„Józsika, Józsika csápol,
frászkarikán hegedülget,
répapüré dala csendül,
fancsali dob hasa dülled."
Ismerős a ritmus?
Lackfi János és Vörös István nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy gyermekkorunk oly szeretett és közismert verseit átírja. Nem a versek parodizálásáról van szó, hanem egyfajta mai újraértelmezésről. A könyvben az eredeti versek mellett a két költő a saját 21. századi variációját mutatja meg. Így lesz a táncoló Bóbitából koncertrajongó Józsika; a tearózsa kinyílását váró Bőrönd Ödönből zsírkalapos és hajléktalan Szatyros Lajos; az őszi éjjel izzó galagonyából téli éjjel gőzölgő kutyanyoma... Szellemes, mosolyra fakasztó és jóízű játékba vezet minket a két költő, tiszteletben tartva az eredeti költőóriások „örökzöldjeit".
Szerintetek mi az eredetije ennek:
„Cső! Cső! Cső!
Jön a nagymenő!
Motoros lánc, pillangókés,
kemény, mint a kő!"
Lackfi János-Vörös István: Apám kakasa (Noran Kiadó, 2010)
hírlevél
