Részlet a KULT50 magazinban megjelent interjúból.
A zenei-CD-piac bedőlése után a kiadóknak és a zenészeknek is új tereket kellett találni. Elsőre talán senki sem gondolta, hogy a hetvenes éveket idéző klubkultúra és az eladó-fogyasztó közötti közvetlenebb viszony lesz a megoldás. Márpedig így történt, és a zeneipar életben maradt. Most hasonló folyamatok történnek a könyvpiacon. Új közösségi terek jelennek meg, sőt az irodalom visszatér – bár jelentősen újragondolva – a kávéházba.
Azzal, hogy a Facebook olvasói-követői számára hat éve, az Így szerettek ők ciklus elején „újra felfedeztetted az irodalmat”, átírtad az életrajzírás műfaját, magadnak új munkát, de új életet is teremtettél… Mennyi volt ebből részedről tudatos?
A Facebooknak köszönhetően teljesen más a munkám, mint korábban, és az is igaz, hogy az is átalakította az életemet, hogy ismertebb lettem. Az ok-okozati viszony azonban többlépcsős, többszörös az áttét, mert valójában csak annyi történt, hogy a kommunikációs pályáról bizonyos értelemben visszatértem az irodalomhoz, és újra bölcsész lettem.
Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés meg nem.
Utóbbinak inkább rajtam kívül álló okai voltak. Az például, hogy a fejekben máig az a döntően középiskolában rögzített irodalmi kánon visszhangzik, mely szentek életrajza típusú életútleírásokat tartalmaz, amibe viszont nagyon sok minden nem fért bele. Általában az sem, hogy egy nagy koszorús költőnek vagy írónak ugyanolyan magánélete volt vagy lehetett, mint bárki másnak. Az belefért, és közismert, hogy Ady Endre szerette az éjszakázást, az italt és a nőket, de Babits Mihálynál már nem fér bele, hogy a szerelmi életéről is ismeretekkel rendelkezzenek. Az olvasókról kiderült, hogy igenis kíváncsiak erre is, mert keveset tudnak róluk. A Facebook-posztjaim történeteinek többségét irodalomtörténészek – vagy akár maguk a szerzők is – már rég megírták, de mégsem igaz az, hogy „ezt mindenki tudja”.
Kapcsolódó
Ady jól bírta az alkoholt: napi 4-5 liter bort is bevedelt
Ezenkívül négy doboz Király-cigarettát is elszívott egy nap, derül ki feljegyzéseiből, amiket a "vétkes, könnyelmű hitel-füzet"-ben vezetett a ma 139 éve, 1877. november 22-én született költőóriás.
A közösségi média használata vagy az időzítés volt a kulcs?
Könnyű volna azt mondani, hogy tudatosan így terveztem, de az első bejegyzéseket csak a barátaim szórakoztatására írtam meg a Facebookra, ugyanis akkor még nem használtuk ennyi mindenre, mint most, hosszabb lélegzetvételű szövegek közlésére pláne nem. Mégis működni kezdett a dolog, és ma is sokakat megérint annyira, hogy vissza-visszatérjenek a profiloldalra.
Abban az időben indult el ez a történet, amikor a magyar társadalomban (illetve: annak olvasni kész részében) egyfajta múltvizsgálat, befelé fordulás kezdődött el, például a Facebookon megjelentek régi családi fotók, visszatekintések, és ez elkezdett közösségi élménnyé alakulni. Talán én is ezért kezdtem el az elején… hogy az irodalomól, aztán a „nagy magyarok” révén történelmi mélységből is reflektálni tudjak bizonyos mai történésekre, érzésekre, szituációkra.
Nyáry Krisztián (Fotó/Forrás: Fülöp Máté / Fidelio)
Hogy lett ebből könyvpiaci termék?
Jó lenne azt mondani, hogy legalább ez előre megtervezett volt, és hogy kommunikációs szakemberként én ezt direkt így és ezért csináltam. Akkor ugyanis azt is mondhatnám, hogy tudtam előre, hogy fel lehet rúgni, meg lehet dönteni jó pár kommunikációs vastörvényt. De nem így volt. És mégis kiderült, hogy ami tartalmat az interneten ingyen meg lehet szerezni, azért, annak a könyv formájáért is adhatnak ki pénzt az emberek. Aztán kiderült, hogy az is egy fontos összetevője ennek az egyenletnek, hogy egy Facebook-posztot nem lehet ajándékba adni, miközben a magyar könyvpiac továbbra is különösen ajándékérzékeny.
Utólag már látja ezeket az ember, de amikor végül eldőlt, hogy könyv is lesz belőle, senki sem gondolta, hogy ilyen sikeres tud lenni.
Általában véve szerencsésen alakult a munkakarrierem, mert mindig mások kitalálják helyettem, hogy mi lehetnék, miben lehetnék igazán jó. Minden alkalommal meglepődöm ezen, mert amikor a kommunikációs iparban dolgoztam, de már tudtam, hogy engem az irodalom és az üzlet is érdekel, akkor valahogy nem jutottam el magamtól odáig, hogy ha ezt összeadom, akkor azt könyvkiadásnak hívják. Egyszerűen nem esett le, és ezért kellett ehhez éppen Morcsányi Géza, hogy rábeszéljen…
Olvasson tovább!
Az interjú további részében Nyáry Krisztiánt a brandépítés jelentőségéről, az író és az olvasó közötti kapcsolati háló újraszövésének lehetőségéről és könyveladási kockázatról is kérdeztük.
A teljes beszélgetés a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 magazinban olvasható.
A kiadvány kapható az újságárusoknál, a Líra, Líra-Móra, a Rózsavölgyi és Társa könyvesboltokban, valamint megrendelhető a Líra weboldalán.
Fejléckép: Nyáry Krisztián (fotó: Fülöp Máté / Fidelio)
hírlevél
