Könyv

„Az egyetlen reális a lehetetlen” – Esterházy Péterre emlékezünk

2021.07.14. 14:40
Ajánlom
2016. július 14-én hunyt el a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású szerzője, Esterházy Péter, de vajon mennyire él velünk az életműve, és miért pótolhatatlan a hiánya? Munkássága előtt tisztelegve Esterházy-szövegekből válogattunk.

Esterházy Péter szellemi és kulturális hagyatéka folyamatos feldolgozásra vár. Több ezer tételből álló levelezése, kéziratai és azok szövegvariánsai a Berlini Művészeti Akadémiához kerültek, könyvtára az Evangélikus Országos Gyűjtemény Könyvtárában kutatható. Nemrég Esterházy-különszámot adott ki a Könyves Magazin, mi most esszéköteteiből válogatott szövegrészletekkel emlékezünk az öt éve elhunyt íróra. Olyan írásait olvastuk újra, amelyek szabadon hozzáférhetők a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) adatbázisában. 

Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete
A könyvesembereknek (részlet)

Tudom, hogy mi most épp a kapitalizmus éhes farkasát vagy mijét szándékozzuk párosítani a szocializmus rémülten bégető bárányával, és nincs az a gorbacsovista Micsurin, aki ebből sok jót jósolhatna… De mégis, ha már valamilyen okból erre adtuk magunkat, hogy könyvekkel vacakolunk, írjuk, kiadjuk, olvassuk, és olykor el is adjuk őket – kívánok magunknak olyan könyvesboltokat, ahová szívesen tér be az ember, szerzőket, akik eladhatatlan, gyönyörű könyveket írnak, és szerzőket, akik eladható, de talán nem kevésbé gyönyörűeket írnak, és olvasót, aki betér, és könyvesboltost, aki őt „Isten hoztá”-val köszönti.

Mondhatják, túl szép ez így. De nem, nem túl. Az egyetlen reális a lehetetlen. A könyv, a regény a lehetetlenről beszél. Sokkal könnyebb az eladása se lehet.

Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Boldogulás, boldogtalanulás, minden, semmi (részlet)

Ha azon tűnődöm, hogy minek köszönhetem a helyemet (vagyis azt, hogy úgy érezhetem, van helyem, és ugyan ez nincsen rögzítve, így megtalálva sem, de keresve van, keresve lehet, jó esélyekkel keresve lehet), akkor többnyire közhelyekre jutok.

De a közhelyek nem okvetlenül hamisságok, inkább magától értődőségek. Három oszlopon nyugoszik (nyugtalankodik) az én helyem, „a hely, ahol vagyok”: család, oskola, személyek.

A család, vagyis a családjaim: az a történelmi, azután az a régi, édesanyámmal, édesapámmal, ezernyi testvéremmel és a nagy rokonság bonyolult, szép rendszerével, meg ez a mostani, ezernyi gyermekemmel és azok anyjával. (Akinek nyilván új bekezdést, fejezetet, könyvet, satöbbit (!) kéne itt szentelnem, de itt nem szentelek. Csupán anekdotikusan jegyzem meg, hogy midőn egyszer ama végtelen szeretete végesre váltott, mondotta mintegy e körkérdésre előre utalva: Nélkülem te egy közepes matematikus volnál!)

Iskolán én a budapesti Piarista Gimnáziumot értem, személyeken meg azt a néhány férfit és nőt a világban, kihez szenvedélyes szeretet fűz.
Ez az én helyem, vagy ez által az, ami. Meg persze azon mód által, ahogy ezen oszlopaimat „kezelem”.

Esterházy Péter: A kitömött hattyú
A lustaságról (részlet)

(a lustaság dicsérete) Mégis nem ilyen könnyen van ez. Mert a lusta meglehet lebzsel, lóg, amerikázik, bliccel, lazsál, lazsukál, teng-leng, lézeng, tengődik, vegetál, tengeti azt, amit életének nevez, nyomorog, éldegél, kínlódik, nélkülöz, szűkösködik, híjával van, szorong, feszeng, aggódik, vélhetően komótizál is, és heverészik, vagyis hogy döglik – de nem (nem és nem) dologtalan, és nem henyél; mert a lusta ugyan henye, s a henye henyél, de a lusta nem henyél.

Hát mit csinál? Semmit, vágjuk rá magabízón, azért lusta.

Megint induljunk ki. Mert mit csinál a nem lusta? A nem lusta az szorgalmas, a szorgalmas az dolgozik, aki dolgozik, az építi a rendet, melyben él, ekképp dicsérve azt (hacsak nem éppenséggel e rend felrobbantásán dolgozik, de ez nem reális). A lusta tehát nem ilyen, nem dicséri.

A lusta nyugodt. Már ahogy tétován leül és szuszog. És nem kel föl. Néz. Tél van. Majd tavasz lesz. Tekintetét a rosszindulat mondja üvegesnek. Üres mélység, talán ez fejezné ki ezt a tartalmas filozófiai semmirekellést. Hülyeség, a lusta nyugodt. Nem megelégedett, nem is elégedetlenkedő. Noha/tehát saját lustaságát szemérmetlenül élvezi.

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből (részlet)

A mostani irodalom olykor azért feszélyező, mert máshová teszi önnön korlátozásának határait. Részint az említett megnevezési mámorában teszi máshová, részint gyanakvásból, abbéli gyanakvásából, hogy ahová a „Titok” tábla tétetett, és a titokról valóban hallgatni lehet csak, ott még nem titok van, hanem hazugság.

Az a szemrehányás, hogy az irodalom rossz példát mutat, nem helytálló. Hát először is nem jó példát mutatni van az irodalom. Nem arra való, nem arra van, hogy irodalomórák tárgya legyen. Nem arra van, hogy tanítson, neveljen, szórakoztasson. Nem „alkalmazott tudomány”. A szépség vad és szelídíthetetlen.

Ám mindettől függetlenül is kétlem, hogy óvodás barátom azért küld el a búsba, mert oly verzátus a mai modern prózában. Ok és okozat cserélődne föl. Magam is olvasó lévén, szívesen hárítom a felelősséget az olvasóra. Te, drága Olvasó, te beszélsz így, mért gondolod, hogy a könyvekben nagyon mást találnál!… A mai író nem áll fölötte az olvasónak, nem olyan valaki, aki megmondaná az igazságot, ugyanolyan tévelygő alak, mint Te, egy sorstárs, vagy ahogy Ottlik írta, egy „ürge”.

Ami a példaadást illeti, az egy általánosabb társadalmi jelenség része. Úgy beszél, mint a kocsisok, mondották régebben. A hány millió kocsis országa lettünk? Régebben a művelt vagy csak a pozícióban lévő ember súlyt vetett arra, hogy választékosan beszéljen. A túróba, ez ma nincs így!

Az igaz, hogy olykor az irodalom rosszul értelmezi a korszerűséget, lemondván az ellenkezés általános kötelméről belenyugszik ebbe az „ürgeségbe”, pedig a korszerűség nem a korral való föltétlen azonosulást jelenti; benne-gyökerezést jelent, nem gazsulálást. Nincs szánalmasabb, mint trendinek lenni. Trendinek akarni lenni.

Fejléckép: Esterházy Péter (Fotó: Ulf Andersen / Getty Images Hungary)

Esterházy Péter-Archivumot hozott létre a Berlini Művészeti Akadémia

Kapcsolódó

Esterházy Péter-Archivumot hozott létre a Berlini Művészeti Akadémia

Esterházy Péter, aki 1998 óta volt a berlini művészközösség tagja, egész életében a kultúra legkülönbözőbb területeinek kapcsolódási pontjait kereste. A most életre hívott Esterházy Péter-Archivum közel ötven év írói munkásságát foglalja össze kéziratokkal és azok szövegvariánsaival együtt.

„Intertextualitásért nem megyünk a szomszédba” – 70 éves lenne Esterházy Péter

„Intertextualitásért nem megyünk a szomszédba” – 70 éves lenne Esterházy Péter

Április 14-én lenne 70 éves Esterházy Péter Kossuth-díjas író, a kortárs magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

„Ha sztrájkolunk, ha lejjebb kapcsolunk, nem lesz magyar operaéneklés” – interjú Ókovács Szilveszterrel

Új évadról, sztrájkról, szereposztásokról és az Eiffel Műhelyházról is kérdeztük Ókovács Szilveszter főigazgatót, aki azt is elárulta, mit gondol az elmúlt időszak néhány olyan kínos ügyéről, amit felkapott a sajtó.
Klasszikus

Elhunyt Fekete Győr István

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára 88 éves volt.
Plusz

Ugorjon fejest a szabadtéri szezonba a júniusi Fidelióval!

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a 2024. júniusi Fidelio. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!
Jazz/World

Fedél nélkül – Simon Kornél zenekara ad koncertet a 6SZÍN-ben

Simon Kornél és Tótváradi Zsolt szerzőpáros együttese, a Boughris május 30-án tartja meg bemutatkozó estjét a terézvárosi játszóhelyen. A zenekar átmenetet képez a Pink Floyd és John Mayer stílusa között. 
Színház

Nemzetközi fesztiválok a Karinthy Színházban

Június 4-én és 5-én a Nemzetközi Történetmesélő Fesztiválon, június 8-án pedig az I. Karinthy New Wave Festivalon találkozhat a közönség nemzetközileg elismert művészekkel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Könyv hír

Tizenketten részesülnek Babits Mihály-ösztöndíjban

A Babits Mihályról elnevezett pályázattal tehetséges fiatal műfordítók munkáját támogatják. Az ösztöndíj kuratóriuma meghozta döntését a 2024. évi díjazottakkal kapcsolatban. 
Könyv kritika

Szellem a befőttesüvegben – kritika Marcin Wicha új regényéről

A lengyel szerző, Marcin Wicha új, Hogyan szerettem ki a dizájnból című kötetében továbbviszi a korábbi regényéből ismert személyes és családi szálat. Mesterkéletlenül könnyed, ironikus, már-már csevegő hangneme mögött igazi filozófiai mélység rejlik.
Könyv hír

Átadták a Méhes György-díjakat, Oravecz Imre életműdíjban részesült

A kitüntetettek személyéről a Magyar Írószövetség és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ajánlása alapján a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány kuratóriuma dönt.
Könyv gyász

Elhunyt Alice Munro Nobel-díjas író

A világhírű kanadai szerző 2013-ban nyerte el a legrangosabb irodalmi elismerést, a Svéd Akadémia indoklásában a kortárs novella mesterének nevezte.
Könyv podcast

Minden határhelyzet izgalmas az irodalomban – Rostás Eni a Lírástudók vendége

A Magvető Kiadó Határhelyzetek-sorozatában a kortárs, friss világirodalom legszebb kötetei kerülnek a magyar olvasók elé. Ezekről beszélgettünk a kiadó szerkesztőjével, Rostás Enivel, akivel felemlegettük Irene Solà fantasztikus sikereit is.