Brnóban született, apja zenetudós, zongorista, 1948 és 1961 között a Brnói Egyetem professzora volt.
Milan is vonzódott a zenéhez, zongorázni tanult, diákként dzsesszegyüttesben játszott,
a prágai Károly Egyetemen az irodalom, a filmművészet és az esztétika mellett zenetudományt is hallgatott. Két szemeszter után átiratkozott az Előadóművészeti Akadémia Filmművészeti Karára, ahol 1952-ben diplomázott. Ezt követően az intézményben világirodalmat tanított, tagja volt a Literarni Noviny, valamint a Listy irodalmi folyóiratok szerkesztőségének. Már tizennyolc évesen belépett a kommunista pártba, de 1950-ben - miután tiltakozott a pártban kialakult személyi kultusz ellen - „pártellenes tevékenység” miatt kizárták, majd 1956-ban visszavették.
Milan Kundera 1967 (Fotó/Forrás: Sovfoto/UIG via Getty Images)
Irodalmi pályafutását költőként kezdte, nemzedékéből elsőként emelte fel a szavát az irodalmi sematizmus ellen, az ismertséget az ötvenes években megjelent három verseskötete hozta meg számára. Első elbeszélését 1958-ban írta Én, a búbánatos Isten címmel.
Ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró),
ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott" – írta később.
Színműveket is írt, a Kulcstulajdonosok című drámáját, valamint a Denis Diderot emléke előtt tisztelgő Jakab és az ura című darabját Magyarországon is bemutatták. Az 1960-as évek első felében nagy sikert aratott három elbeszéléskötete (a Nevetséges szerelmek című ciklusa), amelyekben paradox, groteszk, tragikomikus és tragikus szerelmi epizódokat ír le.
Első regénye, az 1967-ben megjelent Tréfa (amelyből 1968-ban, a prágai tavasz idején film is készült) a személyi kultusz karikatúráját rajzolta meg.
A csehszlovák kultúrpolitika vezetői hisztérikusan reagáltak: ismét kizárták a pártból, egyetemi állását elvesztette, könyvét száműzték a boltok és a könyvtárak polcairól.
Az emberarcú szocializmus eszméjében hívő Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as „prágai tavasz” eseményeiben, ami miatt a Varsói Szerződés intervenciója után eltiltották a tanítástól, és a tiltott írók listájára került.
Következő regénye, Az élet máshol van már Franciaországban jelent meg 1973-ban, s elnyerte a Prix Médicis étranger díjat. A mű tipikus kelet-közép-európai történet, főhősének élete és halála egy szerencsétlen sorsú, hazugságban felnövő nemzedék életét szimbolizálja. Az egyre szorongatottabb helyzetbe került író 1975-ben emigrált Franciaországba, 1978-ig a rennes-i egyetem vendégprofesszoraként összehasonlító nyelvtudományt tanított, majd a párizsi Társadalomtudományi Főiskola tanára volt.
Búcsúkeringő című regénye 1976-ban jelent meg, ezt három év múlva követte A nevetés és felejtés könyve című regénye.
E műve miatt megfosztották csehszlovák állampolgárságától, a francia állampolgárságot 1981-ben kapta meg.
1985-ben világsikert aratott A lét elviselhetetlen könnyűsége című regénye, amelyből Philip Kaufman rendezett filmet. 1990-ben adták ki utolsó cseh nyelven írt regényét, a Halhatatlanságot, azóta franciául alkot (Lassúság, Azonosság, Nemtudás, A jelentéktelenség ünnepe). Több esszékötetet is közreadott: 1986-ban A regény művészete címűt, „egy gyakorló regényíró vallomását", 1992-ben az Elárult testamentumokat, amelyben azt vizsgálja, hogyan árulják el a művészek jogait az irodalmi hagyatékok gondozói, a kiadók és az ideológusok.
Kunderát hosszabb ideje az irodalmi Nobel-díj egyik esélyeseként emlegetik. Munkásságát 1985-ben Jeruzsálem-díjjal jutalmazták. 1987-ben Nelly Sachs-, 1994-ben Csehországban Jaroslav Seifert-, 2000-ben Herder-díjat, 2001-ben Paul Morand-díjat kapott. 2009-ben életműve elismeréséül a Francia Akadémia Simone és Cino del Duca Alapítványának díjával tüntették ki.
Az író csak az 1989-es rendszerváltás után látogathatott újra szülőhazájába, ám mindig inkognitóban utazott, soha semmiféle nyilvános rendezvényen nem jelent meg.
2008-ban a Respekt című cseh lap publikált egy cikket, amely szerint Kundera 1950-ben feljelentést tett egy kémgyanús ismerőse ellen. Az író ezt tagadta, védelmében írótársai, köztük Václav Havel is felléptek, és a cseh tudományos akadémia is kiállt mellette. 2018-ban Andrej Babis cseh kormányfő Párizsban találkozott vele, és felajánlotta, hogy segít visszaszerezni cseh állampolgárságát. Kundera az ötletet nem kommentálta, válaszul csak annyit jegyzett meg: reméli, mindez nem fog sok adminisztrációval járni.
Fejléckép: Milan Kundera (Fotó/Forrás: Bertrand Rindoff Petroff/Getty Images)
hírlevél
