Könyv

„Az egyetlen reális a lehetetlen” – Esterházy Péterre emlékezünk

2021.07.14. 14:40
Ajánlom
2016. július 14-én hunyt el a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású szerzője, Esterházy Péter, de vajon mennyire él velünk az életműve, és miért pótolhatatlan a hiánya? Munkássága előtt tisztelegve Esterházy-szövegekből válogattunk.

Esterházy Péter szellemi és kulturális hagyatéka folyamatos feldolgozásra vár. Több ezer tételből álló levelezése, kéziratai és azok szövegvariánsai a Berlini Művészeti Akadémiához kerültek, könyvtára az Evangélikus Országos Gyűjtemény Könyvtárában kutatható. Nemrég Esterházy-különszámot adott ki a Könyves Magazin, mi most esszéköteteiből válogatott szövegrészletekkel emlékezünk az öt éve elhunyt íróra. Olyan írásait olvastuk újra, amelyek szabadon hozzáférhetők a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) adatbázisában. 

Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
A könyvesembereknek (részlet)

Tudom, hogy mi most épp a kapitalizmus éhes farkasát vagy mijét szándékozzuk párosítani a szocializmus rémülten bégető bárányával, és nincs az a gorbacsovista Micsurin, aki ebből sok jót jósolhatna… De mégis, ha már valamilyen okból erre adtuk magunkat, hogy könyvekkel vacakolunk, írjuk, kiadjuk, olvassuk, és olykor el is adjuk őket – kívánok magunknak olyan könyvesboltokat, ahová szívesen tér be az ember, szerzőket, akik eladhatatlan, gyönyörű könyveket írnak, és szerzőket, akik eladható, de talán nem kevésbé gyönyörűeket írnak, és olvasót, aki betér, és könyvesboltost, aki őt „Isten hoztá”-val köszönti.

Mondhatják, túl szép ez így. De nem, nem túl. Az egyetlen reális a lehetetlen. A könyv, a regény a lehetetlenről beszél. Sokkal könnyebb az eladása se lehet.

Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Boldogulás, boldogtalanulás, minden, semmi (részlet)

Ha azon tűnődöm, hogy minek köszönhetem a helyemet (vagyis azt, hogy úgy érezhetem, van helyem, és ugyan ez nincsen rögzítve, így megtalálva sem, de keresve van, keresve lehet, jó esélyekkel keresve lehet), akkor többnyire közhelyekre jutok.

De a közhelyek nem okvetlenül hamisságok, inkább magától értődőségek. Három oszlopon nyugoszik (nyugtalankodik) az én helyem, „a hely, ahol vagyok”: család, oskola, személyek.

A család, vagyis a családjaim: az a történelmi, azután az a régi, édesanyámmal, édesapámmal, ezernyi testvéremmel és a nagy rokonság bonyolult, szép rendszerével, meg ez a mostani, ezernyi gyermekemmel és azok anyjával. (Akinek nyilván új bekezdést, fejezetet, könyvet, satöbbit (!) kéne itt szentelnem, de itt nem szentelek. Csupán anekdotikusan jegyzem meg, hogy midőn egyszer ama végtelen szeretete végesre váltott, mondotta mintegy e körkérdésre előre utalva: Nélkülem te egy közepes matematikus volnál!)

Iskolán én a budapesti Piarista Gimnáziumot értem, személyeken meg azt a néhány férfit és nőt a világban, kihez szenvedélyes szeretet fűz.
Ez az én helyem, vagy ez által az, ami. Meg persze azon mód által, ahogy ezen oszlopaimat „kezelem”.

Esterházy Péter: A kitömött hattyú
A lustaságról (részlet)

(a lustaság dicsérete) Mégis nem ilyen könnyen van ez. Mert a lusta meglehet lebzsel, lóg, amerikázik, bliccel, lazsál, lazsukál, teng-leng, lézeng, tengődik, vegetál, tengeti azt, amit életének nevez, nyomorog, éldegél, kínlódik, nélkülöz, szűkösködik, híjával van, szorong, feszeng, aggódik, vélhetően komótizál is, és heverészik, vagyis hogy döglik – de nem (nem és nem) dologtalan, és nem henyél; mert a lusta ugyan henye, s a henye henyél, de a lusta nem henyél.

Hát mit csinál? Semmit, vágjuk rá magabízón, azért lusta.

Megint induljunk ki. Mert mit csinál a nem lusta? A nem lusta az szorgalmas, a szorgalmas az dolgozik, aki dolgozik, az építi a rendet, melyben él, ekképp dicsérve azt (hacsak nem éppenséggel e rend felrobbantásán dolgozik, de ez nem reális). A lusta tehát nem ilyen, nem dicséri.

A lusta nyugodt. Már ahogy tétován leül és szuszog. És nem kel föl. Néz. Tél van. Majd tavasz lesz. Tekintetét a rosszindulat mondja üvegesnek. Üres mélység, talán ez fejezné ki ezt a tartalmas filozófiai semmirekellést. Hülyeség, a lusta nyugodt. Nem megelégedett, nem is elégedetlenkedő. Noha/tehát saját lustaságát szemérmetlenül élvezi.

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből (részlet)

A mostani irodalom olykor azért feszélyező, mert máshová teszi önnön korlátozásának határait. Részint az említett megnevezési mámorában teszi máshová, részint gyanakvásból, abbéli gyanakvásából, hogy ahová a „Titok” tábla tétetett, és a titokról valóban hallgatni lehet csak, ott még nem titok van, hanem hazugság.

Az a szemrehányás, hogy az irodalom rossz példát mutat, nem helytálló. Hát először is nem jó példát mutatni van az irodalom. Nem arra való, nem arra van, hogy irodalomórák tárgya legyen. Nem arra van, hogy tanítson, neveljen, szórakoztasson. Nem „alkalmazott tudomány”. A szépség vad és szelídíthetetlen.

Ám mindettől függetlenül is kétlem, hogy óvodás barátom azért küld el a búsba, mert oly verzátus a mai modern prózában. Ok és okozat cserélődne föl. Magam is olvasó lévén, szívesen hárítom a felelősséget az olvasóra. Te, drága Olvasó, te beszélsz így, mért gondolod, hogy a könyvekben nagyon mást találnál!… A mai író nem áll fölötte az olvasónak, nem olyan valaki, aki megmondaná az igazságot, ugyanolyan tévelygő alak, mint Te, egy sorstárs, vagy ahogy Ottlik írta, egy „ürge”.

Ami a példaadást illeti, az egy általánosabb társadalmi jelenség része. Úgy beszél, mint a kocsisok, mondották régebben. A hány millió kocsis országa lettünk? Régebben a művelt vagy csak a pozícióban lévő ember súlyt vetett arra, hogy választékosan beszéljen. A túróba, ez ma nincs így!

Az igaz, hogy olykor az irodalom rosszul értelmezi a korszerűséget, lemondván az ellenkezés általános kötelméről belenyugszik ebbe az „ürgeségbe”, pedig a korszerűség nem a korral való föltétlen azonosulást jelenti; benne-gyökerezést jelent, nem gazsulálást. Nincs szánalmasabb, mint trendinek lenni. Trendinek akarni lenni.

Fejléckép: Esterházy Péter (Fotó: Ulf Andersen / Getty Images Hungary)

Esterházy Péter-Archivumot hozott létre a Berlini Művészeti Akadémia

Kapcsolódó

Esterházy Péter-Archivumot hozott létre a Berlini Művészeti Akadémia

Esterházy Péter, aki 1998 óta volt a berlini művészközösség tagja, egész életében a kultúra legkülönbözőbb területeinek kapcsolódási pontjait kereste. A most életre hívott Esterházy Péter-Archivum közel ötven év írói munkásságát foglalja össze kéziratokkal és azok szövegvariánsaival együtt.

„Intertextualitásért nem megyünk a szomszédba” – 70 éves lenne Esterházy Péter

„Intertextualitásért nem megyünk a szomszédba” – 70 éves lenne Esterházy Péter

Április 14-én lenne 70 éves Esterházy Péter Kossuth-díjas író, a kortárs magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Lemondta a Putyin-párti zongoraművész, Valentina Lisitsa fellépését a Margitszigeti Színház

Az intézmény a művész politikai szerepvállalása miatt döntött úgy, hogy megválik tőle, miután az ukrán nagykövetségtől tudomást szerzett a mariupoli megszállókat éltető koncertjéről.
Klasszikus

A nagyok titkai

Vezető karmesterük, Kirill Petrenko vezényletével adta elő a Berlini Filharmonikusok Csajkovszkij Pikk dáma című operáját, saját koncerttermében, Berlinben. Az április 21-i, koncertszerű előadáson megpróbáltuk kideríteni, mit tudhat az a dirigens, akit egy ilyen jelentőségű zenekar mindenáron magának akart.
Könyv

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.
Klasszikus

Elhunyt Cser László hegedűművész

A Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagjától Gál-Tamási Mária hegedűművész búcsúzott a zenekar közösségi oldalán, és megható sorokkal idézte fel mindazt a támogatást, amit az együttes a muzsikustól kapott.
Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv magazin

Hogy nézett ki Balzac igazából?

A híres francia írót, a Goriot apó és az Emberi színjáték szerzőjét szenvedélyesen foglalkoztatta az akkor igen újnak számító módszer, mellyel a valóságot lehetett rögzíteni. Így róla is készült dagerrotípia.
Könyv hír

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.
Könyv hír

Visszatér a Városmajorba a Margó Fesztivál

Június 9-12. között, az Ünnepi Könyvhéttel egy időben, a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált, ahol többek közt Nádas Péterrel, Tóth Krisztinával, Romsics Ignáccal, Bereményi Gézával, Péterfy Borival, Zoltán Gáborral és az Alkalmáté Truppal is találkozhatunk.
Könyv ajánló

Online követhető a Libri 2022-es díjátadó gálája

49 kiadó 150 kiadványa indult 2022-ben a Libri irodalmi díjért. A pályaművekről egy 189 tagú, művészekből és közéleti személyiségekből álló bizottság végezte az előválogatást, s szavazataik alapján állt össze a döntős magyar irodalmi alkotások tízes listája. Az online díjátadó 2022. május 19-én, 19 órakor kezdődik.
Könyv hír

Magyarul is olvasható lesz a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regénye

A 2021-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett zanzibári író műve, az Utóéletek az Európa Könyvkiadó gondozásában, Neset Adrienn fordításában jelenik meg.