Könyv

Az író rövid tollvonásokkal

Kult50: Háy János
2018.10.27. 09:55
Ajánlom
Műveiben Háy János a hétköznapiságot emeli művészi szintre: azokat az érzéseket ragadja meg, amelyek mindannyiunkat gyötörnek. A Kult50 portréja.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Háy János nevű személy nem létezik

– kezdődik az író-költő legelső, 1989-ben megjelent kötete (Gyalog megyek hozzád sétálóúton). A HVG-nek adott 2014-es interjújában így vallott az azóta is leghíresebbnek számító mondatáról: „Azt akartam jelezni, hogy nem a név a fontos, ami lassan-lassan afféle üzleti márkává válhat, hanem a szellemi produktum, a művészi aktus. E tekintetben pedig máig úgy gondolom, hogy minden alkotó minden műnél a nulláról indul.” Számtalan regény, verses- és novelláskötet, valamint dráma után mára az ő neve is védjeggyé vált: művei rendszerint kisiklott életek, félrecsúszott házasságok, gyerekkori emlékekből felépített életutak krónikái. Témái ugyan ismétlődnek, de ars poeticájához máig tartja magát: minden írásában tiszta lappal kezdve épít világot – mivel azonban az alkotásai középpontjában mindig a vágyaira lecsupaszított ember áll, a végkicsengés legtöbbször hasonló.

1960 áprilisában született Vámosmikolán, gimnáziumi éveit azonban már Budapesten töltötte. Az ekkor megtapasztalt város–vidék ellentét azóta is visszatérő téma írásaiban. A 24.hu-nak adott interjújában így emlékezett vissza erre az időszakra: „Úgy akartam viselkedni, mint a budapesti osztálytársaim, én is szabad akartam lenni, laza és időnként szemtelen. De nem lehettem, mert a budapesti osztálytársaim mögött ott álltak a budapesti anyukák és apukák, mögöttem meg nem állt senki.” Nehezen találta helyét a fővárosban, amit a jegyei is tükröztek:

megbukott magyarból, így hiába rajongott az irodalomért, nem ebben az irányban tanult tovább.

Érettségi után nem akart hazamenni vidékre, sokáig csak tengődött, pár hónapig az utcán lakott. Végül egy lány mentette meg – őt, későbbi feleségét követte Szegedre, ahol 1981-ben felvették a tanárképző orosz–történelem szakára. Ugyanebben az évben barátaival rockzenekart alakított: bár Originál Láger nevű együttesük egy éven belül feloszlott, Háy a mai napig rajong a zenéért, többször fellépett már zenés irodalmi esteken is.

Hay_Janos_wiki-161122.jpg

Háy János

1982-ben kezdett el publikálni, pár évvel később pedig szerkesztőként is feltűnt a neve: Narancsszívszonett címmel szamizdat irodalmi periodikát indított a barátaival. Végül 1989-ben hagyta el a tanári pályát az írás kedvéért: több kiadónál dolgozott szerkesztőként, és ebben az évben jelent meg az első verseskötete is a fent idézett ikonikus kezdőmondattal. Prózaíróként 1996-ban debütált Dzsigerdílen című regényével, amelyet több mint egytucatnyi további regény és novelláskötet követett. Egyik legismertebb műve, A bogyósgyümölcskertész fia című novellásfüzér 2003-ban jelent meg, alapját Háy Élet és Irodalomban megjelent tárcái alkotják, amelyeket a kamaszkora ihletett.

»Tollvonásai« minden szövegre jellemzően »rövidek«, mégsem kísérel megúszni semmit – igen kis területen teremt erős kontúrú világot

– írta róla Jánossy Lajos a Magyar Narancsban megjelent kritikájában.

Drámaíróként 2005-ben mutatkozott be A gézagyerek című művével. Nagy sikert aratott a 2016-ban Bérczes László rendezésében bemutatott A halottember című darabja is. Korábban kiadott novelláiból tavaly jelent meg válogatászsebkönyv Otthonunk könyve címmel. Emellett 2017-ben hat év után újra verseskötettel jelentkezett. „A korábbiakkal ellentétben itt már nincs panasz, nincs bűnbánat az eltékozolt élet miatt, és nincs tudomás énvesztésről sem: a vershős vagy inkább vershősök már csak a testi működés jelzéseire figyelnek, s róluk ad hírt a beszélő egy végsőkig csupaszított nyelven” – írta Az öregtó felé című könyvéről Domján Edit a KULTer.hu-n.

Műveiben Háy János a hétköznapiságot emeli művészi szintre: azokat az érzéseket ragadja meg, amelyek mindannyiunkat gyötörnek, azokról a gondolatokról ír, amelyeket nem tudunk vagy nem akarunk kimondani. Épp ezért írásai néha nosztalgikusan jóleső érzéssel borítanak el minket, máskor pedig olyan nehéz olvasni őket, mint szembenézni önmagunkkal. Kiadói profilja találóan így ír róla:

Olyan, mint mindenki.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

Amikor a nadrág és a kották is otthon maradnak

Vásáry Tamás számos alkalommal muzsikált együtt Érdi Tamással, ez a történet is egy ilyen koncertről szól. Érdi Szabó Márta könyvben írta meg fia történetét, ebből közlünk egy szemelvényt.
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Jazz/World

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Könyv interjú

Hányszor lehet egy életet elmesélni? – Interjú Garaczi Lászlóval

Garaczi László Lemur-sorozatának legújabb kötete az író közelmúltjába kalauzolja el az olvasókat. Apró emlékek, ismerős helyzetek és olyan hétköznapi csodák gyűjteménye, amelyek dallamtapadásként követik végig az életünket.
Könyv kult50

15 évnyi hallgatást tört meg a magyar költő – Peer Krisztián

42 című kötetével tizenöt évnyi hallgatást tört meg a költő, aki személyes tragédiáját, szerelmének halálát dolgozza fel a gyász kötetében. Peer Krisztián Kult50-ben megjelent portréja.
Könyv archívum

Digitálisan olvasható a Kertész-hagyaték egy része

89 éves lenne Kertész Imre. A nevét viselő kutatóintézet az évforduló alkalmából bemutatott új digitális tudástára, túlnyomó részt mindeddig kiadatlan anyagok, kézirat- és interjúrészletek segítségével mutatja be az irodalmi Nobel-díjas magyar író életművét.
Könyv kult50

A posztmodern költőkirály: Parti Nagy Lajos

A nyelvrontás Mozartja, vagy ahogy Réz Pál fogalmazott: az egyszer használatos szavak nyelvújítója. Parti Nagy Lajos kult50-ben megjelent portréja.
Könyv ajánló

Vámos Miklós megmondja a véleményét Pintér Béla drámáiról

Vámos Miklós ebben a hónapban az olvasás-színházjegy, illetve a színházjegy-olvasás dilemmájáról ír, és természetesen azt is megmondja, hogy miért érdemes Pintér Béla drámáit elolvasni.