oravecz gyerekkorától kezdve a lírai én haláláig. „A kisparcellákon gazdálkodók, a kemény köznapokra is emberi melegséget sugárzó emberalakok – a szülők, nenék, bácsik, apók, déd- és nagyszülők, rokonok, a falu különcei, nagylelkűek és gonoszkodók – rajzából egy különleges, modern eposzi panoráma bontakozik ki” – olvasható Legeza Ilona könyvismertetőjében. Kritikusai mély, tiszta költői realizmussal jellemzik az írást. „A könyv cselekménye és anyaga tulajdonképpen Oravecz Imre halászata a szajlai mitológiában” – mondja Bán Zoltán András író, műfordító, kritikus a Beszélő Irodalmi Kvartettjében.

Oravecz Imre könyvei (Fotó/Forrás: Líra Könyv)

Ondrok gödre

A rög gyermekei trilógia első része 2007-ben jelent meg. Oravecz lírából epikára váltott, és ezzel a könyvvel indította monumentális családregényét, amelyben a századelő nagy kivándorlási hullámát tematizálja. A történet hol máshol játszódhatna, mint Szajlán, központjában pedig az Árvai család három nemzedéke áll, amelynek polgárosodását a kiegyezéstől a millenniumig követhetjük nyomon. A nagyapa 1948-as honvéd, az unoka a regény végén kivándorol Amerikába. „Nekem ehhez a nagy kivándorlási hullámhoz személyes közöm van, ráadásul alig-alig írtak eddig róla. (…)

– mondja Oravecz a Magyar Narancs 2013-as interjújában. És milyen jól tette, hogy nekiállt!

Olvasás közben képet kapunk a paraszti létről, Oravecz beszél hétköznapokról, ünnepekről, az élet nagy eseményeiről, így születésről, szerelemről és halálról, és persze szó esik a nagy dilemmáról, hogy vajon mit válasszanak a szereplők: a szülőföldön maradást vagy a kivándorlást. Az írói stílus most is az Oravecztől megszokott szenvtelenséget és megrázó erőt vegyíti.

Kaliforniai fürj

„A második rész címe, a Kaliforniai fürj előbb volt meg, mint az Ondrok gödre. A fürjekkel bensőséges viszonyba kerültem, míg Kaliforniában éltem” – meséli az író. A regény az Árvai család történetét mondja tovább, akik immár Amerikában keresik szerencséjüket. A legidősebb fiú, István feleségével és gyermekeikkel az Újvilágban próbál érvényesülni, méghozzá azzal az elképzeléssel, hogy néhány év után visszatérnek Magyarországra, és a megkeresett pénzből földet vásárolnak. Hogyan őrizhető meg új lakhelyükön az identitás és a hagyományok? Hogyan viselik mindezt a másodgenerációs kivándorlók, vagyis a gyerekek?

Támogatott tartalom

Fejléckép: Oravecz Imre (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke / Müpa)