Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

interjú Jane Harperrel
2020.07.10. 09:35
Ajánlom
Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.

Több mint tíz évig újságíróként dolgozott. Ez hogyan hatott regényírói munkájára?

JH_Aszaly_MEDIA-211916.jpg

Jane Harper: Aszály (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Óriási hatást gyakorolt rá, és különösen abban segített, hogy szakmai szemmel közelítsek a prózaíráshoz is. Első regényem, az Aszály megjelenése előtt tizenhárom évig dolgoztam a nyomtatott sajtóban. Az újságíróként szerzett tapasztalat elképesztően sokat segített, rengeteg hasznos készséget megtanultam, például azt, hogyan írjak fegyelmezetten és hogyan fejezzem ki magam a lehető legvilágosabban. Továbbá azt is, hogyan építsem fel a történeteimet úgy, hogy felkeltsem és végig fenntartsam az olvasóim érdeklődését.

Egy interjúban azt nyilatkozta, olyan karakterekről szeretne írni, akikre az olvasók ráismerhetnek a saját életükből, és könyveiben tényleg feltűnően hús-vér figurákkal találkozunk. Hogyan alkotja meg őket? Minden kicsit is fontos karakterhez részletes hátteret dolgoz ki?

A karakterek kidolgozása számomra mindig rétegzett folyamat.

Lelkesen hiszek a tervezésben, úgyhogy mielőtt nekiállnék írni, kitalálom, mely figurákra van szükségem az aktuális történet elmeséléséhez.

Először a kulcsfontosságú karakterekkel kezdem, aztán jönnek a másodlagos jelentőségűek. A szereplők eleinte általában elég kétdimenziósak, de minél több időt töltök a tervezéssel és a történet felépítésével, annál árnyaltabbak lesznek. Sokat gondolkodom a hátterükről, például hogy hol nőttek fel, milyen családi körülmények között éltek, mit várnak a jövőtől, mi mindentől félnek – és mindezt figyelembe véve igyekszem kitalálni, hogyan reagálhatnak a történet eseményeire következetesen és hitelesen. Általában az adott figura szerepével arányosan dolgozom ki a hátterét, vagyis a főhősökről sokat tudok, a mellékszereplőkről pedig mindent, ami az ő szempontjukból releváns, de ezen túlmenően már nem igazán merészkedek.

Eddigi történetei többnyire kisközösségekről, illetve kisebb csoportokról szólnak. Miért foglalkoztatja ennyire a téma?

JH_Azelveszettferfi_MEDIA-211014.jpg

Az elveszett férfi (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Több oknál fogva is szeretem a kisközösségeket. A kreatív ok az, hogy ezeknél személyesebb és egyedibb környezetet lehet teremteni, mint egy nagyvárosi helyszín esetében. A gyakorlati ok pedig az, hogy

a könyveimben szeretem a lehető legtöbbet kihozni a központi rejtélyből, és ezt egyszerűbb megvalósítani, ha csak korlátozott számú karaktert mozgatok.

Emellett az is szempont, hogy a figuráim interakcióba lépjenek egymással, és ez kisközösségben természetesebben megy, mint egy nagyvárosban, ahol sokkal többen jönnek-mennek, és könnyebben szétszóródnak az emberek.

A szélesebb magyar olvasóközönség számára ismerős ausztrál szerzőknél (például Michael Robothamnél és Liane Moriarty-nál) egyáltalán nem jut szerephez az ausztrál közeg, szemben önnel, és az olvasói visszajelzéseink alapján ezt a vonását nagyon is szeretik a regényeinek. Melyik van meg előbb, a történet vagy a helyszín? Hogyan lát neki a helyszín megismerésének?

A cselekmény és a helyszín nálam mindig szétválaszthatatlanul összefonódik.

Amikor egy regény ötletén gondolkodom, nagyrészt azzal telik az időm, hogy próbálok rájönni, hol kell játszódnia a cselekménynek.

Ideális esetben olyan helyszínen, amely segít mozgatni a karaktereket, és formálja a történetet. Mindig az a célom, hogy a helyszín végig a cselekmény szerves része legyen, így ha az olvasók a végén visszagondolnak, remélhetőleg képtelenek lesznek elképzelni, hogy a sztori bárhol máshol játszódhatott volna.

Regényeiben visszatérő elem, hogy a szereplők milyen kemény harcot folytatnak a természettel, mennyire kiszolgáltatottak neki. Ez nekünk európaiként általában nem része a hétköznapjainknak. Ausztráliában ez manapság is sokakat érint, vagy inkább csak szélsőséges példákat ragad ki a történeteihez?

JH_Atermeszetereje_MEDIA-211012.jpg

A természet ereje (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Általában tényleg olyan helyszíneket keresek a regényeimhez, amelyek emlékezetesek, és valahogy hatást gyakorolnak a karakterek életére, például az egymással és a közvetlen közösségükkel való viszonyaikra, valamint a munkájukra és magánéletükre. Tudatosan választok olyan helyeket, amelyek speciálisan ausztrál élettapasztalattal járnak, de

személy szerint úgy gondolom, bárhol éljünk is, valahogyan mindig hatással van az életünkre a környezetünk,

még ha nem is annyira, mint azoknak, akik Ausztrália különösen szélsőséges vidékein élnek.

Az utóbbi években több ausztrál krimiszerző is bemutatkozott a közönség előtt, például Christian White (akinek szintén mi adtuk ki Az elveszett gyermek című regényét), Sarah Bailey és Chris Hammer, hogy csak néhány nevet említsünk. Hogyan látja belülről, az ausztrál krimiből is lehet olyan nagy hatású irányzat, mint a skandinávból?

Nagyon örülök, hogy az olvasók világszerte felfedezik maguknak az ausztrál irodalmat, remélem, ez a tendencia egyre erősebb lesz. Ausztrália a skandináv országokhoz hasonlóan gyönyörű és sokszínű hely, amely rengeteg különféle történetnek ad otthont, úgyhogy bízom benne, az olvasók egyre több oldalát megismerik.

Néhány közelmúltbeli, többé-kevésbé világszerte ismert ausztrál bűnügyi film valós sztorikon, illetve figurákon alapult, például a Chopper – A kegyetlen, A Snowtown-i gyilkosságok, az Animal Kingdom és A futár, nem beszélve Ned Kellyről, akinek történetét rengeteg formában feldolgozták már. Hogyan látja, a true crime mennyire erős irányzat az ausztrál krimiirodalomban? Ön az újságírói múltjával elképzelhetőnek tartja, hogy valós sztorikon alapuló történeteket is írjon?

Nagyon szeretek prózát írni, és nem érzem, hogy a jövőben dolgoznék írnék valós bűneseteken alapuló történeteken. Ezek teljesen másfajta elbeszélést igényelnek, én pedig szeretem kitalálni a saját sztorijaimat a saját karaktereimmel. Megértem, miért foglalkoztatják annyira az embereket a valós bűneseteken alapuló történetek, mindannyian szeretjük az izgalmas rejtélyeket, de íróként nem vonz a lehetőség.

janeharper_forras_hivatalos_honlap-211009.jpg

Jane Harper (Fotó/Forrás: Gabo Kiadó)

Ha jól tudjuk, az Aszály című könyvéből készült mozifilm jelenleg az utómunka fázisánál tart. Mennyire vett részben a készítésében, és mikorra várható a bemutatója?

Az Aszály filmadaptációja elkészült, és pompás lett. 2019-ben forgatták, és eredetileg 2020 augusztusára tűzték ki a bemutatót, de ezt a koronavírus-járvány miatt elhalasztották. Mindenesetre bármikor is kerül a közönség elé, megéri a várakozást. Egyébként nem folytam bele a munkába, úgy éreztem, nagyon jó kezekben van a regény a forgatókönyvíró és rendező Robert Connolly-nál, aki végig tájékoztatott minden fejleményről, még a forgatásra is ellátogathattam.

Sőt, a temetés- és a virrasztásjelenetekben statisztáltam is, amit nagyon élveztem.

A film gyönyörű és izgalmas adaptációja a könyvnek, szerintem az olvasók is szeretni fogják.

A szerző magyarul megjelent kötetei:

Jane Harper: Aszály - Kisváros, nagy titkok, sokkoló befejezés

Jane Harper: Az elveszett férfi - Három testvér, egy haláleset és nincsenek válaszok...

Jane Harper: A természet ereje

Depressziós? Olvasson krimit!

Kapcsolódó

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Idén is tíz fiatal tehetség vehette át a Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában csütörtökön, a járvány miatt online közvetített díjátadón.
Klasszikus

Rendkívüli csodagyerekek a Virtuózok új évadában

Öt ország legjobbjai gyűltek össze a komolyzenei tehetségkutatóban. A nemzetközi műsorfolyam november 27-től látható minden péntek este 20.30-kor a Duna tévé műsorán.
Plusz

Fischer Ádám: Az első csöngetés

Sorozatunkban Budapest díszpolgárai osztják meg velünk a fővároshoz kötődő személyes történetüket. Fischer Ádám karmester, aki 2009 óta a cím birtokosa, elárulta egy kedves szokását, amely kimondottan az Akácfa utcához kötődik.
Színház

Az SZFE elleni harcra használhatja a kormány a veszélyhelyzeti felhatalmazást?

Amennyiben a felsőoktatási intézmény fenntartója úgy dönt, hogy egy félévet nem ismer el, mert nem tudja ellenőrizni az órákat, akkor ez azonnal végrehajtható – szúrta ki a HVG.
Színház

Bodolay Géza vezetheti az SZFE Színházművészeti Intézetét

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetet is vezető rendező Bagossy Lászlót váltja az intézetvezetői poszton – írta meg a HVG.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Könyv hír

Magyar gyerekek rajzaival jelent meg J. K. Rowling új kötete

A Harry Potter után J. K. Rowling a „felnőttek világa” felé fordult, ám az elmúlt időszak eseményei miatt az írónő úgy gondolta, hogy mindennél nagyobb szükség van most a mesékre. Így született meg Az Ickabog, amit különleges kiadásban jelentetett meg az Animus Kiadó.
Könyv hír

Könyv jelenik meg Róna Viktor táncművészről

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (PIM-OSZMI) emlékkiállítást szentelt Róna Viktor világhírű balettművésznek, ehhez kapcsolódva jelenik meg most egy, az életét bemutató kötet. A Herceg a vasfüggöny mögül online könyvbemutatóját november 20-án tartották.
Könyv hír

Kiadják Alan Rickman naplóit

Több mint 25 évig vezetett naplót Alan Rickman, ami 2022-től bárki számára elérhetővé válik, ugyanis hamarosan könyv formájában is megjelentetik. A 27 kötetnyi, kézzel írott szöveg a munkáival kapcsolatos gondolatain túl betekintést enged a Golden Globe- és BAFTA-díjas színész magánéletébe is.
Könyv hír

Alkoholista anyáról szóló első regény kapta az idei Booker-díjat

A skóciai születésű, Amerikában élő Douglas Stuart könyve érdemelte ki a legrangosabb brit irodalmi elismerést.
Könyv magazin

„Budapestnek tényleg van valamiféle közös agya” – 100 szóban Budapest

A 100 szóban Budapest pályázat szervezőcsapata november 17-én jelentette be a Facebookon, hogy a Boncsér Sára színésznő, tréner, Szabó Benedek zenész, szövegíró és Závada Péter költő, író alkotta zsűri 2020-ban mely három művet találta a legjobbnak, valamint ki a tizennyolc év alatti kategória győztese.