Szécsi Noémi (Fotó/Forrás: Szilágyi Lenke )

A kortárs magyar irodalom egyik legegyedibb alakja – nem lehet műfajok vagy stílusok szerint beskatulyázni, nem tagja semmilyen írói körnek vagy társulásnak. Igazi kívülálló. „Ezt azoknak is üzenem, akik irodalmi babérokra aspirálnak: az utcáról nem könnyű betérni. Kilenc éve megjöttem a hat húszassal, és vargabetűk is akadtak, barátkozó alkat sem vagyok, ennyi időbe, ennyi kiadóba telt, hogy most az Európa szerzője lehetek” – mondta a Prae.hu-nak a Nyughatatlanok című történelmi regényének megjelenése kapcsán.

Saját elmondása szerint sok ellenséget szerzett a terasz.hu-n publikált, harsány karikatúráival is, amelyeket az irodalmi élet szereplőiről festett. „Kitaktikáztam magam a magas irodalomból” – mondta keserűen a Könyvhétnek. Az utóbbi években viszont mintha lecsillapodott volna, és a szépirodalmi közeg is tárt karokkal várta legújabb megjelenéseit. Van azonban, ami nem változik: legfrissebb regényével ismét kiadót váltott.

Szécsi Noémi (Fotó/Forrás: Dobos Tamás)

Szécsi Noémi Szentesen született 1976-ban. Az ELTE bölcsészkarán latint, angolt és finnt hallgatott, Helsinkiben tovább tökéletesítette nyelvtudását, és itthon akkor még ismeretlen gender studiest is tanult. Első regényét is Finnországban írta: a Finnugor vámpír 2002-ben jelent meg, témája, genderfluid elbeszélője és stílusa miatt nagy figyelmet keltett itthon és külföldön is – a filmjogokat hiába vásárolták meg, mozi nem született belőle. Második regényében, a 2006-os Kommunista Monte Cristóban is folyamatos a játék a nemi szerepekkel: többször van terítéken a főhős – egy vegetáriánus hentes, aki ráadásul hithű kommunistaként irtózik a vérontástól – férfiassága. A könyv itthon nem keltette fel az olvasók és a kritikusok figyelmét, ami miatt Szécsi azt fontolgatta, abba is hagyja az írást – pont időben kapta meg érte az Európai Unió Irodalmi Díját, hogy meggondolja magát.

A Kommunista Monte Cristóhoz elképesztő kutatómunkát végzett, olyannyira beleásta magát a korszakba, hogy mint az ajánlásban írja, lánya hamarabb tanulta meg a kommunista szót, mint azt, hogy Hamupipőke. Két regénye között azonban pont az ilyen jellegű, személyes élményeiről számolt be blogjában, valamint az annak alapján készült két könyvében, a 2003-as A kismama naplójában és folytatásában, a 2004-es A baba memoárjában.

Az internetes publikálást később sem hagyta abba,

Ezekből születtek a 2015-ben Géra Eleonórával közösen jegyzett A budapesti úrinő magánélete (1860–1914), valamint folytatása, a tavaly megjelent, A modern budapesti úrinő (1914–1939) című non-fiction kötetei.

Szécsi Noémi: A modern budapesti úrinő és az Egyformák vagytok

2011-ben József Attila-díjat kapott, és ugyanebben az évben került a boltokba sajátos történelmi trilógiájának első része is. A Nyughatatlanok a ’48-49-es emigránsokról szól, de a maszkulin történeteket női szemszögből, anyákon, lányokon és feleségeken keresztül meséli el. A Gondolatolvasó című folytatás 2013-ban jelent meg, nézőpontjában ismét rendhagyó: a siket Fülöp elbeszélésében olvashatjuk az eseményeket.

„Az első regény a klasszikus történelmi regény egyfajta paródiája, kifordított verziója. A második inkább hasonlít a modern, XX. századi regényhez, és a történelem csak elmosódó háttérrel szolgál az eseményekhez. Az Egyformák vagytokban már szétbomlik a történelem, csak áttételesen kötődnek a múlthoz a szereplők” – nyilatkozta trilógiájáról a Magyar Nemzetnek. Hiba lenne tehát egyszerűen történelmi trilógiának bélyegezni műveit – azok ugyanúgy ellenállnak a kategorizálásnak, mint ő maga.