Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

interjú Jane Harperrel
2020.07.10. 09:35
Ajánlom
Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.

Több mint tíz évig újságíróként dolgozott. Ez hogyan hatott regényírói munkájára?

JH_Aszaly_MEDIA-211916.jpg

Jane Harper: Aszály (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Óriási hatást gyakorolt rá, és különösen abban segített, hogy szakmai szemmel közelítsek a prózaíráshoz is. Első regényem, az Aszály megjelenése előtt tizenhárom évig dolgoztam a nyomtatott sajtóban. Az újságíróként szerzett tapasztalat elképesztően sokat segített, rengeteg hasznos készséget megtanultam, például azt, hogyan írjak fegyelmezetten és hogyan fejezzem ki magam a lehető legvilágosabban. Továbbá azt is, hogyan építsem fel a történeteimet úgy, hogy felkeltsem és végig fenntartsam az olvasóim érdeklődését.

Egy interjúban azt nyilatkozta, olyan karakterekről szeretne írni, akikre az olvasók ráismerhetnek a saját életükből, és könyveiben tényleg feltűnően hús-vér figurákkal találkozunk. Hogyan alkotja meg őket? Minden kicsit is fontos karakterhez részletes hátteret dolgoz ki?

A karakterek kidolgozása számomra mindig rétegzett folyamat.

Lelkesen hiszek a tervezésben, úgyhogy mielőtt nekiállnék írni, kitalálom, mely figurákra van szükségem az aktuális történet elmeséléséhez.

Először a kulcsfontosságú karakterekkel kezdem, aztán jönnek a másodlagos jelentőségűek. A szereplők eleinte általában elég kétdimenziósak, de minél több időt töltök a tervezéssel és a történet felépítésével, annál árnyaltabbak lesznek. Sokat gondolkodom a hátterükről, például hogy hol nőttek fel, milyen családi körülmények között éltek, mit várnak a jövőtől, mi mindentől félnek – és mindezt figyelembe véve igyekszem kitalálni, hogyan reagálhatnak a történet eseményeire következetesen és hitelesen. Általában az adott figura szerepével arányosan dolgozom ki a hátterét, vagyis a főhősökről sokat tudok, a mellékszereplőkről pedig mindent, ami az ő szempontjukból releváns, de ezen túlmenően már nem igazán merészkedek.

Eddigi történetei többnyire kisközösségekről, illetve kisebb csoportokról szólnak. Miért foglalkoztatja ennyire a téma?

JH_Azelveszettferfi_MEDIA-211014.jpg

Az elveszett férfi (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Több oknál fogva is szeretem a kisközösségeket. A kreatív ok az, hogy ezeknél személyesebb és egyedibb környezetet lehet teremteni, mint egy nagyvárosi helyszín esetében. A gyakorlati ok pedig az, hogy

a könyveimben szeretem a lehető legtöbbet kihozni a központi rejtélyből, és ezt egyszerűbb megvalósítani, ha csak korlátozott számú karaktert mozgatok.

Emellett az is szempont, hogy a figuráim interakcióba lépjenek egymással, és ez kisközösségben természetesebben megy, mint egy nagyvárosban, ahol sokkal többen jönnek-mennek, és könnyebben szétszóródnak az emberek.

A szélesebb magyar olvasóközönség számára ismerős ausztrál szerzőknél (például Michael Robothamnél és Liane Moriarty-nál) egyáltalán nem jut szerephez az ausztrál közeg, szemben önnel, és az olvasói visszajelzéseink alapján ezt a vonását nagyon is szeretik a regényeinek. Melyik van meg előbb, a történet vagy a helyszín? Hogyan lát neki a helyszín megismerésének?

A cselekmény és a helyszín nálam mindig szétválaszthatatlanul összefonódik.

Amikor egy regény ötletén gondolkodom, nagyrészt azzal telik az időm, hogy próbálok rájönni, hol kell játszódnia a cselekménynek.

Ideális esetben olyan helyszínen, amely segít mozgatni a karaktereket, és formálja a történetet. Mindig az a célom, hogy a helyszín végig a cselekmény szerves része legyen, így ha az olvasók a végén visszagondolnak, remélhetőleg képtelenek lesznek elképzelni, hogy a sztori bárhol máshol játszódhatott volna.

Regényeiben visszatérő elem, hogy a szereplők milyen kemény harcot folytatnak a természettel, mennyire kiszolgáltatottak neki. Ez nekünk európaiként általában nem része a hétköznapjainknak. Ausztráliában ez manapság is sokakat érint, vagy inkább csak szélsőséges példákat ragad ki a történeteihez?

JH_Atermeszetereje_MEDIA-211012.jpg

A természet ereje (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Általában tényleg olyan helyszíneket keresek a regényeimhez, amelyek emlékezetesek, és valahogy hatást gyakorolnak a karakterek életére, például az egymással és a közvetlen közösségükkel való viszonyaikra, valamint a munkájukra és magánéletükre. Tudatosan választok olyan helyeket, amelyek speciálisan ausztrál élettapasztalattal járnak, de

személy szerint úgy gondolom, bárhol éljünk is, valahogyan mindig hatással van az életünkre a környezetünk,

még ha nem is annyira, mint azoknak, akik Ausztrália különösen szélsőséges vidékein élnek.

Az utóbbi években több ausztrál krimiszerző is bemutatkozott a közönség előtt, például Christian White (akinek szintén mi adtuk ki Az elveszett gyermek című regényét), Sarah Bailey és Chris Hammer, hogy csak néhány nevet említsünk. Hogyan látja belülről, az ausztrál krimiből is lehet olyan nagy hatású irányzat, mint a skandinávból?

Nagyon örülök, hogy az olvasók világszerte felfedezik maguknak az ausztrál irodalmat, remélem, ez a tendencia egyre erősebb lesz. Ausztrália a skandináv országokhoz hasonlóan gyönyörű és sokszínű hely, amely rengeteg különféle történetnek ad otthont, úgyhogy bízom benne, az olvasók egyre több oldalát megismerik.

Néhány közelmúltbeli, többé-kevésbé világszerte ismert ausztrál bűnügyi film valós sztorikon, illetve figurákon alapult, például a Chopper – A kegyetlen, A Snowtown-i gyilkosságok, az Animal Kingdom és A futár, nem beszélve Ned Kellyről, akinek történetét rengeteg formában feldolgozták már. Hogyan látja, a true crime mennyire erős irányzat az ausztrál krimiirodalomban? Ön az újságírói múltjával elképzelhetőnek tartja, hogy valós sztorikon alapuló történeteket is írjon?

Nagyon szeretek prózát írni, és nem érzem, hogy a jövőben dolgoznék írnék valós bűneseteken alapuló történeteken. Ezek teljesen másfajta elbeszélést igényelnek, én pedig szeretem kitalálni a saját sztorijaimat a saját karaktereimmel. Megértem, miért foglalkoztatják annyira az embereket a valós bűneseteken alapuló történetek, mindannyian szeretjük az izgalmas rejtélyeket, de íróként nem vonz a lehetőség.

janeharper_forras_hivatalos_honlap-211009.jpg

Jane Harper (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Ha jól tudjuk, az Aszály című könyvéből készült mozifilm jelenleg az utómunka fázisánál tart. Mennyire vett részben a készítésében, és mikorra várható a bemutatója?

Az Aszály filmadaptációja elkészült, és pompás lett. 2019-ben forgatták, és eredetileg 2020 augusztusára tűzték ki a bemutatót, de ezt a koronavírus-járvány miatt elhalasztották. Mindenesetre bármikor is kerül a közönség elé, megéri a várakozást. Egyébként nem folytam bele a munkába, úgy éreztem, nagyon jó kezekben van a regény a forgatókönyvíró és rendező Robert Connolly-nál, aki végig tájékoztatott minden fejleményről, még a forgatásra is ellátogathattam.

Sőt, a temetés- és a virrasztásjelenetekben statisztáltam is, amit nagyon élveztem.

A film gyönyörű és izgalmas adaptációja a könyvnek, szerintem az olvasók is szeretni fogják.

A szerző magyarul megjelent kötetei:

Jane Harper: Aszály - Kisváros, nagy titkok, sokkoló befejezés

Jane Harper: Az elveszett férfi - Három testvér, egy haláleset és nincsenek válaszok...

Jane Harper: A természet ereje

Depressziós? Olvasson krimit!

Kapcsolódó

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Nemrég arról álmodtam, hogy az Ódry Színpadon járok. Sajnos rövid álom volt.” – beszélgetés Gálffi Lászlóval

Húszon évesen az Equus és a Rimbaud-estje voltak a belépője a színházba. Majd jöttek a király és királyi szerepek. Kezdenek felejteni, mondja – nem hiszem. Lehet, hogy most csendesebb időszaka van, de a fiatalkori energia beépült, ott maradt. Az Örkény Színház Jelenetek a bábuk életéből bemutatója kapcsán beszélgettünk szenvedélyekről, zsenikről, öregedésről Gálffi Lászlóval.
Könyv

„Nagy tételben fogyasztom a szépprózát” – Grisnik Petra, a Lírástudók új műsorvezetője

Grisnik Petra személyében új műsorvezető csatlakozik a Lírástudók csapatához. Első vendége Závada Pál, akivel legújabb kötetéről, az Apfelbaum – Nagyvárad, Berlinről beszélgetnek a május 25-én jelentkező műsorban. A színésznővel könyvekről, olvasási szokásairól és irodalmi kötődéseiről beszélgettünk. 
Klasszikus

Jövőre is sztárokkal és ifjú tehetségekkel vár a Zeneakadémia

Huszonkét sorozattal, a barokktól a kortárs zenéig ívelő repertoárral, fiatal művészek és nemzetközi sztárok fellépésével várja közönségét a 2022/23-as évadban is a Zeneakadémia. Az ősz folyamán pedig újabb nemzetközi versenyeken mérettethetik meg magukat a legtehetségesebb ifjú muzsikusok.
Klasszikus

Elhunyt Lubik Hédy, hárfaművész

Életének 88. évében elhunyt Lubik Hédy, az Operaház hárfaművésze, aki hárfások nemzedékét nevelte évtizedeken át a Zeneakadémián - adta hírül az intézmény a facebook oldalán. 
Könyv

Ádám tragédiája a 20. században – Závada Pál a Lírástudók vendége

Grisnik Petra első vendége Závada Pál, aki a Lírástudók podcastban színházról, a 20. századi történelem iránti vonzalmáról, Madách és a teremtéstörténet inspiráló erejéről beszélt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv hír

Tíz nyelvre fordítják le a Meseország mindenkié című mesekönyvet

A kötet, amely azután vált széleskörben ismertté, hogy Dúró Dóra 2020-ban néhány lapját ledarálta, nemzetközi szinten is nagy érdeklődésnek örvend, mostantól pedig a magyar mellett német, holland, svéd, szlovák és lengyel nyelven is elérhető.
Könyv Lírástudók

Ádám tragédiája a 20. században – Závada Pál a Lírástudók vendége

Grisnik Petra első vendége Závada Pál, aki a Lírástudók podcastban színházról, a 20. századi történelem iránti vonzalmáról, Madách és a teremtéstörténet inspiráló erejéről beszélt.
Könyv interjú

„Nagy tételben fogyasztom a szépprózát” – Grisnik Petra, a Lírástudók új műsorvezetője

Grisnik Petra személyében új műsorvezető csatlakozik a Lírástudók csapatához. Első vendége Závada Pál, akivel legújabb kötetéről, az Apfelbaum – Nagyvárad, Berlinről beszélgetnek a május 25-én jelentkező műsorban. A színésznővel könyvekről, olvasási szokásairól és irodalmi kötődéseiről beszélgettünk. 
Könyv magazin

Hogy nézett ki Balzac igazából?

A híres francia írót, a Goriot apó és az Emberi színjáték szerzőjét szenvedélyesen foglalkoztatta az akkor igen újnak számító módszer, mellyel a valóságot lehetett rögzíteni. Így róla is készült dagerrotípia.
Könyv hír

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.